Szerző: BiNo

Mit csinál egy gyülekezeti gondnok? A legtöbben valahogy úgy képzeljük el a gondnokot, hogy ő nyírja a füvet a templom körül, intézi a csőtörés javítását, s úgy általában ő az, aki rendben tartja a gyülekezet gyakorlati dolgait. Pedig mint kiderült, ennél is több az egyházközösségi gondnok feladata. Erről beszélgettünk új gondnokunkkal, Erdős Herminával.

Világi vezető és fűnyírásfelelős? Mit jelent a gyülekezet gondnokának lenni?

A gyülekezeti gondnok a gyülekezet világi vezetője. Ennek megfelelően, jó gazda módjára, az egyházi és világi a törvények alapján, a gyülekezet gazdasági és lelki életének összehangolása, vezetése a feladatom, Csoma Áron tiszteletes úrral együttműködve.

A református egyház törvénye alapján:

„Az egyházközségi főgondnok vagy gondnok hatáskörébe tartozik:

• a presbitérium összehívása a lelkipásztorral együtt,
• a presbiteri gyűlés jegyzőkönyveit aláírja a lelkipásztorral együtt,
• a lelkésszel együtt kezeli az egyházközség vagyonát, ha az egyházközségnek pénztárosa van, akkor annak munkáját felügyeli,
• gondoskodik az egyházközség épületeinek jó karbantartásáról,
• a lelkésszel együtt gondoskodik az egyházközség költségvetésének (ha kell, pótköltségvetésének) elkészítéséről, a költségvetés szerinti működésről és
• a záró számadás elkészítéséről.  „

És természetesen, ha kell, füvet nyír, takarít, vagy éppen konyhabútort szerel össze a gyülekezeti házban vagy a parókián.

Nem vagy született tinnyei, hogy kerültél a gyülekezethez?

A Tinnyei Református Gyülekezethez, több évi keresgélés után, 2011 őszén kerültem, a munkám kapcsán. Korábban, a ’90-es évek legvégén, pótpresbiterként szolgáltam a kalocsai gyülekezetben, de a költözés miatt ez a szolgálat megszűnt számomra. A tinnyei gyülekezetben nagyon hamar úgy éreztem, itthon vagyok. Ma is úgy érzem, ez a gyülekezet az én otthonom is, és azt szeretném, ha sokaknak azzá válna!

Sokat kell unszolni, vagy hamar ráállsz a – szemlátomást szaporodó – feladataid vállalására?

Amikor a választások előtt Áron megkérdezte, elszánom-e magam a presbiteri szolgálat ellátására, örömmel vállaltam a jelölést. Akkor még szó sem volt a gondnoki munkáról! De miután a presbitérium tagjai jelöltek, a felkérést elfogadtam. Úgy gondolom, a feladatok megtalálják az embert, a hívást – én a jelölést ennek érzem – nem szabad visszautasítani. A két év, amire a megbízást kaptam, nehéz lesz, de nem leszek egyedül, a presbitériumban együtt dolgozunk, a gyülekezet pedig bizalmat szavazott nekünk tavaly ősszel. Bízom benne, Isten segítségével ezt a bizalmat megszolgáljuk, megszolgálom.

Új seprű jól seper? Mit tervezel a gondnoki megbízatásod ideje alatt?

Gondnokként szeretném, ha ez a gyülekezet békében élne, az Isten békéje lenne bennünk, közöttünk. Ahogy a köszönésünkben kívánjuk: „Áldást, békességet!”, és ahogy erre egyes helyeken válaszolják: „Békesség Istentől!”.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a tinnyei gyülekezet tagjai otthonuknak érezzék ezt a közösséget, és szívesen fogadják a betérőket. Ha én bemegyek egy családhoz, ahol szívesen, és békével fogadnak, oda máskor is szívesen megyek, szívesen tartoznék közéjük. Azt szeretném, ha a gyülekezetünk olyan KÖZÖSSÉG lenne, ahová szívesen tér vissza az, aki egyszer betért, és szeretne idővel hozzánk tartozni. Szívügyemnek tekintem a missziót és a diakóniát. Mindezt azzal a belső nyugalommal (nem erőszakosan) hirdetni, ami Jézus attitűdje is volt, van és lesz.

BN

Gyülekezetünk presbitereit mindannyian ismerjük. Legalábbis látjuk a munkájukat. De közelebbről is ismerjük őket? Tudjuk, mi hívta el őket a gyülekezeti munkára? Hogy élik meg a hitüket a mindenapjaikban? Mivel foglalkoznak és miért fontos nekik a közösségünk? Az előző lapszámban Erdős Hermina gondnokunkkal, most pedig Dr. Andorfer Miklós presbiter testvérünkkel beszélgettem. Őszintén.

Soha nem jutott eszembe, hogy Mikinek szólítsalak, de másoktól sem hallottam ilyesmit. Téged nem becéznek?

Nem is oly rég még mindenkinek csak Miki voltam. Sőt hívtak Miklóskának és Mikikének is. Felnőtt koromban néha már kissé kellemetlen is volt, hogy közvetlen munkatársnőim Mikikének becéztek. Az évek múlásával változott a megszólításom.

Jól tudom, hogy nem vagy született tinnyei? Honnan és hogyan kerültél a faluba?

Nem Tinnyén születtem, hanem Nyergesújfalun. 1974-től 2002-ig Budapesten dolgoztam és laktam, majd a fővárosból kiindulva a szülőfalum felé orientálódva Tinnyén találtuk magunkat. Telket vásároltunk, majd 2002-ben beköltöztünk a tinnyei otthonunkba.

Vallásos családban nőttél fel, vagy később tértél meg?

1953-ban születtem, egy első generációs munkáscsalád negyedik gyermekeként. A szüleim mindketten római katolikusok voltak, s a háború után mindketten gyári munkások lettek Nyergesújfalun. A hitről és a vallásról már egészen kicsi koromból vannak olyan emlékeim, hogy az édesanyám imádkozni tanított minket. Alsó tagozatos koromban hittanra jártam, első áldozó voltam és bérmálkoztam is, de a hit mély meggyőződéssé nem vált bennem.

Hogy kerültél közel a tinnyei református gyülekezethez?

Már Tinnyén éltem, amikor az Úr megajándékozott két kisebb gyermekemmel. Itt jártak óvodába és saját maguk kezdeményezték a hittanra járást, ahonnan mindig ragyogó arccal érkeztek haza, és csillogó szemmel mesélték, amit Piroska nénitől hallottak. Ez nekem is nagy örömet okozott. Azután meghívást kaptunk az első gyerekkarácsonyra a református templomba, amely alkalom engem is megfogott. Attól kezdve egyre többször vettem részt gyülekezeti rendezvényeken. Majd Áron meghívott egy Alpha kurzusra, s ekkor már vasárnaponként rendszeres résztvevője voltam az istentiszteleteknek és aktívan bekapcsolódtam a gyülekezeti programok szervezésébe is. 2013. pünkösdjén konfirmáltam. Hét év elteltével választottak presbiterré a gyülekezetben, ez az első ciklusom.

Mivel foglalkozol a gyülekezetben? Mi az, ami a közös feladatokon túl, a te asztalod?

Presbiterré választásom után az első gyűléseken osztottuk szét a feladatokat. Én a jogi ügyeket, ezen belül szerződések előkészítését, a jogi állásfoglalások kialakítását, a rendezvényeink szervezését és lebonyolítását vállaltam, valamint a Magvető című újságunk megjelenítésének segítését, továbbá a gyülekezeti diakónia beindítását támogatom.

Mit jelent számodra a hited? Ennek van-e köze a gyülekezeti munkádhoz?

Mindenekelőtt igazodási pont, iránytű, hogy tájékozódjak a világban. Önmagam meghatározásához, a szűkebb és tágabb környezetemhez való viszonyuláshoz nyújt segítséget. A hit legfőbb eszenciája számomra a Teremtő alkotása, az Élet (Örök élet) tisztelete. Hiszem, hogy a legfontosabb Isteni tanítás a szeretet, amely szükséges az élethez. Szerintem az ember számára elengedhetetlen adni és kapni, szeretetet gyakorolni felfelé és horizontális irányban is. Ennek egyik lehetséges közege a gyülekezet, módja pedig a gyülekezeti munka.

Hivatásodra nézve ügyvéd vagy. Egy ügyvédnek nagy a társadalmi presztízse, mindenki szereti, ha van egy jó ügyvéd ismerőse…, bármikor kellhet. De közben sokszor szembesülünk azzal is, hogy az ügyvéd nem feltétlenül egy igaz ügyet véd, hanem egy ügyfél igazát –, ha érted, mire gondolok… Hogyan tudod összeegyeztetni a keresztény világnézetedet ezzel?

Az én működési területem többnyire a büntető jog és abban tipikusan, mint védő veszek részt. Ritkábban van arra szükség, hogy egy bűncselekmény sértettjének jogi képviseletét lássam el. Abban az esetben, ha bűnös a védencem, úgy tekintem, hogy az illető nagyon nehéz helyzetben van, mert a tettéért felelnie kell, és az bizony próbatételt jelent számára. Felelnie kell Isten előtt, saját maga lelkiismerete előtt, és embertársai, köztük a bíró előtt is. Aki ilyen helyzetben van, az segítségre szorul, tehát nekem segítenem kell őt.

Fontosnak tartom az eljárási szabályok betartását, hiszen a cél nem szentesítheti az eszközt, mert az tévútra és nem az igazság feltárására vezethet.

Amióta megtaláltam a Jóistent, jobban meg tudom érteni az ügyfeleimet. Mindig kíváncsi vagyok arra, hogy miért követték el a cselekményeiket és soha sem ítélem el őket. Hiszek a megbocsátásban és a bűnbánat gyakorlásában.

Emlékszem, az első Magvetőbe, amit már közösen készítettünk, a gyerekeid rajzoltak. A másodikban írásuk jelent meg. Fontosnak tartod, hogy a családodat is bevond a gyülekezeti életbe és megmutasd nekik, hogy miért fontos önként és szeretetből a közösségünkért dolgozni?

Valójában a gyerekeim közreműködésével találtam rá az útra, amely Istenhez vezetett, tehát az is lehet, hogy ők vontak be engem. Persze én fontosnak tartom, hogy erősítsük egymást a helyes úton való megmaradásban, ezért amikor lehetőség és alkalom van rá, igyekszem őket motiválni a közös ügyekben való részvételre. Jó, ha egy család minden tagja egy nagyobb közösségnek is tagja, több időt tudnak együtt tölteni egymással és másokkal. Úgy érzem, hogy befogadott a gyülekezet, természetes számomra a hálaadás. Az önként vállalt szolgálatot is a hálaadás egyik kifejezési módjának tekintem, de nem tartom mellékesnek azt a körülményt sem, hogy konfirmáltam, és amikor presbiterré választottak esküt tettem. Elköteleztem magam, és én ezt komolyan gondolom.

Meglátásod szerint, mi az, amire most a legnagyobb szükség van a gyülekezetben?

A missziós tevékenység az egyik kiemelt feladata az egyházunknak, így a tinnyei református gyülekezetnek is. Ezt mindenképpen erősíteni kellene. De nem csak annyira, hogy ideig-óráig tudjunk bevonzani érdeklődőket, hanem meg is kell tudni tartani őket. Hogy ezt miként lehet elérni? Ehhez közösen keressük az utakat!

Te, személy szerint, hogy tudod ezt a „szükséget” enyhíteni?

A magam részéről, a képességeim szerint, én is igyekszem előmozdítani a gyülekezet működésének tudatosabbá tételét, és a gyülekezeti élet tervszerűségének és szabályszerűségének javítását. A missziói tevékenységet azzal tudom erősíteni, hogy szűkebb és tágabb környezetemben felvállalom a hitemet. Akik ismernek, tudják rólam, hogy presbiter vagyok a gyülekezetben. Igyekszem ott lenni és képviselni a reformátusokat a faluban megrendezett eseményeken, programokon. Példát mutatok környezetemnek a vasárnapi istentiszteleteken való részvétellel. Aktívan közreműködöm a gyülekezetünk által szervezett programok, kirándulások, és egyéb rendezvények lebonyolításában, amelyek alkalmat adhatnak missziós tevékenység végzésére.

Melyik az a vers/történet a Bibliából, amely a „tiéd”, vagy, ami most a leginkább foglalkoztat?

Az egyik kedvencem János evangéliumának 13. fejezetéből ez a vers:

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

A másik pedig a Prédikátorok könyvének teljes 3. része, amely a „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” kifejtése.

Ezek a versek végső igazságukkal és szépségükkel mindig megrendítenek és mindig útba is igazítanak egyben. Bitter Noémi