Húsvét 2022

                              …elmondom hát mindenkinek…

Jónak lenni jó! Jónak lenni kell! Sokáig azt hittem, hogy jónak lenni természetes. Ebben néha már kételkedek. Nem abban, hogy jó és kell, hanem abban, hogy természetes. S egyáltalán abban, hogy mi a jó…

Mindjárt itt van húsvét… Istenem, adj békét.

„Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,

De béna a kezem s dadog a szám” Karinthy Frigyes: Előszó

…elmondanám, hogy nagyon fáj, amit látok, hallok, érzékelek és gondolok… Kenegetném sebeinket, másokét és magamét, mindenkiét… keresem az idevaló irodalmi szövegeket, mert a saját szavaimtól félek…

Juhász Gyula: Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,

A gyűlölőket és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot

S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet

És hogy fölöttünk csak az Úr itélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad

Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,

Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban

A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg

S a szeretet szavát feszítené meg.

És Jézusom, most is csak szánd meg őket,

A gyűlölőket és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,

Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.

“…Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt. Mellőzzük az egymásba könyöklést. S az sem árt, ha az ember bátor. Meg a felelősséget vállalni kell…”  Szabó Magda: Álarcosbál

Meghitt, csendes készülődésre vágyom, olyan megszokottságában is felemelőre, békességesre s ezt kívánnám mindenkinek, de nagyon nagy a zaj: fegyverropogás, bombarobbanás, hazudozás, mutogatás, rombolás. Lelkek, épületek, életek rombolása.

Édes Krisztusom, húsvét közeleg… értünk haltál meg… értünk… nem érdemeljük… Kapaszkodom, csimpaszodom beléd s szégyellem, hogy ez a pokoli hangzavar erőtlenné tudja tenni karjaimat is… de mázlim van, mert szeretsz (csak úgy, ingyen kegyelemből, nem érdemeim szerint, ezért örök hála), s mielőtt lecsúsznék, te utánam nyúlsz… mint mindig…

Uram, szánj meg minket, add, hogy ne súroljuk le más emberről a bőrt s add, hogy a mi irhánk, lelkünk is ép maradhasson, add, hogy Fiad halálából végre tanuljunk, s feltámadásának együtt örüljünk.

Szabó Magda: Ókút –részlet (Virágvasárnap)

De a legszebb, az örök, az igazán üdvösséges, a kettőnk – apám és én – közös titkaként kedvenc ünnep mégsem a karácsony volt, hanem egy kisebb jelentőségű nap, egy másik ünnep voltaképpeni előkészítője, bevezetője, a virágvasárnap. Apám nemigen hívta ezen a néven, gyerekkoromban minden idegen szót hűségesen utána mondtam, ezt is így jegyeztem meg, ahogy ő tanította: Palmarum.

Miért szerette annyira, fűződött-e ifjúságában valami különleges élmény hozzá, vagy egyszerűen csak mindig örömre kész természetét ragadtatta el, hogy olyankor többnyire már jön a tavasz, kivirítanak a kertjében ápolt virágok, illatozni kezd a föld, más lesz a napok színe, jönnek a böjti szelek, hozzák a langyos esőket, nem tudom. Mi köze volt hozzá, mit vállalt végül is a húsvét ideológiájából, sose jöttem rá, szenvedélyes, de mindig szemérmes egymáshoz ragaszkodásunk alaptörvénye volt, hogy egyikünk sem kérdezett a másiktól semmit, amiről a másik nem jelezte, hogy szívesen nyilatkoznék.

Hogy protestantizmusa valami egészen specifikus, a maga gondolkodásához szabott, cseppet sem ortodox valami volt, azt lehetetlen lett volna észre nem vennem, hogy hitünk teológiai tételeit csak részben fogadta el, s bizonyos kérdésekben meglepő módosítást végzett Kálvin tanain, abból se csinált titkot.

Néha már azt hiszem, a virágvasárnapban egyszerűen a nagy tablót szerette, az óriási, százszor elképzelt látomást, a Megváltót váró sokaság képét és Krisztus nagy királyt, aki bekocog halála színhelyére, jól tudva, mi vár rá, s mi felé halad egy jámbor kis szamár hátán átvágva ugyanazon a tömegen, amely nem sok idő múlva hasonlóképpen megbámulja, és a Golgotára kíséri.

A nagy király jön, hozsanna, hozsanna, zeng a kiáltás előtte-utána, zöld ágakat szeldelnek útjára, békességet hoz népe javára. Áldott, aki jött az Úrnak nevében, általa léptünk az Isten kedvébe…

Ha apám énekelte, mindig láttam, amit énekelt, ott álltak azok a jeruzsálemiek az út mentén, erősen süt a nap, kiáltani szeretnék Jézusnak, milyen gyalázat, hogy nem lovat adtak alá, ez is csúfság, nálunk minden gazdának van lova, szólni kellene, nagyot sikoltani, menekülj, kedves Jézus, áldott, aki jött az Úrnak nevében, általa léptünk az Isten kedvébe, és kiáltok is belül és önmagamban, de Jézus, sajnos, nem hallja meg, csak kocog a szamarán, mi meg énekelünk, és mindenki velünk énekel, kinn az ég és a habos fellegek és a kert, amelyben kibomlottak a lombok, és már nyílik a virág. De hogy merre lehet az a Jeruzsálem? Jóval messzebb, mint a Nagyerdő, túl lehet az Pallagpusztán is. Gajdó Delinke

Isten, a szeretet, én és a 7. b

A legtöbb embernél, előbb-utóbb, eljön a pont – a keresztyén embernél talán hamarabb, vagy természetesebben –, hogy a békességre törekszik. Hogy a döntéseit az alapján hozza meg, melyik verzióban remélhet békességet a lelke.

A lélek békességének pedig a szeretet az alapja. „Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet” 1János 4,7. Az Úr azt mondta: szeressük egymást! „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” 1János 4,21.

Ezzel szemben, tényként fogadjuk el a minennapjainkban, hogy „nem szerethetünk mindenkit”… Mintha lenne itt némi ellentmondás!

Húsvétra készülve, elhatároztam, azért imádkozom, arra kérem a Jóistent, hogy lehessek közvetítője az ő szeretetének. Csak a saját kis környezetemben, az iskolában: a gyerekekkel és a kollégáimmal kapcsolatban. Kértem ezt azért is, mert már nehéz volt szeretni az iskolában… Január óta nem volt szünet, viszont volt felvételi-stressz, versenyek, küzdelmek, pimasz kölykök, nehéz napok… És erre Isten mit csinált? Nem ám csak úgy meghallgatott és megadta, amit kértem! Nem is Ő lenne, ha nem csavart volna egyet az egészen! És végül annak mutatta meg az iskolánkban a szeretet hatalmát, akinek a legnagyobb szüksége volt rá azokban a napokban: nekem.

Egy különösen nehéz délelőttön, egy különösen kínos szituációba kerültem, aminek a vége konfliktus lett – ráadásul egy olyan gyerekkel, akit nagyon szeretek. De akkor, addigra már sokadjára az idegeimen táncolt, mérhetetlen arcátlansággal… Egy egész osztály kamaszgyerek volt ennek tanúja. Miután kiküldtem a felbőszült diákot, a többiek szépen, csendben odajöttek egyenként és megöleltek. A „keze hosszú – menő vagyok” kamaszok! Fiúk, lányok, mind. Nem mondtak semmit, én sem (mondjuk, én nem is bírtam) de nem is kellett: tapintani lehetett a szeretetet. És azóta minden reggel áll egy közülük a bejárati ajtónál (szerintem beosztják) és azonnal megölel, amint belépek az iskolába, majd megkérdezi, hogy aludtam.

Azóta ők szeretnek engem, én szertetem őket, de hogy hogy adok majd nekik jelestől különböző jegyet, azt még nem látom tisztán… Hallelúja, ilyen a mi szerető Urunk!

Kérlek Atyám, küldd el a Szentlelked, hogy a te szereteted közvetítője lehessek én is!

Bitter Noémi

Március 15-ei megemlékezés a tinnyei Magvető Református Óvodában.

Minden nemzet a múltjából építkezik, ahogyan a magyar is. Történelmi nagyjaink példaként kell ,hogy álljanak a kis gyermekpalánták előtt is.


 Református óvodaként is fontosnak tartjuk a gyermekek nemzeti indentitásának erősítését. Könnyebb élménnyé ,megérezhetővé tenni ha eljátszhatják,a hozzájuk közel vihető eseményeket. Igyekeztünk az egész hetet az ünnep köré tervezni.Képeket nézegettünk a forradalomról, a földgömbön megnéztük hol van Magyarország. Beszélgettünk anyanyelvünkről,arról hogy Magyarország a mi hazánk,és Tinnyén élünk. Festettünk zászlót ,a fiúkkal csákót,a lányokkal pártát díszìtettünk. Várról ,katonákról szóló játékokat játszottunk. Beszélgettünk Kossuth Lajosról és Petőfi Sándorról. Természetesen a vers és dal tanulás sem maradhatott el. Az ünnep napján nemcsak a gyerekek, hanem az egész óvoda ünneplőbe öltözött.
        Asbóth Ildikó

Élelmiszergyűjtés Kárpátaljára


Barátaink!
Az Ukrajnában zajló háború minden élőt sújt, nemcsak a katonákat. Hatása: veszély, félelem, nélkülözés, csütörtök óta átjárja az ott élő emberek életét, hétköznapjait, így a Kárpátalján élő magyarokét is. A velük való egyeztetés után gyűjtünk Kárpátaljára: szárazélelmiszert, személyi és környezeti higiéniai eszközöket, ágyneműt (takarót, lepedőt, párnát, párnahuzatot.)
Szeretettel várjuk felajánlásaitokat, amit a gyülekezeti házunkba (Tinnye Bocskai u. 33) hozhattok el vasárnap a 9 órakor kezdődő istentisztelet előtt vagy után és hétköznap 18 óra után. A felajánlásokat a Te is Segíthetsz Alapítvány, valamint a kárpátaljai református egyház segítségével juttatjuk el. A felajánlásokat 2022 március 06-ig várjuk, hogy minél hamarabb eljuttathassuk a rendelkezési helyre.
(Hívjatok bátran: Csoma Áron 06 30 336 1666, Banu Brigitta: 06 30 544 55 19)
Ha valaki anyagilag szeretné segíteni az Ukrajnában élő embereket a tinnyei református gyülekezet számlaszámán keresztül K&H Bank 10402104-50526972-71871008 megteheti. A közlemény rovatba írja bele: Ukrajna számára. Mi a református szeretetszolgálatok segítségével eljuttatjuk Ukrajnába.

Adventi Gondolatok és Jókívánságok

a tinnyei református gyülekezetből

Ebben a járványtól terhelt időben gyülekezetünk tagjai adventi gondolataikkal, jókívánságaikkal keresik mindazokat, akik szeretnének karácsonyra kicsit lecsendesedve, felfelé figyelve is készülni. Kérem, fogadják ezeket az üzeneteket Advent 4 hetében jó szívvel, és ha szeretnék megosztani, bátran adják tovább.

Szeretettel és köszönettel: Csoma Áron

Az első ilyen adventi gondolatot Gajdó Delinke küldte el.

“Aztán egyszer csak meglett a megoldás segítség nélkül, ingyen, kegyelemből, ahogy a csodák történnek.” Szabó Magda

Elkezdődött a várakozás…stabilan, minden évben, megszokásból tán. Mondanám, hogy így van gyerekkorom óta, de nem! Akkor nem volt divatja az adventi koszorúnak, a ház díszítésének s a készülődés, várakozás sem volt tudatos. Gyerekfejjel karácsonyorientált volt az ünnep, a kapásról szólt, nem az adásról. Akkor, nekem. Aztán adott az Isten férjet, gyerekeket, felelősséget, begyűrűzött az adventi koszorú minden egyéb külsőséggel s a befele figyelés igénye is. Adni lett fontosabb. A családnak illatot, hangulatot, odafigyelést, lényegre fókuszálást (legalábbis az erre való törekvést) és tartalmat a közösségnek. Nehéz! Gyakran görcsös lesz az ember attól, amit nagyon akar…Tudja az ész és érzi a lélek, mégsem megy magától. Talán pont a nagyon akarástól…azt hisszük, hogy még többet, még jobban kell teljesíteni. Csúnya szó, manapság egyre gyakoribb. Olyannyira, hogy minden szeletét áthatja az életünknek. Pedig nem kéne! Csak lassítani, figyelni kifelé, befelé és felfelé s hagyni, hogy ingyen, kegyelemből megtörténjék a csoda! Próbáljuk meg, akarjuk, hagyjuk, higgyük! Eljön!

Áldott adventi készülődést kívánok,

szeretettel: Gajdó Delinke

Elmarad az Adventi jótékonysági koncert

Kedves Barátunk! 
A vírus helyzetre való tekintettel ebben az évben nem rendezzük meg sem a jótékonysági koncertet, sem a koszorú készítést. Mind a két rendezvényünk olyan, ahol nagyon sokan vagyunk együtt, aminek következtében nem tudunk kellőképpen vigyázni egymásra. Természetesen a megfelelő óvintézkedések betartásával (maszk, távolságtartás, kézfertőtlenítés) a vasárnap reggel 9 órakor kezdődő Istentiszteleten találkozhatunk. Arra törekszünk hogy advent 4. vasárnapján 15 órakor kezdődő gyermek karácsonyunkat szabad téren (gyülekezeti ház kertjében) megtudjuk tartani, amire szeretettel hívjuk a gyermekeket és családjukat. 
Megértésüket megköszönve a Tinnyei Református Egyházközség presbitériuma nevében:                   Erdős Hermina gondnok                   Csoma Áron lelkipásztor

VIII. Református Gyerektábor 2021

Ebben az évben a táborunk fő témája a kenyér volt. A kenyér mint testi tápláléktól eljutottunk a lelki táplálékig. Több nagy történeten vezetett át az utunk, Ruth könyvétől, Jézus születésén át az 5000 ember megvendégelésén át egészen az utolsó vacsoráig. A délutáni programjaink ezek voltak: hétfőn kézműveskedtünk, amin ritmus hangszereket készítettünk, búzát vetettünk, és könyvjelzőt hímeztünk, kedden népzenészek jöttek hozzánk, és egy cigány mesét is meghallgattunk, szerdán bábelőadást nézhettünk, csütörtökön játszottunk a patakban, kenyeret sütöttünk, és elmentünk fagyizni, pénteken pedig a hét záró napján énekeltünk, és egy előadást néztünk meg, amiben a táborozó gyermekek közül játszottak többen.

Három nagy csoportban dolgoztunk ahol a legkisebbek az ovis csoportban szám szerint 13 gyermek volt, a középső alsó 1-2. osztályban szintén 13 gyermek, és 3-7. osztályig összesen 20 gyermek vett részt a héten. A reggeli áhítatokon, napkezdésen, nap záráson a csoportokba besegítve, a napok lebonyolításában Szép Mónika és Csoma Áron lelkipásztorok szolgáltak. A csoportok vezetői: Óvodás csoport Asbóthné Molnár Ildikó, 1-2. osztály Kiss Éva, 3-7. osztály Simonné Pausch Piroska volt. Gajdó Delinke segített a gyermekeknek a záró alkalomra felkészülni egy történet eljátszására. Báthory Angéla pedig rengeteget segített, és irányította az önkénteseket, és ügyelt arra, hogy egy táborozónk se térjen haza üres pocakkal. Hálásak vagyunk azért, hogy sok önkéntesünk volt az éven, akik közül többen visszatérő táborosok, és a gyülekezeti életben aktívan részt vesznek.

Ezúton is szeretnénk megköszönni az önkénteseink szolgálatát: Urbanics Kata, Naszvadi Dorina, Erdei Zsófi, Nagy Korinna, Bartus Boróka, Varga Réka Manka, Kurucz Ató, Engert Levente, Széplaki Apor, Simon Bendegúz, Molnár Benedek. Ők segítettek az asztal terítésben, a pakolásban és a gyermekekre való vigyázásra, és besegítettek a délelőtti, és a délutáni foglalkozásokon is. Ha az Úr is megsegít jövőre is szeretettel várjuk a gyermekeket a táborunkba.


Iskolatáska program

Kedves Barátaink!

Lassan újra kezdődik az iskola! Szeretnénk ismét könnyebbé tenni nehezebb helyzetben levő családoknak az iskolakezdést tanszerekkel, táskákkal, melyhez az Önkormányzat segítségével gyűjtést indítunk.

2021.08.12-2021.08.23-ig a református parókián ( Bocskai utca 35.) várjuk felajánlásaikat.

Kérjük, amennyiben rendelkezik új vagy újszerű, nem használt taneszközökkel (iskolatáska, tolltartó, tornazsák), hozzák el hozzánk, hogy 10 alsós, 10 felsős, 2 első osztályos és 6 óvodás gyermeknek örömöt szerezhessünk.

Várunk mindent, melyre az iskolában szükség lehet: színes ceruza, zsírkréta, vízfesték, színes papír, toll, füzetek. Kérjük a csomagra írják rá hányadik osztályos fiúnak, lánynak ajánlják, hogy valóban segítséget jelenthessen. Ovisoknak színezőket, gyurmákat, matricákat, színes ceruzákat… gyűjtünk.

Amennyiben a gyűjtés során valamelyik tanszer felhalmozódna, azt hirdetjük fórumainkon (templomban, a Facebook oldalunkon, emailben).

08.23-án a gyűjtés befejeződik, az adományokat az önkormányzat kiértesítése alapján nálunk vehetik át a gyermekek és a szülei 08.24-25-e délután 15-20 óra között Banu Brigittánál.

Kérdés esetén kérem forduljanak a gyülekezeti munkatársunkhoz Banu Brigittához+36 30 544 5519 vagy hozzám Csoma Áronhoz +36 30 336 1666.

Magvető Református Óvoda BETEKINTŐ


„  A többi pedig a jó földbe esett és mikor kikelt és szárba szökkent, termést hozott. Egyik a harmincszorosát másik a hatvanszorosát,sőt némelyek a százszorosát” MT.4. 8- 9

Több hónap előkészítő munka után, 2020 szeptember 1-ével a Református Egyház átvette a Tinnyén működő óvodát, így lett a neve Magvető  Református  Óvoda. Nemcsak a név változott meg hanem a tartalom, és a mindennapok rendje is.
Már az első héten a hétfői hét indító áhítaton, Szép Mónika lelkipásztor nagy szeretettel  kiváló pedagógiai érzékkel vetette el a magot a gyerekek szívében. Sok énekkel verssel, hiszen tudjuk a gyermeki lélekhez a versek mesék igen közel állnak és ez által jól motiválhatóak. Kedves személyisége révén nyitott szívekre talált az ige    . Hétről, hétre tapasztaltuk, hogy a hét kezdő áhítatok igen nagy hatással vannak a gyerekekre felnőttekre egyaránt.           
Hitbeli növekedésüket Mónika lelkipásztor, valamint Méhész Tímea és Banu Brigitta hitoktatók  segítségével közösen végezzük. Célunk hitoktatókkal , óvodapedagógusokkal  dadusnénikkel együtt, hogy a gyermekek megismerjék a  Teremtő Isten csodálatos alkotásait és váljanak az úr Jézus tanítványaivá. A keresztény erkölcsök elültetésével, hitben és hitre neveljük őket.
Minden nap imádságban köszönjük meg az ételt étkezés előtt és után. Napindító csendes perceket tartunk , ahol imádkozunk, elcsendesedünk. Imádságban megköszönjük az Úr Istennek hogy együtt lehetünk. Keresztény értékrendet közvetítünk gyermekeink számára: szeretetre, türelemre, bocsánatkérésre, egymásra figyelésre a másság elfogadására próbáljuk őket nevelni. 
Nyitott szívvel szeretettel irányítjuk figyelmüket arra hogy ez a csodálatos világ ami minket körülvesz, mind az Úr Isten munkája.

Húsvét, igen és nem


Húsvétról szólva négy rövid verssor jutott az eszembe, jóllehet a vers inkább nagypéntekről szól, mint sem húsvétról:
„Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.”
(Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn)

Egy igen és egy nem. Másképpen mondva: amikor bemegyek a templomba vasárnap, még a falak is az igent, visszhangozzák: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Amikor kimegyek az utcára, bemegyek a boltba, beszélek a szomszéddal minden lélegzetvétel a nemet ismétli. Nincs feltámadás. „Feltámad a szél, feltámad a tenger, de nem támad fel egyetlenegy ember sem.” Ezt már egy kortársunk írta, akinek igen fiatalon halt meg a felesége. A házastársunk az életünk másik fele, szóval az életünk egyik fele hal meg ilyenkor. A halállal minden megváltozik. Az ember a gyászban nagyon magányossá válik. Egyszerűbb lenne a halált elkerülni, mint sem a feltámadást propagálni. Porból már nem lehet embert fabrikálni. Élőt végképp nem.
Valóban, az igen a nehezebb ügy. Az igen nem védhető, mert észérvekkel nem bizonyítható. Azt gondolom, hogy ezt már a tanítványok és az evangéliumok írói is tudták. Jézus feltámadása meghaladja az emberi lehetőségeket és az ésszerűség határait. Ebből következően meg sem próbálták leírni hogyan történt. Ha megtörtént, hadd maradjon az Isten saját titka. De mi marad akkor nekünk?
A „nem” után jön az „Ámde!”  „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.”  (1Kor. 15, 14,20) Mintha azt mondanánk: Gyászoltam, ámde Isten megvigasztalt. Elestem. Ámde Isten felemelt. Bezáródott előttem egy ajtó, ámde Isten kinyitott egy kaput.
A történettudomány nagypéntekig és a temetésig tudja követni Jézus életét. Ámde a húsvéti történetben van egy jelenet, amikor két tanítvány szinte versenyt fut az üres sírig. Ott megy aztán a hezitálás: menjünk be, ne menjünk be, merjünk, ne merjünk. Végül mind a kettő bemegy szép sorban. De csak az egyikükről jegyzik fel, hogy látott és hitt, mint aki egyszer csak megértette a történetet. (Jn. 20 1-10)
Egy idős lelkipásztor mondta egyszer, hogyha világosan akarunk látni és érteni valamit, nem ártalmas néha az ellentétét is meglátni és megérteni. Az ellenpont sokat segít. A világosságot a sötétség felől, az életet a halál felől, a kenyeret az éhség felől lehet igazán értékelni. A boldogságot is az fogja igazán becsülni, aki volt már boldogtalan, a szeretetet az, aki megélte a kiközösítést, a szeretetlenséget, az elutasítást és így tovább…Az üres sír: igen és nem egyszerre. De már az igen erősebb.
Jó lenne eljutni eddig a felismerésig. Húsvét így lehetne igazán felszabadult ünnepé. De ma mindent bizonyítani kell. A feltámadást pedig nem lehet bizonyítani csak elhinni. De ez már egy nagy ugrás. 
A húsvét héber neve Peszáh, mely az egyiptomi kivonulásnak az ünnepe. A szó jelentése: átugrik, kikerül, megkímél. A szó arra a történelmi eseményre utal, amikor Isten csapása elkerülte a bárány vérével megjelölt házakat Egyiptomban. Ezen az éjjelen a fáraó végül elengedte Izrael népét a fogságból, akik, elindultak azon az úton, ami sok megpróbáltatás, kaland és Istennel folytatott vita után egészen Jézus haláláig és a feltámadásig tartott. Éppen ezért nevezik húsvétot a szabadság ünnepének is. Itt tartunk most. Csak egy igen kell. Az igenhez pedig a hit nagyszerű ugrása.
Csoma Áron