Ez történt a gyülekezetünkben 2019. I.félévében

Református gyülekezetünk fontos küldetésének tartja, hogy közösséget teremtsünk minden tinnyei és környékbeli ember számára. Ezért nem csak az elmúlt hónapokban, de az elkövetkezőkben is aktív programokkal várjuk a „keresőket”.

Januári hideg ide, különböző felekezet oda, az Ökumenikus imahéten ismét közösen imádkoztunk református és katolikus testvérek. Idén Csoma Áron tiszteletes urunk prédikált a két gyülekezetnek a tinnyei katolikus templomban, aztán az újjávarázsolt Dér Iskolai gyülekezeti házban a katolikus testvérek finom vacsorája felett beszélgettünk át egy egész estét. Köszönet érte!

A februári mátraházai Presbiteri Csendes Hét pedig nem csak lelki feltöltődést hozott, de (a hegyi túrák következtében) kínzó izomlázat is.

Márciustól „kávé-süti megállót” működtetünk a vasárnapi istentiszteletek után. Így nem csak együtt imádkozunk, de egy kicsit beszélgetünk is vasárnap reggel.

Áprilisban kiszellőztettük a telet a templom padsoraiból és a parókiáról is, hogy húsvétra tisztaság várja a betérőket. Mostanra elkészült a temetőnk (nyug)térképe is.

Május 31. és június 2-a között Erdélybe – Dévára, Vajdahunyadra és Aradra – kirándulunk. Szeretettel várunk mindenkit! További információért Csoma Áron tiszteletes urat lehet hívni a 06-30-336-1666-os számon.

Június harmadik hétvégéjén, a hittanos évzáró után, Családi napra várunk mindenkit a tinnyei és a piliscsabai gyülekezettel együtt.

2019.06.30.-07.04. között pedig idén, a Bakonyban, a Bakonybéli Erdészet Huszárokelőpusztai Üdülőkomplexumában tartjuk a hagyományos Családi táborunkat. Ide is szeretettel várunk mindenkit!

Augusztus 5-től 9-ig a tavaly is nagy népszerűségnek örvendő Gyermektábort szervezzük meg a Dér Iskolában.

BN

Legyetek áldás! Bátor hittel!

„Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten” /Zakariás 8,23/

Ez a mottó. 2019. május 18. Debrecen. A Magyar Református Egység Napja.

A Magyar Református Egység Napja

Készültem rá, vártam, annak ellenére, hogy az egyetlen „alvós” napomon, szombaton még korábban kellett kelni, mint amúgy. 4.30-kor csicsergett a telefon (a madarak is alszanak még ilyenkor), ennek ellenére könnyen keltem, csak kisebbik fiamat, Aport költöttem nehéz szívvel, 45 perccel később. Ő nem kelt könnyen, de sikerült tartani a menetrendet, elkaptuk Angélát s már suhantunk is Piliscsabára. Ott ültünk fel az egyházmegye által bérelt buszra. Elindultunk. Menet közben több gyülekezetből csatlakoztak hozzánk. 11 óra körül érkeztünk meg Debrecenbe.

Szeret az Isten!

Nyugtáztam magamban immár sokadjára a buszon és úgy tűnik, örül is a mai ünnepnek, mert csodás időt adott. S ismételt bizonyítékául mindenekfelett levésének, újfent megcáfolta az időjósokat, másfelé terelte az esőfelhőket, mindvégig ragyogott a Nap!

Az elcsigázott Aporra

Próbáltam gyermekembe oltani derűmet. Egyelőre kevés sikerrel… ragyoghat a Nap, lehet bármilyen ünnep, ha nincs pajtás, mit ér az egész?! Márpedig egyedül volt ilyen zsenge korú és erőteljes szülői ráhatásra indult el velünk. Maradtam hát egyelőre a reménnyel, hogy valami csak megérinti, lecsapódik benne, s ha nem is aznap, de idővel nem kényszer kirándulásként fog emlékezni rá, hanem örül majd, hogy részese lehetett. Így indultunk megkeresni helyünket az Egységben.

Szeretem Debrecent

A nyüzsgő Debrecen

Jó volt látni az a sok embert, különösen annak tudatában, hogy mi hozta ide őket, hogy tényleg a nagyvilág minden tájáról azért gyűltünk össze, mert fontos magunkat erősíteni, (fel)vállalni kereszténységünket, ebben az egyre inkább elkorcsosuló, hamis értékeket hirdető és hajszoló világban. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy a kisebbik fiókám is ott legyen! Pünkösdkor fogadalmat tesz. Saját akaratából. Ott kellett lennie. Nem? Részesévé válni annak, amiről majdan gyerekeinek már történelemként mesélhet.

Mennyi esemény!

Minden korosztály számára a legkisebbektől az aranykorúakig. Körbesétáltunk, örömmel nyugtázva, hogy mindenhol óriási az érdeklődés. A Nagyszínpadon gyerekzenekar, barokk kamarazene, kontakttánc, hitvallás énekben, versben, népzenében, táncjáték, református népénekek, nem is lehet mindent felsorolni. S akkor még ott a több helyszín: ifjúsági színpad, zenei színpad, népzenei színpad, bábszínház. A kollégium kápolnájában imalánc, a zsibongóban pódiumbeszélgetések, az oratóriumban nőszövetségi és presbiteri találkozó, kézművesudvar, különféle tornák, Kárpát-Medencei Kórustalálkozó, játszóház, lehetőségek piaca, A Magyar Református Szeretetszolgálat kutató-mentő csoportjának bemutatója.

Nem kívánkoztam semerre, csak bemenni a Nagytemplomba

Feltérképeztünk mindent, de nem mentünk vissza sehová, gondoltuk szusszanunk egyet Szabó Magda mellett a padon, de esélyünk sem volt. Előtte, mögötte, lábainál, mindenhol ült valaki. Nem baj, legalább nincs egyedül, gondoltam. S bizonyára repdes a lelke, hogy rajongásig szeretett városában, az óriáscsiga (ahhoz hasonlította a Nagytemplomot) árnyékában ennyien összegyűltek, mind testvérei büszkén vállalt és hirdetett református hitében. Nem kívánkoztam semerre, csak bemenni a Nagytemplomba. Angéla és Apor is egyetértettek velem. Gondoltuk, kicsit elcsendesedünk ott bent, aztán eldöntjük, hová megyünk vissza. Még csak fél kettő volt (háromkor kezdődött az istentisztelet), de zsúfolásig telve a templom. Pontosabban azok a sorok, amelyek nem voltak lezárva. Döbbenet! Nem értettem. Miért kell lezárni, amikor ilyen sokan vagyunk ott és hát mégiscsak a „mi Rómánk Szent Péter Bazilikája”. Sokan most vannak ott először, vagy ritkán jöhetnek és – hozzánk hasonlóan – szeretnének a padjaiban ülve kiszakadni, elemelkedni a mindennapijaiktól. Mire ocsúdtam, szerencsére már szabad utat engedtek nekünk az üres padokba és mihelyst leültünk tudtuk, hogy csak az istentisztelet végén jövünk ki. Igen, így döntött kis háromfős különítményünk, annak ellenére, hogy valójában kint zajlott minden, a másfél óra múltán kezdődő istentisztelet is. Bent kivetítőkön láthattunk, hallhattunk mindent. Teljes egyetértésben azt gondoltuk, éreztük, hogy ha már megadatott nekünk, hogy ott lehessünk, akkor nem kérdés, hogy a Nagytemplomban kell lennünk istentisztelet alatt. Ott kívánunk úrvacsorát venni és én titkon próbáltam egy kicsit átérezni, hogy milyen lehetett gyermekként itt ülnie, mit gondolhatott ezek között a falak kötött drága Magdus és hogyan élhette meg, amikor a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokává választották. Jó volt, repült az idő, egyszer kimentünk Aporral, mert megszomjazott. Mire visszaértünk, alig tudtunk odaaraszolni a padunkhoz. Szerencsénkre Angéla bent maradt és hősiesen védte helyeinket.

Nagyon vártam ezt az istentiszteletet

Nem tudom pontosan, hogy mit, talán valami eddig soha nem tapasztalt érzést, tartalmat, valami csodát. Nem ment. Pedig koncentráltam, figyeltem, hallottam, értettem. Kerestem az okát, a megoldást, nem találtam. Akkor nem, valamikor éjjel, már itthon jöttem rá. Legalábbis remélem. Máshoz szoktam. Helyben, lélekszámban sokkal kisebbhez, csendben, békében sokkal nagyobbhoz s talán emiatt veszett el ott a tartalom. Nekem. Mert biztosan volt, hisz két rövid, ám annál fontosabb gondolat, bíztatás, felhívás bennem is megmaradt: … LEGYETEK ÁLDÁS …. BÁTOR HITTEL … hallottam Fekete Károly püspök hangját, s örök felkiáltójellel ellátva, el is raktároztam magamban.

Összevetve mindent, a hajnali ébredéstől a késői nyugovóig, azt gondolom, hogy érdemes volt. Tartalmat, nem keveset, kapok itthon minden istentiszteleten, szerencsésnek is érzem magam emiatt, de megtapasztalni, hogy mekkora Egységhez tartozom, csak ott és akkor tudtam. Örömtelibb zárása nem is lehetett volna ennek a napnak, mint Apor megnyugvással tett felfedezése: anya, nem is vagyunk kevesen és szerencsére sok a fiatal is, pedig pont az ellenkezőjét gondoltam!

Drága fiókám… Legyetek, legyünk egyre többen! Áldás, bátor hittel!

Gajdó Delinke

Májusi eső

A májusi esőket mostanra már a legkisebb jóindulattal sem nevezhetjük aranyat érőnek… Gyülekezetünk számára pedig végképp nem, hiszen a Tinnyét ért felhőszakadás 2019. május 29-én komoly károkat okozott a templomunkban.


A templomkertben összegyűlt víz a templom bejárati ajtaja alatt beszivárgott, a sáros vizet nagy üggyel-bajjal tudtuk csak kitakarítani. A munka koordinálásában nyújtott segítséget köszönjük Erdős Hermina gondnok asszonynak!

Fotó: pixabay.com


A patak és a templom közötti terület is víz alá került a szerdai felhőszakadás után, amely következtében a templomunk hátsó részén betört a talajvíz. A Tinnyei Polgármesteri Hivatal, Polgármester úr és a (közbenjárásukra megérkező) tűzoltóknak hálásan köszönjük a segítséget: majd’ kétórai munkával, több mint 100 m3 vizet szivattyúztak ki a templomból. Azóta a falak kiszárításán dolgozunk.


BN

Ráncfelvarrás – Megújult a parókia és a Dér Iskola

Hogy a tinnyei reformátusok valódi közösségi életet tudjanak élni, fontos egy otthonos helyszín is, amely mindig szeretettel visszavárja a belépőket. Erre az igényes, befogadó helyszínre vágytunk, amikor elterveztük, részt veszünk egy pályázaton és felújítjuk a gyülekezeti teremnek is helyet adó parókiát.  

Az épületeink állapota mostanra erősen leromlott. Az állagmegóváshoz, korszerűsítéshez szinte az utolsó pillanatban pályáztunk és részesültünk támogatásban az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Ez a munka 2018. július elején kezdődött, először a Dér Iskola és a parókia külső vakolatának leverésével. Ezzel kellett kezdenünk, hogy a falak a nyár melegben kiszáradjanak, és ősszel új, lélegző vakolattal meg tudjuk állítani a vizesedést.

A nyári gyerektábor után az iskola nagyterme új, melegburkolatot kapott, majd a falak javítása után festés következett. A fűtés hatékonyságnak növelése érdekében a radiátorokat nagyobbra cseréltük. A belső munkákkal párhuzamosan zajlott a régi tető és a homlokzati nyílászárók cseréje, valamint a padlástér hőszigetelése (ez utóbbiakat a parókia épületén is el kellett végezni). Ezenkívül a parókiai vizesblokkot is teljesen felújítottuk és radiátorokat is kicseréltünk.  

Megújult a gyülekezeti ház bejárata is, a régi balesetveszélyes lépcső helyett egy biztonságos, egyik oldalról akadálymentesített, az ajtó előtt pihenővel bővített feljáró épült – felette előtetővel, mellette fából készült szép korláttal.

Végül minden elrendeződik

Utólag nézve mindez szép, folyamatos munkának tűnik, az eredmény magáért beszél… De azért jócskán megestek a nyugalmat „kissé” megzavaró események is. Például a nyári tánctábor idején az iskola épületében egyszer csak elment az áram. A javításnál kiderült, a villanyhálózat nagymértékben elavult, balesetveszélyes. Így ez újabb feladatként (és újabb kiadásként jelent meg mindkét épületnél).

A munka megkezdésével szinte egy időben az iskola épületében lévő szolgálati lakás bérlője felmondta a bérleti szerződést, és szeptember közepén kiköltözött. Ahhoz, hogy újra ki tudjuk adni a lakást, az ott lévő, rosszul és veszélyesen működő gázbojlert ki kellett cserélni, a vizesedést okozó fürdőkádat ki kellett emelni, a burkolatot muszáj volt kijavítani, és tisztasági festést is végeztetni kellett. Mindezt úgy, hogy a pályázati beruházás gőzerővel folyt, s hozzá ezeket a munkálatokat saját forrásból kellett megvalósítanunk.

Élettel megtölteni a tereket

Ma már a gyülekezeti ház és a parókia épülete külsőleg és – részben – belsőleg is megújulva, rendezetten, kellemes körülményeket biztosítva várja gyülekezetünk tagjait és a vendégeinket, a szolgálati lakásban pedig új lakók élnek. Most már az a feladatunk, hogy ezeket a megújult, szép tereket méltó tartalommal töltsük meg: a Dér Iskola és a parókia épülete élettel teljen meg, Isten házának szomszédságában.

Hiszem, hogy gyülekezetünk a lelkész és a presbitérium vezetésével az Úr gondoskodásában képes lesz mindezt véghez vinni!

Erdős Hermina

a Tinnyei Református Gyülekezet

gondnoka

A Kaláka és Pál apostol – Gryllus Dániel volt a vendégünk

Csoma Áron tiszteletes úr meghívására, a Tinnyei Református Gyülekezet Beszélgetős esték című rendezvénysorozatának keretében, 2018. november 28-án kedves vendégünk volt a tinnyei művelődési házban. A Kossuth-díjas zeneszerzővel és előadóművésszel: Gryllus Dániellel beszélgettünk. 

Gryllus Dániel szeretettel mesélt gyerekkoráról, s benne a legnagyobb és legfontosabb hatásról: a zenével való találkozásáról. Náluk, családilag a zene az életútjuk meghatározója.

A mára kultikussá váló Kaláka zenekart Mikó Istvánnal alapították még 1969-ben. A számos zenei koncert mellett Gryllus Dániel, rendszeresen foglalkozott zeneszerzéssel is, majd az 1990-ben megalapított saját kiadói háttér tette számára lehetővé, hogy munkájában a művészi és az irodalmi értékek népzenei ötvözése kiteljesedhessen.

A Kalákával mint „utazó zenekarral” eljutottak többek között (többször is) Japánba, Dél-Amerikába, Finnországba és sok határon túli magyar lakta vidékre. Az idei decemberi körútjuk Erdélyben volt. Gryllus Dániel emlékszik olyan éveikre, amikor 400 koncertet is magukénak tudhattak egy év alatt! Jövőre, az 50. évfordulóra is sok kicsit és nagyot terveznek megörvendeztetni, különböző témájú koncertkörútjaikkal.

Ezen a Beszélgetős estén azt is megtudtuk Gryllus Dánielről, hogy milyen jelentős szerepet tölt be életében az istenhit, a Biblia, és különösen az a mű, melynek versfüzérét Sumonyi Zoltán úgy írta meg, hogy alig akad benne olyan szó, amely ne Pál szájából hallatszott volna! A Dalok Pál apostol levelei szerint címmel kiadott lemez zenéjét pedig ő szerezte.   

Gryllus Dániel azt az élményét is megosztotta velünk, amely minden egyes alkalommal hatalmába keríti, amikor ez a mű szerepel a (többnyire templomokban tartott) koncertjeiken. Ezeken az előadásokon a létélményig ható impressziókban van része – mondta Gryllus Dániel –, amely mély töltekezésül szolgál számára is.

Dalolt nekünk és a gyerekeknek Szent Miklósról, de hazavihettünk CD-ket, könyveket is, hogy az ünnepi hangulatot „vele együtt” tegyük emlékezetessé az otthonunkban.

Igazán szép esténk volt, köszönet érte!

Huszár Anna

a tinnyei Kossuth Lajos Művelődési Ház

vezetője

Vendégül láttuk Novotny Zoltánt és Mező Misit

Gyülekezetünkben továbbra is rendszeresen szervezünk hétközi alkalmakat, Beszélgetős esték címmel. Ezeken az összejöveteleken olyan kérdéseket vitatunk meg, amelyek általában mindannyiunk életében felmerülnek, így hasznos lehet, hogy ezekre a kérdéseinkre igyekszünk együtt válaszokat találni. Ráadásul olyan válaszokat, amelyek összeegyeztethetők lelkiismeretünk harmóniavágyával, hitünk tanításaival és a társadalmi normákkal is. Hogy beszélgetős estéinket még változatosabbá tegyük, időnként olyan vendéget is hívunk, aki közismert ember, és akiről tudjuk, hogy gondolkodása, cselekedetei alapján példaértékű életet él, keresztyén hitvallást követ. A legutóbbi alkalmakkor Novotny Zoltán sportriporter és Mező Misi a Magna Cum Laude zenekar énekese voltak a vendégeink.

Az első időszakban ezeket az alkalmakat csütörtök esténként a parókia irodájában, illetve nagyobb érdeklődés esetén a gyülekezeti teremben tartottuk. 2018. február 15-én az istentiszteleteinket vasárnaponként rendszeresen látogató Balczó Zoltán Európai Parlamenti képviselő úr volta vendégünk, míg a költészet napjára gyülekezetünk kántorának fiát, Dobai Bálint költőt hívtuk meg esti beszélgetésre. A nyár folyamán elkezdődött és még jelenleg is tartó egyházi építményeink tatarozása miatt azonban a Kossuth Lajos Művelődési Házban kaptunk helyet, és mivel annak rendezvényeihez igazodnunk kellett, a beszélgetések a szerdai napra kerültek át.

Ilyen előzmények után hirdette a plakát, miszerint 2018. október 10-én Novotny Zoltán sportriporter, október 17-én pedig Mező Misi a Magna Cum Laude együttes frontembere látogat hozzánk. Ahogy a meghívóban szerepelt, mindkét beszélgetős est pontosan 18.30 órakor kezdődött, és szép számmal voltak érdeklődők a művelődési házban.

Csoma Áron tiszteletes úr köszöntötte a megjelenteket és a vendégeinket, hogy elfogadták meghívásunkat, majd moderálta az estek beszélgetéseit.

Az első alkalommal bevezetésként érdemeit, elismeréseit felsorolva bemutatta az idősebb korosztály által amúgy is ismert és közkedvelt sportriportert, aki az első kérdésekre adott válaszában mindjárt egy személyes ifjúkori tinnyei élményével kezdte előadását. Elmondta, hogy egyetemista éveiben kisebb társasággal Tinnyén kutatták Kossuth Lajos emlékét, és bizony az akkori időkben Budapestről Pilisjászfaluig (régebben Szárazág) vonattal tudtak utazni, onnan gyalog tették meg az utat kis falunkba. (Szerencsére ma már több közvetlen buszjárat közlekedik hozzánk a fővárosból!) De olyan maradandó élményben volt része, hogy máig sem felejtette el Tinnyét. Tóth Eszti néni kérdésére válaszolva, azt azonban már nem tudta megmondani, hogy kutatásuk milyen eredménnyel járt. Talán ez ma már nem is olyan fontos… A lényeges a sok szép élmény…

A bevezető gondolatok után munkájáról kérdezte őt Áron, miszerint a magyar-történelem szakos tanári végzettséggel, hogyan lett belőle sportriporter. Vendégünk elmondta, hogy abban az időben csak vidéken kapott volna tanári állást, amihez pesti ifjú lévén nem volt alkalmazkodási képessége, ezért némi segítséggel jelentkezett a Magyar Rádióba, ahova a ’60-as évek elején fel is vették. Rá két évre „tudományos alapon” (éppen csak ő viselt aznap zakót és nyakkendőt a rádió stúdiójában) őt választották ki, hogy menjen át a TV-be kisegíteni. Ottani munkája olyan jól sikerült, hogy attól kezdve párhuzamosan dolgozhatott mindkét médiánál. Aktív éveiről humoros sztorikat mesélt, amelyekben felidézte egykori olimpiák, világversenyek és más sportesemények történéseit, kiemelkedő eredményeit. Jó volt látni az arcán az egykori alkalmak izgalmát, örömét, amelyeket láthatóan mesélés közben újra átélt és át is adott a hallgatóságnak.

A hivatásáról szóló beszámoló után a Tiszteletes úr a magánéletéről kérdezte, amelyről megtudhattuk, hogy evangélikus családban született. Hitét gyerekkorától kezdve gyakorolta, 1954-ben konfirmált, és az előző rendszerben is taktikusan ugyan (rendszertelenül és több templomot látogatott), de járt istentiszteletekre. Sőt pap lányt vett el feleségül, természetes módon az egyház szertartása szerint is összeházasodtak, de a fentiek miatt neki semmi bántódása, hátránya nem esett. Megtudhattuk róla azt is, hogy jelenleg a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke és a Budapesti Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, ő szervezi, illetve gyakran vállalja is az igefelolvasást az istentiszteleteken. Mélyebb hitvallásáról felolvasta a következő sorokat, amellyel zárta is a beszélgetést:

          A reformáció lényege: visszatérés az élet egyedüli forrásához, a Bibliához és élni annak tanítása – a tízparancsolat, a hegyi beszéd, a szeretet himnusza – szerint.

          A Biblia üzenetében és hatásában olyan felmérhetetlenül gazdag könyv, amely mindenkire egyéni és egyedi módon hat. Megszívlelendő a tanács: szánj rá életedből egy évet és olvasd el elejétől végéig a Bibliát.

          Sokszor idézem egyetértően a dél-afrikai Elisabeth Marais vallomását: „Húszéves koromig alig volt egyebem, mint a ruháim, a büszkeségem és az étvágyam. Húszévestől ötvenéves koromig olyan voltam, mint a szarka, mindent hazahordtam, ami megtetszett, és amit meg tudtam fizetni. Ötvenévestől hatvanéves koromig ültem, néztem és élveztem, amim van, de hatvan és hetven között abban leltem örömömet, hogy elosztogattam mindenemet. Most, hetvenévesen csak a Bibliámhoz, a szemüvegemhez és a műfogsoromhoz ragaszkodom.”

          A huszadik század második feléhez képest, amikor az európai emberek nagyon hittek a modernitásban, az utóbbi tíz-húsz évben mindinkább kiábrándulnak belőle. Előtérbe kerül a lelkiség, az emberi benső értékek keresése. És ebben szerepe lesz a Bibliának… Különösen, hogy a világháló minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál a bibliai világ megismerésére.

          A Biblia ott van a világhálón, a Biblia ott van a magyar családok háromnegyedében. Korholva, ténymegállapítva, mégis reménykedve teszi fel kérdéseit az Evangélikus Élet cikkírója: Olvassák-e? Felismerik-e, hogy mekkora kincs van a birtokunkban? Értékelik-e végre, hogy saját anyanyelvükön kapnak útikönyvet, receptgyűjteményt az életükhöz?

          A Biblia elsősorban nem betű, hanem lélek és élet.

          A Lélek gyümölcse viszont Pál apostol szerint: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…

          A léleknek mindig van tartaléka: a hit. „Kinek az ég alatt már senkije sincsen, / Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten” – olvashatjuk Arany János Toldijában. „Hiszek hitetlenül Istenben, / mert hinni akarok…” – írja dacosan Ady Endre.

          Ahogy Gandhi hitt az erőszakmentességben, Szókratész az igazságban, Morus Tamás a tisztességben, Jézus a szeretetben, úgy kell hinnünk a békességben, tisztaságban, a világ szépségében, önmagunkban, a családban, a munkában, a hazában, a jövőben, és mindenekfelett az Istenben.

          Ő „törődik velem, személyesen büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít, minden pillanatban ellenőriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban…” – írja Márai Sándor. Minden mögött a Gondviselés van – hiszem én is. Ha valaki hisz, az legyen nyilvánvaló cselekedeteiben.

          A Deák téri evangélikus templomban is szokássá vált, hogy az oltári igét és az istentiszteleti hirdetést nem a lelkész mondja. Így aztán olykor én is az ambóhoz állok. Fabiny Tamás ezzel kapcsolatban többször hangoztatta, hogy a mikrofon mögött állok, ahogy megszoktam. Ő azonban zavarban van, amikor a templomban beszélek. A hirdetést záró doxológia után hiányérzete van. Valahol belül azt várná, hogy az ámen után azt mondjam: Ferencváros – Újpesti Dózsa 2:0”.

Október 17 – én még az előző hetinél is nagyobb érdeklődés várta a népszerű rockénekessel, Mező Misivel való találkozást. Noha a művelődési házba fértek volna még be, jó volt látni a sok falu- és környékbeli résztvevőt, sőt mint az est végén lezajlott hozzászólásokból megtudtuk, még Budapestről is jöttek érdeklődők.

Tiszteletes úr barátjaként köszöntötte és mutatta be vendégünket, akit először magánéletéről, zenei pályafutásának alakulásáról, majd világnézeti hovatartozásáról, hitéletéről és annak gyakorlásáról kérdezett.

Mező Misi nyíltan és őszintén válaszolt minden kérdésre. Megtudhattuk tőle, hogy a Békés megyei Gyulán született, négy gyermekes cigány családban látta meg Isten fényes egét. Gyermekéveit a család lakóhelyén, Dobozon töltötte, ott járt általános iskolába is. Szülei egyszerű, becsületes vidéki emberek voltak, édesapja a helyi TSZ-ben traktorosként dolgozott. Az iskolai oktatáson kívül éneket, zenét külön soha nem tanult, ének-zene tanárhoz nem járt. Azonban az ének és a zene szeretetét génjeiben, Isten által kapta. A család és a szűkebb muzsikus környezet támogató, tápláló hatása nagyban hozzájárult fejlődéséhez. Mivel nem voltak gazdagok, Misi először a nagybátyja gitárján próbálkozott a zenéléssel, amit nagyon szeretett. Mivel édesapja látta tehetségét és szorgalmát, egy kombájnos aratóversenyen nyert pénzéből igazi gitárt vásárolt a tíz év körüli fiának. „Egész Dobozon senkinek nem volt olyan gitárja, mint nekem!”

A fiú nagyon büszke volt a hangszerére, amely még elszántabbá tette a zene autodidakta módon való elsajátításában. Édesapja másként is segítette céljai elérésében. Művészeti vezetője volt egy hagyományőrző cigány együttesnek, amelyben Misi is szerepelhetett.

Élete első fellépésére 11 éves korában került sor. Az általános iskola elvégzése után Gyulára került középiskolába. Számára ekkor nyílt ki a világ. A tanulás mellett zenekart alapított, folyamatosan zenélt és énekelt két együttesben is. Asztalos szakmát, fafaragást, kosárfonást tanult, ezeket el is sajátította, de a zene mindennél jobban érdekelte.

1999-ben alakult meg a Magna Cum Laude zenekar, amelynek kezdettől fogva gitárosa és énekese volt és az a mai napig is. Országosan, sőt nemzetközileg ismert és népszerű zenekari pályafutásáról szerényen beszélt. Elmondta, hogy a kezdeti években, fiatalon és tapasztalatlanul ő is végigment azokon a buktatókon, amelyek a művészvilágban alkotó és élő zenészeket próbára teszi. Bevallotta, hogy nem mindig tudott ellenállni a különböző kísértéseknek, amelyeket az életmódja kínált. Akkor azt gondolta, hogy ez természetes, egy rockzenész nem is élhet másként.

Magánéletében komoly változást a 2005-ös év hozott, amikor megismerte későbbi feleségét. Kapcsolatuk 2010-ben házassággá érett. Boldog családi életet élnek, három gyermekük van.

Megtérését családi tragédia, konkrétan édesanyja halála után kialakult mély lelkiismeret-furdalása előzte meg. Misi évekig nem tudta megbocsátani magának a mulasztását, hogy a halála előtt nem búcsúzott el édesanyjától, pedig lett volna rá lehetősége. A hittel, a megváltással, a kegyelemmel és Szenczi Sándorral (a Baptista Szeretetszolgálat alapítója és vezetője) való találkozása segített kijönni lelki válságából. Isten mélyebb megismerésének igénye vezette ahhoz az elhatározáshoz, hogy elvégezze a Baptista Teológiát, amely idén sikerült is neki. Úgy érzi, és a megtapasztalt visszacsatolások megerősítik ebben, hogy más, jobb ember lett a hit által. Isten megbocsátott neki, mert az Úr előtt minden ember egyforma.

Megtérését, vallásának gyakorlását nyíltan vállalja. Családja, barátai (zenésztársai) és rajongói elfogadják, tiszteletben tartják kapcsolatát Istennel és a Baptista Egyházzal.

Én magam egy Papp László Sportarénában megrendezett koncerten személyesen tapasztaltam, hogy bár Misi nem kérkedett azzal, miszerint ő hívő ember, előadás közbeni viselkedésén, a nézőkhöz való viszonyulásán érződött és kifejezésre jutott Istennel való szeretetkapcsolata. Közvetlen és hiteles tolmácsolója volt Jézus legfőbb tanításának, a szeretetnek.

Tinnyei találkozásunk végén három dal előadásával ajándékozta meg a jelenlévőket, és az őszintén beszélgetős estéjével maradandó élményt adott nekünk. Köszönjük Misi!

Dr. Andorfer Miklós

presbiter

Új gondnok és új presbiterek a gyülekezetben

2018 novemberétől Erdős Hermina a Tinnyei Református Gyülekezet gondnoka. A presbitérium tagjai: Dr. Andorfer Miklós, Asbóthné Molnár Ildikó, Bäck Konstantin, Dobai Álmos, Erdős Hermina, Kiss Éva, Moroviánné Nagy Zsuzsanna, Naszvadi Jánoné.

2017 végén választottuk meg a következő hat éves ciklusra a nyolcfős presbitériumot és a gondnokot a Tinnyei Református Gyülekezetünkben. 2018 tavaszán a gondnokunk lemondott nem csak a gondnoki posztjáról, de a presbiteri feladatairól is, ezért új gondnokot és pótpresbitereket is választanunk kellett.

A gondnok megválasztása az egyházmegyei útmutatás szerint, a presbiterek ajánlása alapján, megbízott gondnok felkérésével történt. A gondnokválasztás presbiteri ülésen, a presbitérium tagjai közül való választással történt meg 2018. november 1-jén. A gondnoki feladatokat mostantól Erdős Hermina látja el.

Gajdó Delinkét és Maródi Pétert december 2-án választotta pótpresbitereknek a gyülekezet.   

Jövőre veletek ugyanígy! Együtt – Egymásért családi tábor Szarvason

 Olyan, mintha évek teltek volna el az óta. Pedig csak három hónapja… Lepörgött a nyár, belevágtunk egy újabb tanévbe, őszbe, régi vagy új munkánkat folytatjuk/kezdjük, tapossuk a szokásost, s jó visszaidézni azt a béke-jókedv-szeretet-odafigyelés-tartalom szigetét, ami a szarvasi tábor volt. Bányászni kell az emlékeket, de csak az elején, mert hipp-hopp beindul a nosztalgia lavina, csupán győzni kell kiszemezgetni a lényegeset. Nem nehéz, csak a konkrétumok, meg a pontosság végett szükséges. Miért nem nehéz? Mert az érzés, a hangulat, a tartalom, mélységek és magasságok részemmé váltak kitörölhetetlenül. „Púpom” lett. A teve a vizet, én a lelki muníciómat viszem benne.

Szarvas. Ez is olyan szeglete az országnak, ahol még nem jártam. Várom. Várjuk a kisebbik fiammal együtt. Új hely, új helyzet, hisz először táborozunk a piliscsabaiakkal együtt, egyáltalán a gyülekezettel együtt. Nyár, víz, társaság felnőttnek-gyereknek, csak jó lehet! Bár a gyermek kis fenntartással vette tudomásul, hogy kötött programok vannak, ami ugyan nem kötelező, de erősen ajánlott, s mi van, ha nem fogja jól érezni magát ettől. Mire ezt végigbeszéltük, a GPS és némi telefonos segítség igénylése után meg is érkeztünk.

  • Ez? Anya, eltévedtünk! – tört ki Aporból és Gergőből is a kétségbeesés, amikor beparkoltam szállásunk udvarára.
  • Retro! – kacagtunk Angélával – most megtapasztaljátok, hogy „bezzeg a mi időnkben” milyen volt.

Visszafogottan elmajszolták a vacsorát, elfoglaltuk a szobáinkat (nagyon RETRO J! ) és elindultunk terepszemlére. Ettől a pillanattól kezdve csak a hangjukat hallottuk, vagy látni véltük, hogy ők is ott cikáznak a többi gyerekkel a ház körül még sötétben is, esetleg megjelentek az úszónadrágjukért, törülközőjükért. Csobbantak, csilingelt a nevetésük és egy este sem kellet altató nekik. Fellélegeztem, a gyermek jól érzi magát. Otthon van.

Minden kopottsága ellenére, vagy azzal együtt, a helyszín tökéletes. A ház és a víz (Holt-Körös) közötti kis terület egyik felén asztalok-padok, a másik meg pázsit (sátrak, tollasozók, hintázók). Itt zajlik az élet. Mindenki együtt, kisebb-nagyobb csoportokban, csecsemőtől nagyszülőig. Mónika és Balázs egy összeismertetős kvízzel készült az első estére. Minden táborozó felnőtt minimum egyszer szerepelt a játékban, a többieknek ki kellett találni, hogy kiről van szó, vagy azt, hogy melyik állítás illik rá a négy közül. Jó móka volt, sok munka, odafigyelés és szeretet az összeállításában. Nagyokat kacagtunk, korántsem ismertünk még mindenkit, de elindultuk, együtt, egymásért. Az első estét sikerült éjjel két óra körül befejezni. S ez így ment estéről estére. Hiába bíztattuk egymást, hogy le kéne feküdni, mert holnap korán kell kelni, hisz vár a „Kávézz velem” első beszélgetőtársa, nem kapkodtuk el a takarodót. Egyszerűen jól akartuk érezni magunkat, beszélni, hallgatni, látni, nem csak nézni, rezzenéseket érzékelni és reagálni lehetőleg mindenre, mindenkire. Így is tettünk.

Történt ezek után, hogy alig 4-5 órányi alvással vértezve – tétován ugyan, hogy van-e hozzád hasonló elvetemült –, távolról figyelted a vízpartot, vajon tényleg lesz-e reggeli úszás a kávézás előtt. Volt. Szerény létszámú, de annál lelkesebb csapatkával. Ezzel be is állt a rend. Már ami a szabadon választott időtöltést illeti: későn fekszel, korán kelsz! Teszed mindezt saját akaratodból, jókedvvel.

 Az első közös kávézással beindult a rendszer. A tervezett. Minden reggel, azaz négy alkalommal lehetőség volt megismerni, meghallgatni egyik táboros társunkat és kérdezni is tőle, bár ebben a műfajban kicsit szemérmetes volt a társaság. Aztán reggeli áhítat, közös éneklés, reggelizés és kiscsoportos beszélgetések, minden nap adott téma és adott helyzet kapcsán. A felnőttek önjáró módon, egy-egy moderátorral vonultak félre és másfél óra múlva minden csapat beszámolt a tapasztalatairól. Izgalmas feladat és nem könnyű, de nagyon hasznos.

A gyerekeknek ebben az időben szintén korosztályos foglalkozások voltak, a fiatalok (FÉK- Fiatalok az Élet Küszöbén) délután vonultak félre. Muszáj megemlítenem, mennyire jóleső tapasztalat volt, hogy nem csak a felnőttek figyeltek a gyerekekre, de ők maguk is egymásra, a gimisek odaadó szeretettel gardírozták az egészen kicsiket.

Az idő repült. Alig reggeliztünk, már jött az ebéd (mindig finom és túlságosan is bőséges), újra csobbanás és lehetőségként egy kis délutáni szieszta. Nem sokan éltek vele. Inkább kint voltuk ismét együtt. Mindegy, milyen napszak volt, ha lehetett ott ücsörögtünk kint az asztaloknál, figyeltük a gyerekeket, úsztunk, és újra meg újra beszélgettünk, (meg)hallgattunk, örültünk, hogy van ilyen. Hogy nem kell futni sehová, nem kell főzni, folyamatosan feladatokat megoldani… Egyszerűen csak léteztünk, figyelve és reagálva egymásra, ki-ki a maga habitusa, képessége szerint, de mindenki nagy szeretettel és odaadással. Mert jó volt együtt, egymásért lenni.

„Csak” Mónika, Áron és a segítőik – többnyire piliscsabaiak – dolgoztak. Nem keveset. Értünk. Tették ezt mindig mosolygósan, szeretettel, négy napon át, napi 18-20 órában. KÖSZÖNET érte!!! Még a titokzatos, senki által nem látott fekete bogár rettenetes csípése sem tántorította el őket. Pedig cudarul eredményesen működött minden este. Mármint a bogár. Is. Öröm az ürömben, hogy a gyerekekkel kíméletes volt. A felnőttek lába viszont vörös lett és iszonyatosan bedagadt. Fájt is. Persze mindezt lehet azért tette soha nem látott bogarunk, hogy ne feledkezzünk meg majdnem felhőtlen jókedvünkben az élet nem fenékig tejfel voltáról sem. Ki tudja?

Felhőtlenség. Igen. Annak, aki nem ment be az imasátorba, végig az lehetett. Aki bement, az bizony utazott napsütésben, sűrű sötét fellegek között, szélcsendben, viharban, kinek mit hozott elő az az út, melyen – ha belépett már nem volt meghátrálás – végigment. Magán, magában, szívében, lelkében, elméjében… Olyan volt, mint egy zarándoklat, vagy Canossa járás magadban, a Megváltóddal. Megjártad a bugyrokat, hogy még fényesebben süssön utána a Nap!

Nem igazság, hogy így telik az idő! Ez járt a fejemben az utolsó esti bizonyságtételt hallgatva. Mert az is volt mind a három este. Csodás embereket ismerhettünk meg, akik megvallották hitüket, merték vállalni önmaguk és mindannyiunk előtt életüket, sorsukat, tévedéseiket, útkeresésüket, vélt, vagy remélt célba érésüket.

Vége. Indulás napján az eső is eleredt. Nem tudta elmosni azt a rengeteg élményt, mellyel itt gazdagodtunk! Ki-ki vitte magával a neki legkedvesebbet. Vagy a napi programok tartalmát, az imasátor „camino”-ját, vagy egy-egy ember barátságát, az arborétumi sétát, esetleg a hajókázást, netalán a város és templomnézést, de az is lehet, hogy a kajakozást, focit, vagy egyszerűen ezt a négy napot mindenestől, szépen becsomagolva kedvenc emlékei közé.

Gajdó Delinke

Presbitériumok találkozása

Ez a találkozás nem volt véletlenszerű. A Tinnye–Piliscsabai Református Társegyházközség Piliscsabai Gyülekezetének Presbitériuma meghívására, gyülekezetünk képviseletében 2018. április 22-én presbitériumunk teljes létszámával részt vettünk az ottani vasárnapi istentiszteleten.

Azt követően a csabai parókián vendéglátóink gondnoka, Tóth Tamás köszöntötte a rendezvény résztvevőit, majd Szép Mónika lelkipásztor bemutatta a csabai presbitérium működését, a különböző munkacsoportok feladatkörét és az abban szolgáló presbitereket, aktív segítőket.

Csabai testvéreink munkájának megismerése után mi is lehetőséget kaptunk arra, hogy az év elején szolgálatba lépett presbitériumunk megossza vendéglátóinkkal saját elképzeléseinket a gyülekezet életének szervezéséről, vezetéséről. Röviden elmondtuk a gondolatainkat arról, hogy presbitériumunk tagjai, személy szerint, hogyan képzelik el a vállalt közösségi szolgálatukat. Kiemeltük, hogy gyülekezetünk legfontosabb feladatainak a missziós tevékenység végzését és a gyülekezeti diakónia gyakorlását tartjuk.

A bemutatkozások után a két presbitérium együtt fogyasztotta el a vasárnapi ebédet, majd a desszertek élvezete közben, kisebb csoportokban folytatódott a tapasztalatok átadása, a kapcsolatok elmélyítésének tervezése, közös feladataink együttes megoldásának útkeresései.

A vendégeskedés nem volt minden előzmény nélküli esemény. Az elmúlt évben, éppen április végén az általunk Mórra szervezett kirándulásunkra hívtuk meg csabai testvéreinket, amelyre többen el is jöttek közülük. Az utóbbi időben ez volt az első alkalom, hogy a két közösség ne csak papíron legyen egy szervezeti egység, hanem valóságosan is kialakulhasson olyan emberi kapcsolat közöttünk, amelynek legfőbb értéke a Jézusi Tanítás. Ennek jegyében a móri kirándulás után egyre több közös eseményen vettünk részt, amelyek közül mindenképpen emlékezetes marad számunkra Mónika és Áron 25 éves szolgálatának megünneplése, Gajdó Delinke előadásában elhangzó Szabó Magda est, vagy a Pesti Vígadóban együtt látott és hallott Kárpát-medencei magyarok zenéjének gálaelőadása. 

De a hitéleti és kulturális események mellett együttműködésünk gyümölcsöző volt olyan fontos területen is, mint az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt pályázat elkészítése, amelyet – több éves próbálkozás után – idén végre siker koronázott. Ennek eredményeként ez évben jelentős anyagi forráshoz jutottunk, amelynek felhasználásával ingatlanjaink állagmegóvását tudjuk megvalósítani. A pályázati anyag elkészítésében végzett munkát hálásan köszönjük Széles Sándor csabai presbiter testvérünknek, akinek nagyarányú szakmai tudása nélkülözhetetlen volt a sikerhez .

Mindezekből jól látszik, hogy társegyházközségünk két gyülekezete jó irányba halad a kapcsolatépítés és együttműködés útján. Ha Jézus tanításának engedve, úgy szeretjük egymást, mint, ahogy ő szeret minket, akkor közösségünk ereje összeadódik és megsokszorozódik. Képesek leszünk másokon és magunkon is segíteni a földi élet ránk szabott nehéz napjaiban is. A kívánt cél és eredmény elérésének jegyében készülünk következő jelentős közös programunkra, a nyári családi csendes hétre, amelyet idén július 4-e és 8-a között Szarvason fogunk eltölteni együtt.

Dr. Andorfer Miklós

presbiter

Költészet napja – Dobai Bálintot láttuk vendégül

Ha az ember lánya látná a jövőt, és tudná, hogy egy költészet napi programnak mekkora sikere lesz a jelenlévők között, akkor – előre gondolva – benyomta volna a felvevőgombot a telefonján április 12-én, a Dobai Bálinttal rendezett közönség-találkozó első pillanatában. S ha akkor elindította volna a hangfelvevőt, most úgy olvashatnák a kedves olvasók a teljes interjút, ahogy az akkor elhangzott. A felvételt nem indítottam el, így tehát, mindössze egy összefoglalót jegyzek le kedves „hazai” költőnkről, Dobai Bálintról, bemutatva őt magát és egyre híresebb költői tevékenységét.

Bálint Zilahon született 1983-ban. Meghatározó, mély emlékeket őriz a szüleivel és az erdélyi nagyszülőkkel töltött kisgyermekkorából, amelyben váltakozva érték örömteli, meglepő, izgalmas és aggasztó élmények.

1990-ben a romániai politikai eseményeket, változásokat kihasználva a család Magyarországra költözött a jobb lehetőségek, valamint a húga biztonságos orvosi ellátásának reményében. Rákosszentmihály volt az első állomás, majd Szalkszentmárton után a Budai-hegységben lévő cserkészpark adott otthont Bálintéknak. Végül Tinnyére költözött a család. Ma már a feleségével Zsámbékon él, Bálint végzett sőt a közelmúltban – szakvizsgázott jogászként.

Dobai Bálint számára nem csak a család, de az abból eredő vallásosság is meghatározó szerepű. Ma is aktív gyülekezeti tag és naponta átéli azokat a csodákat, melyek szerinte sosem Isten nélkül történnek. Gyermekként csodaként élte meg az első Legót, a külföldről ajándékba kapott képeskönyveket, az először megpillantott, kivilágított Budapestet, a színek egymásra hatását, húga állapotának javulását és még sok minden mást. Felnőve tovább kísérik a csodák, de már maga is sokat tesz értük.

Költészet napja lévén, mi a költészetével kapcsolatos csodákról faggattuk.

Az, hogy verset kezdett írni, számára nem jelentett csodát, Bálint életkori sajátosságnak véli a versekkel való próbálkozásokat. Csakhogy az is fontos volt, hogy olyan közösségbe kerüljön, olyan hallgatóságot találjanak kezdeti zsengéi, amely segítő figyelemmel kíséri az első sorokat. Bálintnak megadatott a támogató kritikát megfogalmazó személy, valamint a hozzáértő baráti közösség is.

Térségünkben több országos hírű költő is él. Bár személyes kapcsolatuk nincs, korábban Lackfi János is felfigyelt Bálint verseire, aki így fogalmazott a honlapján: „No, mit talál az ember nem másutt, mint az egész közelben? Hát egy fiatal erdélyi költőt, aki éppen tőlem két falunyira, Tinnyén él…. Évődő, tartalmas verseket írogat, mértékkel, de értékkel, tele mindenféle burkolt és kevésbé burkolt, ádáz irodalmi célzásokkal.”

És igen! Bálint versei egyszerre irodalmian komolyak és humorral teltek. Oda kell figyelni a verseire, munkáira, nem lehet csak úgy átsiklani felettük. Csak tessék beleolvasni a köteteibe!

Első kötetét 2009-ben jelentette meg az Erdélyi Híradó kiadó Előretolt Helyőrség sorozatában, Kolozsváron, miutánSzálinger Balázs „költőiskolájában” végzett a tanulmányaival Bálint. A kötet címe: Megfáztam egy temetésen. A címadó vers Csokonaira utal. Verseiből következtetve Bálint szívesen nyúl vissza a régi korok nagy magyar költőihez. Több verséhez is társíthatunk klasszikus költőket vagy verseket, de Bálintnak a sajátos stílusa már védjegye lehetne.

1

A költészet napi összejövetelünkkor még játszottunk is az első kötetben lévő versekkel és a közönséggel. Bálint versei közül néhányat felolvastam, majd párhuzamokat kerestettem más, ismert versekkel. Ki kellett találni, hogy melyik klasszikus költőt, vagy költők ismert verseit juttathatja eszünkbe a Dobai vers szófordulataiban, vagy témájában. Természetesen a magyar szakos Eszti néni előnyben volt a párhuzamok felismerésében.

A következő csoda, a 2014-ben megjelent és 2018-ban újra kiadott Dobai Bálint mű a Titántorkú Sámson. Bálint második kötete a közelmúltban vált nagyon felkapottá.

Humoros hangvételű, szórakoztató könyvet vehetnek az olvasók kézbe. A műfaja azonban nem éppen könnyed, sőt nagyon is szoros, kötött tartalmilag és formailag is. Bár Bálint szerint rövid idő alatt „rááll” az ember a versformára, nehéz műfajt választott korunk jellemző világáról alkotott képének tükrözésére, megírására. A Titántorkú Sámson műfaja ugyanis eposz, vígeposz, egy hősköltemény. Művével Bálint mintegy műfajteremtőként hozta létre a metálmítoszt. A téma a heavy metál csodálatos világáról szóló izgalmas történet, de a műfajtól elvárható mindenféle kötöttséggel megírt elbeszélő költemény. A korábbi korok erős, sőt hős ember mítoszai, Toldi, Kinizsi vagy éppen Sámson volt. Nekünk, a mai kor emberének a heavy metál, vagy a tehetségkutató műsorok celebjei jutottak hősökként. Bálint hőse, a mi korunk „dicső hőse”, egy rock sztár. A titántorkút az eposzban több izgalmas esemény éri: metálzenekart alapít, fellép fesztiválokon, üldözik és éli a metálhősöktől elvárt életet. Úgy is végzi, ahogy azt korunk hőseitől megszokhatunk. Kövessék útját Önök is, vegyék kézbe és olvassák el a második írott csodát!

A csodák sorozata egyébként folytatódik Bálint életében. A legfrissebb csodái a közelmúltban, például a könyvbemutatókon saját kötetének dedikálása, a költészet napi meghívások, a Magyar Televízióban, folyóiratoknál adott interjúk és nem utolsó sorban a tinnyei gyülekezettel való találkozó a költészet napján.

Köszönjük, Bálint, a közvetlen, baráti és humorral fűszerezett bemutatkozásodat! Mi, akik jelen voltunk, sokáig emlegettük a találkozó jó hangulatát.

Gratulálunk mindkét kötetedhez, jogászi vizsgáidhoz!

Civil és költői utadon további sok-sok csodának legyél létrehozója és részese, mi pedig költészeted élvezői lehessünk. A következő írott csodáig az olvasók figyelmébe ajánlom, hogy a két kötet a községi könyvtárból kikölcsönözhető! (Köszönjük a tiszteletpéldányokat!)

További olvasnivalók Bálinttól és Bálintról:

http://www.dobaibalint.hu/

http://www.youtube.com/

Gyarmati Sándorné