Adventi Gondolatok és Jókívánságok

a tinnyei református gyülekezetből

Ebben a járványtól terhelt időben gyülekezetünk tagjai adventi gondolataikkal, jókívánságaikkal keresik mindazokat, akik szeretnének karácsonyra kicsit lecsendesedve, felfelé figyelve is készülni. Kérem, fogadják ezeket az üzeneteket Advent 4 hetében jó szívvel, és ha szeretnék megosztani, bátran adják tovább.

Szeretettel és köszönettel: Csoma Áron

Az első ilyen adventi gondolatot Gajdó Delinke küldte el.

“Aztán egyszer csak meglett a megoldás segítség nélkül, ingyen, kegyelemből, ahogy a csodák történnek.” Szabó Magda

Elkezdődött a várakozás…stabilan, minden évben, megszokásból tán. Mondanám, hogy így van gyerekkorom óta, de nem! Akkor nem volt divatja az adventi koszorúnak, a ház díszítésének s a készülődés, várakozás sem volt tudatos. Gyerekfejjel karácsonyorientált volt az ünnep, a kapásról szólt, nem az adásról. Akkor, nekem. Aztán adott az Isten férjet, gyerekeket, felelősséget, begyűrűzött az adventi koszorú minden egyéb külsőséggel s a befele figyelés igénye is. Adni lett fontosabb. A családnak illatot, hangulatot, odafigyelést, lényegre fókuszálást (legalábbis az erre való törekvést) és tartalmat a közösségnek. Nehéz! Gyakran görcsös lesz az ember attól, amit nagyon akar…Tudja az ész és érzi a lélek, mégsem megy magától. Talán pont a nagyon akarástól…azt hisszük, hogy még többet, még jobban kell teljesíteni. Csúnya szó, manapság egyre gyakoribb. Olyannyira, hogy minden szeletét áthatja az életünknek. Pedig nem kéne! Csak lassítani, figyelni kifelé, befelé és felfelé s hagyni, hogy ingyen, kegyelemből megtörténjék a csoda! Próbáljuk meg, akarjuk, hagyjuk, higgyük! Eljön!

Áldott adventi készülődést kívánok,

szeretettel: Gajdó Delinke

Elmarad az Adventi jótékonysági koncert

Kedves Barátunk! 
A vírus helyzetre való tekintettel ebben az évben nem rendezzük meg sem a jótékonysági koncertet, sem a koszorú készítést. Mind a két rendezvényünk olyan, ahol nagyon sokan vagyunk együtt, aminek következtében nem tudunk kellőképpen vigyázni egymásra. Természetesen a megfelelő óvintézkedések betartásával (maszk, távolságtartás, kézfertőtlenítés) a vasárnap reggel 9 órakor kezdődő Istentiszteleten találkozhatunk. Arra törekszünk hogy advent 4. vasárnapján 15 órakor kezdődő gyermek karácsonyunkat szabad téren (gyülekezeti ház kertjében) megtudjuk tartani, amire szeretettel hívjuk a gyermekeket és családjukat. 
Megértésüket megköszönve a Tinnyei Református Egyházközség presbitériuma nevében:                   Erdős Hermina gondnok                   Csoma Áron lelkipásztor

VIII. Református Gyerektábor 2021

Ebben az évben a táborunk fő témája a kenyér volt. A kenyér mint testi tápláléktól eljutottunk a lelki táplálékig. Több nagy történeten vezetett át az utunk, Ruth könyvétől, Jézus születésén át az 5000 ember megvendégelésén át egészen az utolsó vacsoráig. A délutáni programjaink ezek voltak: hétfőn kézműveskedtünk, amin ritmus hangszereket készítettünk, búzát vetettünk, és könyvjelzőt hímeztünk, kedden népzenészek jöttek hozzánk, és egy cigány mesét is meghallgattunk, szerdán bábelőadást nézhettünk, csütörtökön játszottunk a patakban, kenyeret sütöttünk, és elmentünk fagyizni, pénteken pedig a hét záró napján énekeltünk, és egy előadást néztünk meg, amiben a táborozó gyermekek közül játszottak többen.

Három nagy csoportban dolgoztunk ahol a legkisebbek az ovis csoportban szám szerint 13 gyermek volt, a középső alsó 1-2. osztályban szintén 13 gyermek, és 3-7. osztályig összesen 20 gyermek vett részt a héten. A reggeli áhítatokon, napkezdésen, nap záráson a csoportokba besegítve, a napok lebonyolításában Szép Mónika és Csoma Áron lelkipásztorok szolgáltak. A csoportok vezetői: Óvodás csoport Asbóthné Molnár Ildikó, 1-2. osztály Kiss Éva, 3-7. osztály Simonné Pausch Piroska volt. Gajdó Delinke segített a gyermekeknek a záró alkalomra felkészülni egy történet eljátszására. Báthory Angéla pedig rengeteget segített, és irányította az önkénteseket, és ügyelt arra, hogy egy táborozónk se térjen haza üres pocakkal. Hálásak vagyunk azért, hogy sok önkéntesünk volt az éven, akik közül többen visszatérő táborosok, és a gyülekezeti életben aktívan részt vesznek.

Ezúton is szeretnénk megköszönni az önkénteseink szolgálatát: Urbanics Kata, Naszvadi Dorina, Erdei Zsófi, Nagy Korinna, Bartus Boróka, Varga Réka Manka, Kurucz Ató, Engert Levente, Széplaki Apor, Simon Bendegúz, Molnár Benedek. Ők segítettek az asztal terítésben, a pakolásban és a gyermekekre való vigyázásra, és besegítettek a délelőtti, és a délutáni foglalkozásokon is. Ha az Úr is megsegít jövőre is szeretettel várjuk a gyermekeket a táborunkba.


Iskolatáska program

Kedves Barátaink!

Lassan újra kezdődik az iskola! Szeretnénk ismét könnyebbé tenni nehezebb helyzetben levő családoknak az iskolakezdést tanszerekkel, táskákkal, melyhez az Önkormányzat segítségével gyűjtést indítunk.

2021.08.12-2021.08.23-ig a református parókián ( Bocskai utca 35.) várjuk felajánlásaikat.

Kérjük, amennyiben rendelkezik új vagy újszerű, nem használt taneszközökkel (iskolatáska, tolltartó, tornazsák), hozzák el hozzánk, hogy 10 alsós, 10 felsős, 2 első osztályos és 6 óvodás gyermeknek örömöt szerezhessünk.

Várunk mindent, melyre az iskolában szükség lehet: színes ceruza, zsírkréta, vízfesték, színes papír, toll, füzetek. Kérjük a csomagra írják rá hányadik osztályos fiúnak, lánynak ajánlják, hogy valóban segítséget jelenthessen. Ovisoknak színezőket, gyurmákat, matricákat, színes ceruzákat… gyűjtünk.

Amennyiben a gyűjtés során valamelyik tanszer felhalmozódna, azt hirdetjük fórumainkon (templomban, a Facebook oldalunkon, emailben).

08.23-án a gyűjtés befejeződik, az adományokat az önkormányzat kiértesítése alapján nálunk vehetik át a gyermekek és a szülei 08.24-25-e délután 15-20 óra között Banu Brigittánál.

Kérdés esetén kérem forduljanak a gyülekezeti munkatársunkhoz Banu Brigittához+36 30 544 5519 vagy hozzám Csoma Áronhoz +36 30 336 1666.

Magvető Református Óvoda BETEKINTŐ


„  A többi pedig a jó földbe esett és mikor kikelt és szárba szökkent, termést hozott. Egyik a harmincszorosát másik a hatvanszorosát,sőt némelyek a százszorosát” MT.4. 8- 9

Több hónap előkészítő munka után, 2020 szeptember 1-ével a Református Egyház átvette a Tinnyén működő óvodát, így lett a neve Magvető  Református  Óvoda. Nemcsak a név változott meg hanem a tartalom, és a mindennapok rendje is.
Már az első héten a hétfői hét indító áhítaton, Szép Mónika lelkipásztor nagy szeretettel  kiváló pedagógiai érzékkel vetette el a magot a gyerekek szívében. Sok énekkel verssel, hiszen tudjuk a gyermeki lélekhez a versek mesék igen közel állnak és ez által jól motiválhatóak. Kedves személyisége révén nyitott szívekre talált az ige    . Hétről, hétre tapasztaltuk, hogy a hét kezdő áhítatok igen nagy hatással vannak a gyerekekre felnőttekre egyaránt.           
Hitbeli növekedésüket Mónika lelkipásztor, valamint Méhész Tímea és Banu Brigitta hitoktatók  segítségével közösen végezzük. Célunk hitoktatókkal , óvodapedagógusokkal  dadusnénikkel együtt, hogy a gyermekek megismerjék a  Teremtő Isten csodálatos alkotásait és váljanak az úr Jézus tanítványaivá. A keresztény erkölcsök elültetésével, hitben és hitre neveljük őket.
Minden nap imádságban köszönjük meg az ételt étkezés előtt és után. Napindító csendes perceket tartunk , ahol imádkozunk, elcsendesedünk. Imádságban megköszönjük az Úr Istennek hogy együtt lehetünk. Keresztény értékrendet közvetítünk gyermekeink számára: szeretetre, türelemre, bocsánatkérésre, egymásra figyelésre a másság elfogadására próbáljuk őket nevelni. 
Nyitott szívvel szeretettel irányítjuk figyelmüket arra hogy ez a csodálatos világ ami minket körülvesz, mind az Úr Isten munkája.

Húsvét, igen és nem


Húsvétról szólva négy rövid verssor jutott az eszembe, jóllehet a vers inkább nagypéntekről szól, mint sem húsvétról:
„Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.”
(Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn)

Egy igen és egy nem. Másképpen mondva: amikor bemegyek a templomba vasárnap, még a falak is az igent, visszhangozzák: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Amikor kimegyek az utcára, bemegyek a boltba, beszélek a szomszéddal minden lélegzetvétel a nemet ismétli. Nincs feltámadás. „Feltámad a szél, feltámad a tenger, de nem támad fel egyetlenegy ember sem.” Ezt már egy kortársunk írta, akinek igen fiatalon halt meg a felesége. A házastársunk az életünk másik fele, szóval az életünk egyik fele hal meg ilyenkor. A halállal minden megváltozik. Az ember a gyászban nagyon magányossá válik. Egyszerűbb lenne a halált elkerülni, mint sem a feltámadást propagálni. Porból már nem lehet embert fabrikálni. Élőt végképp nem.
Valóban, az igen a nehezebb ügy. Az igen nem védhető, mert észérvekkel nem bizonyítható. Azt gondolom, hogy ezt már a tanítványok és az evangéliumok írói is tudták. Jézus feltámadása meghaladja az emberi lehetőségeket és az ésszerűség határait. Ebből következően meg sem próbálták leírni hogyan történt. Ha megtörtént, hadd maradjon az Isten saját titka. De mi marad akkor nekünk?
A „nem” után jön az „Ámde!”  „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.”  (1Kor. 15, 14,20) Mintha azt mondanánk: Gyászoltam, ámde Isten megvigasztalt. Elestem. Ámde Isten felemelt. Bezáródott előttem egy ajtó, ámde Isten kinyitott egy kaput.
A történettudomány nagypéntekig és a temetésig tudja követni Jézus életét. Ámde a húsvéti történetben van egy jelenet, amikor két tanítvány szinte versenyt fut az üres sírig. Ott megy aztán a hezitálás: menjünk be, ne menjünk be, merjünk, ne merjünk. Végül mind a kettő bemegy szép sorban. De csak az egyikükről jegyzik fel, hogy látott és hitt, mint aki egyszer csak megértette a történetet. (Jn. 20 1-10)
Egy idős lelkipásztor mondta egyszer, hogyha világosan akarunk látni és érteni valamit, nem ártalmas néha az ellentétét is meglátni és megérteni. Az ellenpont sokat segít. A világosságot a sötétség felől, az életet a halál felől, a kenyeret az éhség felől lehet igazán értékelni. A boldogságot is az fogja igazán becsülni, aki volt már boldogtalan, a szeretetet az, aki megélte a kiközösítést, a szeretetlenséget, az elutasítást és így tovább…Az üres sír: igen és nem egyszerre. De már az igen erősebb.
Jó lenne eljutni eddig a felismerésig. Húsvét így lehetne igazán felszabadult ünnepé. De ma mindent bizonyítani kell. A feltámadást pedig nem lehet bizonyítani csak elhinni. De ez már egy nagy ugrás. 
A húsvét héber neve Peszáh, mely az egyiptomi kivonulásnak az ünnepe. A szó jelentése: átugrik, kikerül, megkímél. A szó arra a történelmi eseményre utal, amikor Isten csapása elkerülte a bárány vérével megjelölt házakat Egyiptomban. Ezen az éjjelen a fáraó végül elengedte Izrael népét a fogságból, akik, elindultak azon az úton, ami sok megpróbáltatás, kaland és Istennel folytatott vita után egészen Jézus haláláig és a feltámadásig tartott. Éppen ezért nevezik húsvétot a szabadság ünnepének is. Itt tartunk most. Csak egy igen kell. Az igenhez pedig a hit nagyszerű ugrása.
Csoma Áron

Adomány gyűjtés a Tinnyeieknek

Barátaim!Gyülekezetünkben nemrégiben száraz élelmiszer adományokat gyűjtöttünk a Kárpátalján élő embereknek. Oka, hogy Kárpátalján a helyzet egyre borzasztóbb és így szerettünk volna mi is hozzájárulni az ő támogatásukhoz. De nálunk, Tinnyén is vannak rászorult emberek, gyermekek, egész családok. Az elkövetkező két hétben gyülekezetünkben nekik gyűjtünk száraz élelmiszer adományt.Az adományokat 2 vasárnap: 2021 Március 28-án, az istentisztelet után 10 órától 11 óráig várjuk a református templomba, valamint Március 23-án kedden, és Március 30-án kedden 16-18 óra között. Az adományokat A Tinnyei önkormányzat segítségével juttatjuk el a tinnyei rászorult emberek számára.Bátorítunk Benneteket, hogy adományaitokkal támogassátok a Tinnyén élő rászorult embereket, hiszen ők is velünk élnek és ők is segítségre szorulnak. Ha kérdésed van, telefonon Csoma Áron (06 30 336 16 66, Vagy Banu Brigittát 06 30 544 55 19) keresheted.

Tavaszi advent

( Lk. 19, 28-46)

Advent van. Ezt egy idősödő úr morogta a bolt előtt, ahol előírt távolságban egymástól a beengedésre vártunk. Nem bírtam ki szó nélkül. Hogy-hogy advent van? –  kérdeztem, mintha azt kérdezném, hogy míííí vaaan?( így hosszan elnyújtva, értetlenkedve. Helyette lett ez az udvarias, „hogyérti” szerű kérdés.) Hát várjuk, hogy beengedjenek – mondta, meg ennek a szar járványnak a végére, tette hozzá.  Ez az ádvent, nem? Vagy maga nem arra vár? – kérdezte kissé feszült gúnnyal.

Igaza van az embernek – gondoltam, tényleg advent van, most tényleg feszülten várnak az emberek, valahogy úgy, ahogy karácsony előtt kellene várni. De mégsem bírtam válaszolni, mert nem tudtam magamnak sem megmondani, hogy mire várok ebben a helyzetben. Csak arra várok, hogy a járvány elmúljon, hogy megússzuk, hogy a családban és a közelemben sértetlenül átvészelje mindenki a vészt? És amikor vége, akkor egy laza homloktörléssel pontot teszünk a kaland végére? 

Miután költői kérdésekre nem igen lehet válaszolni, csöndben várakoztam, amig rám került a sor és beléphettem a boltba. Persze maszkban, amíg aztán le nem vettem, mert idegesített. 

Advent van. Tavaszi advent, húsvéti advent, járványos advent. De mire várok? A kérdés napokig megmaradt, azután elkezdtem megválaszolgatni magamnak. Például így: Hát változásra várok. Hol is? Mondjuk a beszélgetésekben, a dolgok sorrendjében, a komolyságban, a könnyedségben, a mélységes dolgokban és fellazítottságban és még lehetne sorolni…Mint mondjuk az Ókútban, amibe Szabó Magda akart mindenáron beletekinteni debreceni házuk kertjében, valamikor a XX. század első felében, azt remélve, hogy feltárul benne a múlt, ahonnan jövünk, a jövő, ahová menni kell majd, de a jelen ága-boga is érthetőbb és biztonságosabb lesz. 

Húsvét előtt egy héttel talán még alkalomhoz illőbb történet a virágvasárnapi, Jézus jeruzsálemi bevonulása. Úgy olvasom most, mint sorvezetőt, amely úgy segít megérteni ezt a koronavírusos, karanténos, önmagából kifordult világot, hogy abba éppen most vonul be Jézus. Hiszen advent van, ami eljövetelt jelent. Amikor Jézus Jeruzsálembe vonult, akkor ezt szamárháton tette. Nem azért, mert ha ló nincs, szamár is jó – hiszen, a szamár is kölcsön szamár volt – hanem a szimbólum miatt. Emiatt panaszkodott Antonius Block lovag a korabeli pestis idején. A szimbólumok miatt. Miért van az – kérdezte Antonius Block  – hogy az ember egyetlen kérdésére nem felel Isten egyenesen, és az emberi problémákra sem ad kielégítő megoldást? Miért nem bizonyosságot és tudást ad? „Miért kell félig kimondott ígéretek és senki nem látta csodák körébe burkolódznia?” Antonius Block válaszokra várt. 

Persze ezek valójában Ingmar Bergman kérdései, amelyeket az 1957-ben készült Hetedik Pecsét után még sok filmjében, sokféleképpen, feltett, de a válaszokat mégsem várta meg.

A kérdések jogosak, de szerintem Jézus válaszai is azok.  A szamár is egy válasz. Igavonó állat és nem harci paripa. Szimbólum. Munkára, szolgálatra, teher és személyhordásra használták, nem háborúra. Jeruzsálem királyra, Messiásra várt, fehér paripán, kezében fegyverrel, szemében elszántsággal, győzelemre teremtve. Mint ma. Csak a király ma nem fegyverrel, hanem egy óriási fecskendővel kell érkezzen, amiben ott a vírusra a csodatévő szérum. A fegyver arra való, hogy elűzze a rómaiakat a szent városból. A fecskendő pedig, arra, hogy vége legyen a járvány adta rémálomnak és mindent ott folytathassunk, ahol abba kellett hagynunk. (Természetesen csak a laza homloktörlés után, amikor fellélegezve fújuk ki tüdőnkből a hetek alatt felgyűlt és mellkasunkat feszítő vírusos levegőt.)

Jézus meg pont mást csinált. Nem a rómaikat, sem nem a vírust, hanem az árusokat zavarta ki a templomból. Antonius Blockot pedig éppen ez zavarta. Ide elég lenne a fegyver, meg a fecskendő, az többet ér, minden szimbólumnál – gondolhatta. Pedig Ide katarzis kellett és semmi más – vetette szembe ezzel egyszer egy idős lelkész, és hozzá tette, az meg kizárólag szamárháton érkezhetett, és egyedül a templomban érhette el a csúcspontját. Csak a világ a feje tetejére állt. Felettünk a föld, alattunk az ég, mi meg rajta taposunk és még csak észre sem vesszük. Pedig advent van, és attól jobbá lehet az élet. Mert ez az advent, vagy nem…?

Homokszobor Fesztivál Tinnyén

Tinnye kultúrtörténetében Monostori Ferenc szobrászművész homokszobraival új fejezet kezdődhet. A 2018. április 20-án megnyílt kiállítás olyan országos nyilvánosságot kapott, amely után már lehetséges, hogy falunkról első körben nem az Üvegtigris című film fog eszébe jutni az embereknek. Monostori Ferenc ismert és foglalkoztatott művész, aki járja a világot, de számára mégis nagyon fontos volt, hogy legszűkebb hazájában, Tinnyén hozza létre régóta dédelgetett álmát: a Homokszobor Fesztivált.

A nagyszabású fesztivál megszervezéséhez támogatókra volt szükség. Szerencsére, akadtak ilyenek – legfőbb helyen említeném Tóth János urat, aki finanszírozta az alkotásokat.

A művész a fesztivál témájának négy világvallást választott, s ezeket formázta meg homokból, a számára legmeghatározóbb szimbólumokat kiválasztva. A téma talán soha nem volt ennyire időszerű…

A tömegkommunikáció robbanásszerű fejlődése, a migráció megindulása és a multikulturalizmus terjedése a vallásokat is közelebb hozta az emberekhez. Az életformák egyre hasonlatosabbá válnak, éljen az ember Pekingben, Isztambulban, vagy Budapesten, így a vallás is kikerül egy kultúra zárt egységéből. Gondoljunk például a márkás öltözékekben könyveket ajánló, adománygyűjtő krisnás fiatalokra nagyvárosaink utcáiról, hogy ők mennyire távol vannak az indiai szegénynegyedek világától. Ezek után feltehetjük a kérdést: miért pont a kereszténységet válasszuk?  Hiszen életmódunk egységesült, hozzá tudunk jutni az ismeretekhez, ráadásul ezek a vallások kiállták az idők próbáját is, és a mai napig több millió követőjük van.

Számomra erre Csoma Áron tiszteletes, valamint Feri szobrai adták meg a magyarázatot. A keresztény vallás Istene miben különbözik más vallások isteneitől? Abban, hogy ez az Isten személyes Isten, kapcsolatot akar velünk teremteni, fontosak vagyunk számára. Értékrendet nyújt abban, hogy nem tesz különbséget ember, s ember között. „Egy vérből származunk, szeresd az Urat, és szeresd a másik embert”. A teremtő Isten a világot akarattal hozta létre, melynek van kezdete és van vége. S nekünk, embereknek, van pontos helyünk ebben a világban, nem vagyunk a véletlenre bízva.

Feri a kereszténység szimbólumaként azt a Jézust ábrázolta, aki fájdalmak közepette a kereszten meghal bűneink megváltásáért. Ez a jelenet nagyon jól illeszkedik Áron által elmondott, a kereszténység lényegét megvilágító, gondolatokhoz. A szobor misztikájához hozzátartozik, hogy a művész a szoborral, az időjárás miatt éppen Nagypéntekre készült el.

A fesztivált megnyitó beszéd után, a tinnyei Kodoba Béla Népzenei Tankör következet, mely műsorán erdélyi népzenei darabok szerepeltek. Az előadás meglepetéseként szolgált, hogy a palatkai részbe bekapcsolódtak a Dobai Benedek által ideszervezett, méltán világhírű Magyarpalatkai Zenekar tagjai is.

A népzenei blokk után a Czakjazz Kvártett jazz muzsikája szórakoztatta a közönséget.

Érdemes többször kisétálni a helyre, ahol a szobrok mellett kicsit megpihenhetünk, szellemileg felfrissülhetünk.

Czakó Péter