Gyülekezetünk presbitereit mindannyian ismerjük. Legalábbis látjuk a munkájukat. De közelebbről is ismerjük őket? Tudjuk, mi hívta el őket a gyülekezeti munkára? Hogy élik meg a hitüket a mindenapjaikban? Mivel foglalkoznak és miért fontos nekik a közösségünk? Az előző lapszámban Erdős Hermina gondnokunkkal, most pedig Dr. Andorfer Miklós presbiter testvérünkkel beszélgettem. Őszintén.
Soha
nem jutott eszembe, hogy Mikinek szólítsalak, de másoktól sem hallottam
ilyesmit. Téged nem becéznek?
Nem is oly rég még
mindenkinek csak Miki voltam. Sőt hívtak Miklóskának és Mikikének is. Felnőtt
koromban néha már kissé kellemetlen is volt, hogy közvetlen munkatársnőim
Mikikének becéztek. Az évek múlásával változott a megszólításom.
Jól
tudom, hogy nem vagy született tinnyei? Honnan és hogyan kerültél a faluba?
Nem Tinnyén születtem, hanem
Nyergesújfalun. 1974-től 2002-ig Budapesten dolgoztam és laktam, majd a
fővárosból kiindulva a szülőfalum felé orientálódva Tinnyén találtuk magunkat. Telket
vásároltunk, majd 2002-ben beköltöztünk a tinnyei otthonunkba.
Vallásos
családban nőttél fel, vagy később tértél meg?
1953-ban születtem, egy
első generációs munkáscsalád negyedik gyermekeként. A szüleim mindketten római
katolikusok voltak, s a háború után mindketten gyári munkások lettek Nyergesújfalun.
A hitről és a vallásról már egészen kicsi koromból vannak olyan emlékeim, hogy
az édesanyám imádkozni tanított minket. Alsó tagozatos koromban hittanra
jártam, első áldozó voltam és bérmálkoztam is, de a hit mély meggyőződéssé nem
vált bennem.
Hogy
kerültél közel a tinnyei református gyülekezethez?
Már Tinnyén éltem,
amikor az Úr megajándékozott két kisebb gyermekemmel. Itt jártak óvodába és
saját maguk kezdeményezték a hittanra járást, ahonnan mindig ragyogó arccal
érkeztek haza, és csillogó szemmel mesélték, amit Piroska nénitől hallottak. Ez
nekem is nagy örömet okozott. Azután meghívást kaptunk az első gyerekkarácsonyra
a református templomba, amely alkalom engem is megfogott. Attól kezdve egyre
többször vettem részt gyülekezeti rendezvényeken. Majd Áron meghívott egy Alpha
kurzusra, s ekkor már vasárnaponként rendszeres résztvevője voltam az
istentiszteleteknek és aktívan bekapcsolódtam a gyülekezeti programok
szervezésébe is. 2013. pünkösdjén konfirmáltam. Hét év elteltével választottak
presbiterré a gyülekezetben, ez az első ciklusom.
Mivel
foglalkozol a gyülekezetben? Mi az, ami a közös feladatokon túl, a te asztalod?
Presbiterré választásom
után az első gyűléseken osztottuk szét a feladatokat. Én a jogi ügyeket, ezen
belül szerződések előkészítését, a jogi állásfoglalások kialakítását, a
rendezvényeink szervezését és lebonyolítását vállaltam, valamint a Magvető című
újságunk megjelenítésének segítését, továbbá a gyülekezeti diakónia beindítását
támogatom.
Mit
jelent számodra a hited? Ennek van-e köze a gyülekezeti munkádhoz?
Mindenekelőtt igazodási
pont, iránytű, hogy tájékozódjak a világban. Önmagam meghatározásához, a
szűkebb és tágabb környezetemhez való viszonyuláshoz nyújt segítséget. A hit
legfőbb eszenciája számomra a Teremtő alkotása, az Élet (Örök élet) tisztelete.
Hiszem, hogy a legfontosabb Isteni tanítás a szeretet, amely szükséges az
élethez. Szerintem az ember számára elengedhetetlen adni és kapni, szeretetet
gyakorolni felfelé és horizontális irányban is. Ennek egyik lehetséges közege a
gyülekezet, módja pedig a gyülekezeti munka.
Hivatásodra
nézve ügyvéd vagy. Egy ügyvédnek nagy a társadalmi presztízse, mindenki szereti,
ha van egy jó ügyvéd ismerőse…, bármikor kellhet. De közben sokszor
szembesülünk azzal is, hogy az ügyvéd nem feltétlenül egy igaz ügyet véd, hanem
egy ügyfél igazát –, ha érted, mire gondolok… Hogyan tudod összeegyeztetni a
keresztény világnézetedet ezzel?
Az én működési
területem többnyire a büntető jog és abban tipikusan, mint védő veszek részt.
Ritkábban van arra szükség, hogy egy bűncselekmény sértettjének jogi
képviseletét lássam el. Abban az esetben, ha bűnös a védencem, úgy tekintem,
hogy az illető nagyon nehéz helyzetben van, mert a tettéért felelnie kell, és
az bizony próbatételt jelent számára. Felelnie kell Isten előtt, saját maga
lelkiismerete előtt, és embertársai, köztük a bíró előtt is. Aki ilyen
helyzetben van, az segítségre szorul, tehát nekem segítenem kell őt.
Fontosnak tartom az
eljárási szabályok betartását, hiszen a cél nem szentesítheti az eszközt, mert
az tévútra és nem az igazság feltárására vezethet.
Amióta megtaláltam a
Jóistent, jobban meg tudom érteni az ügyfeleimet. Mindig kíváncsi vagyok arra,
hogy miért követték el a cselekményeiket és soha sem ítélem el őket. Hiszek a
megbocsátásban és a bűnbánat gyakorlásában.
Emlékszem,
az első Magvetőbe, amit már közösen készítettünk, a gyerekeid rajzoltak. A
másodikban írásuk jelent meg. Fontosnak tartod, hogy a családodat is bevond a
gyülekezeti életbe és megmutasd nekik, hogy miért fontos önként és szeretetből
a közösségünkért dolgozni?
Valójában a gyerekeim
közreműködésével találtam rá az útra, amely Istenhez vezetett, tehát az is
lehet, hogy ők vontak be engem. Persze én fontosnak tartom, hogy erősítsük
egymást a helyes úton való megmaradásban, ezért amikor lehetőség és alkalom van
rá, igyekszem őket motiválni a közös ügyekben való részvételre. Jó, ha egy
család minden tagja egy nagyobb közösségnek is tagja, több időt tudnak együtt
tölteni egymással és másokkal. Úgy érzem, hogy befogadott a gyülekezet,
természetes számomra a hálaadás. Az önként vállalt szolgálatot is a hálaadás
egyik kifejezési módjának tekintem, de nem tartom mellékesnek azt a körülményt
sem, hogy konfirmáltam, és amikor presbiterré választottak esküt tettem.
Elköteleztem magam, és én ezt komolyan gondolom.
Meglátásod
szerint, mi az, amire most a legnagyobb szükség van a gyülekezetben?
A missziós tevékenység
az egyik kiemelt feladata az egyházunknak, így a tinnyei református
gyülekezetnek is. Ezt mindenképpen erősíteni kellene. De nem csak annyira, hogy
ideig-óráig tudjunk bevonzani érdeklődőket, hanem meg is kell tudni tartani
őket. Hogy ezt miként lehet elérni? Ehhez közösen keressük az utakat!
Te,
személy szerint, hogy tudod ezt a „szükséget” enyhíteni?
A magam részéről, a
képességeim szerint, én is igyekszem előmozdítani a gyülekezet működésének tudatosabbá
tételét, és a gyülekezeti élet tervszerűségének és szabályszerűségének javítását.
A missziói tevékenységet azzal tudom erősíteni, hogy szűkebb és tágabb
környezetemben felvállalom a hitemet. Akik ismernek, tudják rólam, hogy
presbiter vagyok a gyülekezetben. Igyekszem ott lenni és képviselni a
reformátusokat a faluban megrendezett eseményeken, programokon. Példát mutatok
környezetemnek a vasárnapi istentiszteleteken való részvétellel. Aktívan
közreműködöm a gyülekezetünk által szervezett programok, kirándulások, és egyéb
rendezvények lebonyolításában, amelyek alkalmat adhatnak missziós tevékenység
végzésére.
Melyik
az a vers/történet a Bibliából, amely a „tiéd”, vagy, ami most a leginkább
foglalkoztat?
Az egyik kedvencem
János evangéliumának 13. fejezetéből ez a vers:
„Új
parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket,
úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a
tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
A másik pedig a Prédikátorok
könyvének teljes 3. része, amely a „Mindennek
rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” kifejtése.
Ezek a versek végső
igazságukkal és szépségükkel mindig megrendítenek és mindig útba is igazítanak
egyben.
Bitter Noémi