Kakaós Istentisztelet

Vasárnap a Magvető Református Óvoda Őzike csoportja járt a templomunkban, akik énekekkel, mondókákkal álltak ki az Úr asztalához. Az előadásuk után kakaóval és kaláccsal láttuk őket vendégül. 

Nagy örömmel fogadtuk az óvodába járó gyermekeket és szüleiket. Hagyományt szeretnénk teremteni ebből az alkalomból, így sok szeretettel várunk mindenkit a következő kakaós Istentiszteletünkre is, április 21-én! 

Húsvétra készülve

Az elmúlt napokban a gyülekezettel közösen dolgoztunk templomunk, illetve a falu környezetének szépítésén, Húsvétra készülve.

Múlt héten elkészült az új kapunk, Maródi Péternek és Szabó Lacinak köszönhetően.

Pénteken a templom és a parókia udvarát takarítottuk, virágot ültettünk.

Szombaton pedig az Önkormányzat által szervezett falutakarításon vettünk részt, a Bocskai és Damjanich utcán történő szemétszedéssel. 

Presbiteri csendes hétvége

Február 10-11 között tartottuk meg a Presbiteri csendes hétvégét, ahol meghatároztuk a céljainkat a következő hat évre és részleteiben kidolgoztuk a missziói tervünket is.
Mottónk: Elköteleződés, áldozathozatal, rendszeresen. 
Emellett fontos kérdéseket beszéltünk át, mint például:  Hogyan tud a gyülekezet a környezet hasznára lenni? Miért jó a gyülekezet? Kiket és hogyan akar szolgálni a gyülekezet? 

Gyülekezeti kertrendezés

Nagyon jó volt együtt rendezni gyülekezeti kertünket szombaton! Sokat haladtunk, hogy méltó legyen majd az ünneplésünkkor. Köszönjük Herminának a reggeli böjti Perbáli-Töki Pompost és Katinak a finom böjti pogácsát és teát.

Rudi bácsi Pátyon várja a húsvétot

Hidasi Rudi bácsi néhány éve csatlakozott gyülekezetünkhöz. A 79 éves özvegy nyugdíjas bányász az elmúlt év októberéig Dágon egymagában élt családi házában, mivel feleségét, mindkét leányát és vejeit is elvesztette már. Korábban a pasaréti református közösség tagja volt, de idővel egészségi állapotának folyamatos romlása és a nem egyszerű tömegközlekedés akadályozta őt a budai gyülekezettel való rendszeres kapcsolattartásban. 2018 -ban éppen velük töltött hat csendes napot Piliscsabán, mialatt részt vettek a vasárnapi református istentiszteleten és az azt követő szeretetvendégségen. A pasaréti gyülekezet presbiterei beszélgetés közben elmondták Áronnak, hogy van egy testvérük, aki Dágon lakik, de a távolság miatt nem tud a közösségükbe járni. Tiszteletes urunk azonnal kijelentette, hogy azon tudunk segíteni, megoldjuk a problémáját.

Lelkipásztorunk (Csoma Áron) felajánlotta Rudi bácsinak, hogy megszervezi részére a vasárnapi istentiszteletek és egyéb rendezvényeink látogatásának lehetőségét. Gyülekezetünk szeretetszolgálatának tagjai vállalták Rudi bácsi fuvarozását Dágról Tinnyére és vissza, ő pedig hétről hétre elkötelezett résztvevője volt alkalmainknak. Azok, akik rendszeresen jártak templomba, volt alkalmuk megismerniük és megkedvelniük őt.
A velünk töltött időszakban Rudi bácsinak a mi közösségünk szeretetet, vigasztalást, segítséget és biztatást nyújtott, jól érezte magát köztünk, jól esett neki társaságban lenni, elbeszélgetni az istentiszteletek utáni szeretetvendégségeken és a nyugdíjas összejöveteleinken. Amikor egészségi állapota engedte, a családi napon még főzést is vállalt és teljesített a jelenlévők teljes megelégedettségére.
Otthon azonban magányos volt. Több súlyos betegsége aggodalommal töltötte el, szorongott attól; mi lesz vele, ki segít rajta, ha olyan rosszullét fogja el, hogy orvost vagy mentőt kell hívni hozzá. Együtt kerestük a lehetséges megoldásokat erre a problémájára. Többféle elképzelés felmerült gondolatainkban, végül Rudi bácsi úgy döntött, hogy kis házát eladja és beköltözik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Házába Pátyon. Segítettem őt a ház eladásában, az otthonban való elhelyezésben és a költözés nagy feladatát is megoldottuk gyülekezeti segítséggel. Ekkor már a vírusjárvány második magyarországi hulláma is elkezdődött, óvintézkedéseket vezetett be a kormány.

A beköltözést követően Rudi bácsi karanténba került. Személyesen nem találkozhattunk, de rendszeresen tartottuk a kapcsolatot telefonon, és ha tanácsra vagy más segítségre volt szüksége, igyekeztünk támogatni őt. Nem volt könnyű megszoknia az új körülményeket, idő kellett hozzá, amíg kényelmesen berendezkedett, kialakult az otthon szabályaihoz illeszkedő napirendje.
A bekerülését követően egy rosszul sikerült katétercsere miatt többször megjárta a kórházat, ahonnan visszakerülve újra és újra karantén várt rá, ami azt jelentette, hogy a szobáját sem hagyhatta el. A szigorú óvintézkedések ellenére elkapta a koronavírust, és mivel súlyos krónikus szívelégtelensége és tüdőbetegsége is van, a Szent János Kórház kovid részlegére szállították. December közepén a szakszerű orvosi ellátás és gondos ápolás ellenére fennállt a veszélye, hogy lélegeztető gépre rakják, de úgy tűnik, hogy az érte szóló imáinkat az Úr meghallotta és Rudi bácsi kigyógyult a vírusfertőzésből. A karácsonyt már az idősek otthonában ünnepelte és nagy örömmel fogadta a 2021. évi gyülekezeti falinaptárunkat, ami azóta is a szobáját díszíti.

A napokban meglátogattam őt az idősek otthonában és mivel már mindketten megkaptuk a kovid elleni védőoltásokat, maszkban és távolságtartással bátorkodtunk a szobájából nyíló teraszon személyesen találkozni.
Nagy örömömre szolgált, hogy jó körülmények között, jó hangulatban, megnyugtató egészségi állapotban láthattam őt. Érdeklődésemre elmondta, hogy a kezdeti nehézségek után sikeresen beilleszkedett az otthon lakóinak közösségébe, megszokta az előírt rendszabályokat, kialakult a mindennapi életvitele. Alapvetően mindene megvan. Megfelelően berendezett és felszerelt, saját fürdőszobával és kertkapcsolattal rendelkező lakószobában lakik. Teljes ellátást kap, folyamatos egészségügyi felügyelet alatt áll, rendszeresen tartanak részükre foglalkozásokat és hitéleti alkalmakon is részt vehet. Szabadidejében rejtvényeket fejt, TV – t néz vagy rádiót hallgat, sétál a parkban, kertészkedik, illetve dominózik vagy beszélget társaival. Időnként megtalálja a módját, hogy az otthon által nyújtott étkezést saját készítésű ínyencséggel (palacsinta, kocsonya, pörkölt) egészítse ki, mert hála Istennek az étvágya még mindig nagyon jó. Ilyenkor mindig megkínál másokat is az általa főzött vagy sütött finomságból, aminek a bentlakó társak nagyon örülnek.

Minden nap keresi a kapcsolatot Istennel, reggel és este imádkozik hozzá. Hálát ad az életéért, az eddig kapott támogatásért. Jézusnak ajánlotta az életét, mert átvállalta bűneinket. Kéri, hogy ő vezesse a hátralévő napjait, jelölje ki számára az utat, alakuljon úgy minden napja, ahogy Jézus akarja.
Úgy érzi, hogy Isten meghallgatja őt, segítette nehéz helyzetében, mielőtt az otthonba bekerült nagyon rossz lelki -és fizikai állapotban volt. Most pedig jól érzi magát, minden tekintetben megerősödött, elégedett a sorsával és önmagával, hálás mindenért.

A húsvét számára azt jelenti, hogy Jézus győzedelmeskedik a hálál felett. Hisz a feltámadásban, az élet megújulásában. A természet újjáéledése is ezt mutatja számára. Optimizmusát és lelki erejét jelzi az is, hogy a terasza előtti kb. 25 m2 gyepes területet – némi segítséggel – művelés alá vonta, az ott talált évelő dísznövényeket rendbe tette, a felszabadult szabad területet parcellázta, zöldség – és virágmagokkal bevetette.

Rudi bácsi így várja a húsvétot Pátyon, miközben minden nap gondol gyülekezetünkre, mert a velünk való személyes találkozás hiányzik a legjobban neki. Úgy érzi, hogy a köztünk töltött időben keresztyéni szeretettel elfogadtuk őt, jó érzés volt számára a találkozások alkalmával mosolyogva köszönteni egymást, és valódi érdeklődéssel fordulni egymás iránt.
A Magvető lapjain kíván gyülekezetünk minden tagjának áldott szép húsvéti ünnepeket, és türelemmel várja a járványhelyzet javulását, hogy mielőbb újra látogathassa a vasárnapi istentiszteletet, a személyesen találkozhasson szeretett testvéreivel.

                    Dr. Andorfer Miklós