Amikor már mi gondoskodunk a szüleinkről…

Bár ez egy reklámfilm, mégsem a szokványos „mert megérdemlem” üzenetű. Az élet természetes körforgásáról, a szeretetről, a gondoskodásról és az élet tiszteletéről készít látleletet ez a kisfilm. Szeretettel.

https://youtu.be/WjjhcdcBkK4

„Nem tudom, mivel érdemeltelek ki téged, fiam.” „Apa, én kaptalak meg téged. Megkaphattalak!”

-Jó reggelt!

Emlékszem, 8-10 éves koromban mindig néztem az apukám karját. Olyan volt, mint Popeye karja. Vontatóhajó kapitány volt. Nagyon csodáltam a testalkatát. De most már más a helyzet. Az édesapám stroke-ot kapott és nem tudja ellátni magát. Nem tud járni sem. Szüksége van rá, hogy segítsünk neki: a fiammal, Luke-kal. Bármit megtennék érte.

-Menő indián hajat csinálok neked!
-Úgy nézel ki, mint egy punk rocker!

-Ami most van, az szerepcsere. Én ébresztem fel reggelente, gondoskodom róla, ápolom, borotválom és fürdetem.

-Megtiszteltetés számomra, hogy ezt megtehetem az édesapámért. Hiszen ő is ugyanezt tette velem, amikor kicsi voltam.

-Neki van a legnagyszerűbb arca. Egyszerűen bámulatos! Nagyon elővigyázatosnak kell lennem a vékony a bőre miatt, hogy ne vágjak bele. De ő azt mondja: „Csináld csak! Borotváld le a nyakam és állítsd helyre az ajkaimat!”

-Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok korombeli barátomnak már nem él az édesapja, nekem ő még itt van.

-Egyszer egy hosszú nap után rám nézett, és azt mondta: „Nem tudom, mivel érdemeltelek ki téged, fiam.”
Én erre azt feleltem: „Apu, én kaptalak meg téged. Megkaphattalak!”

(Nagy Barbara, a 777blog.hu önkéntes fordítója alapján)