Gyülekezetünk története

A TINNYEI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE 

 

 

1800-as évek 

A reformátusok száma Tinnyén 1829-ben 443 lélek volt. A lelkészek sora e korban Petkó Jánossal kezdődött (1822.V. 18. - 1833.VI.9.). Utóda Gachal Benjámin volt (1834.IV.29- től), korábban Csabdiról, aki valamilyen vétségért rövidesen elhagyta Tinnyét és három esztendőre a jóval jövedelmezőbb Vaálba helyezték át. Helyére Vaálból “az ott sok kedvetlenséget tapasztalt” László György került ide; ő évtizedig is itt maradt (1834-1844.). 1844-ben rövid ideig Hetesy Dániel segédlelkész is megfordult itt; László György Zagyvay Ferenc prédikátori helyettest is alkalmazta egy ideig. A lelkészek sorában találjuk 1844.VIII.20-tól Kovács János segédlelkészt is, majd 1845.Vin.8-tól ugyancsak Csabdiról Kerek György lelkipásztort. Zagyvay Ferenc “tanító és előkönyörgő” nem sok ideig lehetett itt, mert 1842-ben már Boczor Józsefet találjuk a helyén. 1848-tól Tinnyén a Debrecenben tanult Péntek Péter lett a lelkész. 

Az unyi leányegyház (filia) meglehetős gondokkal küzdött ebben az időben is, viszont az éppen folyó úrbéri per reményt nyújtott arra, hogy döntéseitől függően a felekezet helyzete is javulhat valamelyest. 1842-ben Zagyvay Ferenc prédikátor a templomudvar nagyobbítását kérte a közbirtokosságtól. 1843-ban olvashatjuk az unyi egyház ügyeit tárgyaló közbirtokossági ülés irataiból: “Uny reformata egyháza ember emlékezetétől olta mindenkor Tinnyének filiálisa volt, hova hol Rector, hol pedig úgy nevezett levita rendeltetett az egyházi szolgálat teljesítésére.” Minden nagyobb ünnep első napján szokás szerint ünnepi deákok - legátusok - látták el a szolgálatot. Nagy ünnepek másodnapján a tinnyei lelkész jött át. Az úrbéri per során az unyi református egyház igyekezett lelkészi földjavadalomhoz jutni, de sikertelenül; “nincs az elszaporodás miatt föld”, halljuk a közbirtokosság határozatát. 

 

1922-1950 

Gaál László nyugdíjba vonulása után 1922-ben Lázár Sándort választották tinnyei lelkésszé. Középiskoláit Nagy¬kőrösön, a teológiát Budapesten végezte. Korábban Nagykőrösön, majd Bicskén lelkészkedett. Tinnyén tagja volt a községi képviselő testületnek, ügyvezető igazgatója a Hitelszövetkezetnek, igazgató-elnöke a Tejszövetkezetnek, bekapcsolódott a népművelési munkába. Mindezek alapján bizton állíthatjuk, hogy helyileg nagy részt vállalt az első világháború és Trianon utáni nemzetépítő munkából. 1924-ben pótolta a háborúba elvitt két harangot. 1927-ben államkölcsön segítségével iskolát, és tanítói lakást építtetett. Plestyák József emlékezéséből tudhatjuk, hogy a korábbi iskolaépület milyen nyomorúságos volt. A Lázár Sándor lelkészkedése idején épült iskola téglaépület, nagy, világos ablakokkal. Egy nagy tanterem 40-50 tanuló részére. Háromszobás tanítói lakás megterhelte a kis gyülekezetei. Ezért fordult segítségért levélben a miniszterhez. 

„Méltóságos Uram!1 

Bár csak egy alkalommal találkoztunk, ez a találkozás, úgy érzem, feljogosít arra, hogy egyházunknak egy-két ügyével felkeressem, és mint egyházunk hű tagjának, segítségét kérjem. 

Isten jóvoltából csaknem negyed évszázada végzem Tinnye központtal, mint az itteni anyaegyház lelkipásztora szolgálatomat. Ide tartozik mint leányegyház Úny, mint fiókegyház Klotildliget, mint beszolgáló lelkész végzem a piliscsabai katonai tábor protestáns vallású katonáinak lelki gondozását. Szórványaim: Piliscsaba, Perbál községek és Jászfalupuszta. Hitoktatói munkát is végzek, a piliscsabai és klotildligeti állami elemi iskolákban, a jászfalupusztai elemi iskolában és a klotildligeti angol kisasszonyok polgári iskolájában. Munkahelyeim az anyaegyháztól négy-hat kilométer távolságban vannak, s ugyancsak ilyen távolságban a katonai tábor, ahol a protestáns legénység száma a kétszáz főt is eléri, tehát maga egy kis gyülekezet. 

Munkáimat eddig is csak úgy tudtam elvégezni, hogy nagy áldozattal egy kis D. K. W. kocsit tartottam. A háborús rendelkezések következtében már nem kaphatok üzemanyagot. 

Tudom, hogy annak ma minden cseppjére szükség van, de a belső frontra is szükséges néhány csepp. Kérem tisztelettel Méltóságos Uramat, ha módjában áll, segítsen, hogy munkámat tovább végezhessem. 

Második kérésem a következő: 1927-ben iskolát és tanítói lakást építettünk Tinnyén. A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr erre a célra akkor utaltatott 8000 Pengő segélyt. Az egyháznak az építés után, mire iskolánkat berendeztük, maradt 3500 dollár adóssága, amit a Pásti Hazai Takarékpénztár folyósított a javadalmasok földjére, mivel egy házunknak külön földje nincsen. Egyházunk lélekszámban kicsi, 500. lelkes. Évtizedeken keresztül sok áldozatot hozott, hogy mind magát, mind iskoláját fenntarthassa. 

Kérem Méltóságos Uramat, segítsen rajtunk, hogy nagy terhünk alól felszabadulva mehessünk neki a jövőnek, és egyházunk tudja tovább is végezni azt a feladatot, amit erre a maroknyi népre itt, a Pilis tövében századok óta rábízott az Isten. 

Kéréseimet Méltóságos Uram kegyes jóindulatába ajánlva, vagyok kész híve Lázár Sándor, lelkész v Tinnye, 1944. augusztus 16," 

A válaszlevél és az intézkedés számunkra nem ismeretes. 

 

1950-1997 

1956-ban lllésy Károly lelkész került a Tinnyei Református Egyházközség lelkészi székébe. 

Családjával a parókiára költözött. Működései idején az egyház jövedelmei megcsappantak, földjeit elveszítette, sokan nem fizettek adót, bár a hívek különböző célokra adakoztak, mégis szegény volt az egyház. Folyamatosan napirenden volt, hogy el kellene végezni a templomon és a parókián a legszükségesebb javításokat, de nem került rá pénz. 

1968-ban Boda Lajosné és Szabó Jánosné gyűjtést szerveztek, majd megszervezték a temető kitakarítását. 

1970-ben 1200 Ft kanadai segélyt kapott az egyház, ebből anyagot vásároltak, Juhász János faanyagot adományozott, így Gere Lajos és Juhász János irányításával és munkájával a legfontosabb tennivalókat el tudták végezni. 

1972-ben lllésy Károly nyugdíjba ment, ekkor Tóth Tamást nevezték ki tinnyei lelkésszé. Illésyék azonban csak 1978-ban költöztek ki a parókiáról, ami súlyos vitákat eredményezett. 

A lelkészváltozással egy időben az Északpesti Református Egyházmegye Esperesi Hivatala határozattal változtatta meg a társegyházak kapcsolatait. így létrehozta a Tök-Perbál- Zsámbék Társegyházat, valamint a Tinnye-Piliscsaba Társegyházközséget. 

A piliscsabai és a tinnyei presbitérium egyezséget kötött, amelynek értelmében : 

-a gyülekezettársak saját ügyeiket önálló presbitériumok által intézik, 

-vagyonukat önállóan kezelik, 

-önállóan gazdálkodnak, 

- a lelkészi hivatal Piliscsabán működik, a lelkészlakás Piliscsabán van. Stb. 

A két egyházközség egymást tisztelve és segítve gyakorlatilag ma is ennek az egyezségnek a szellemében működik. 

 

Tóth Tamás 1957 áprilisától a Piliscsabai Református Egyházközség megbízott segédlelkésze volt önálló jogkörrel, Illésy Károly 1972-ben történt nyugdíjbavonulása után nevezték ki Tinnye- Piliscsaba Társegyház parókus lelkészévé. Beiktatása 1972 novemberében történt a piliscsabai református templomban. 

Feladata volt mindkét településen az istentiszteletek, bibliaórák tartása, a hittanoktatás, esketés, keresztelő, temetés, családlátogatások, az egyház hivatalos ügyeinek intézése. A sok feladat ellátására motorkerékpárral járt át. 7 éven át Zsámbékon is ellátta a lelkészi szolgálatot, és a viszontagságos időjárási körülmények között való motorozás megviselte egészségét. Hiszen nem lehetett olyan zivatar vagy hófúvás, amely megakadályozta volna, hogy szolgálata ellátásához pontosan odaérjen. 

Özvegye, Ilike nagytiszteletű asszony meghatotton mesél egy történetet:" Óriási hófúvás volt. Férjem katonai ásóval kapart utat magának, hogy időben Zsámbékra érjen hittanórája megtartására. Az egyik édesanya nem akarta fiát elengedni az órára a rettenetes időben, aki azonban kivívta, hogy elmehessen, hiszen ha Tamás bácsi át tud jönni, akkor neki is kötelessége megjelenni. Ugyanez a fiú felnőtt korában felkereste a piliscsabai parókiát és Tamás bácsi emlékére takarókat ajándékozott az egyháznak." 

Mivel a motorozást megromlott egészségi állapota miatt nem folytathatta, 1981-ben szolgálati Trabantot kapott az egyházmegyétől. Ettől kezdve ennek segítségével könnyebben látta el feladatát. 

A templom tetőzete, belső állaga, a parókia tetőzete igen megromlott. Gyűjtésből, az egyházmegye adományából, az Illésy család hozzájárulásából a legszükségesebb felújításokat 1979-80-ban elvégezték. 

Tóth Tamás nagytiszteletű úr - saját kívánsága szerint Tamás bácsi - őszinte köztiszteletnek örvendett. Példamutató helytállása, tudása, türelme, embersége, szerénysége adhatott okot arra, hogy Piliscsaba 1991. december 25-én Piliscsaba Díszpolgárává avatta. Tinnyén a Kossuth emlékműnél tartott március 15-i, valamint az augusztus 20-i ünnepségek egyik fénypontja volt az általa elmondott néhány mondatos imádságos ünnepi beszéd. 

Szomorú tény, hogy utolsó ilyen beszédét 1997 március 14-én tartotta a Kossuth szobornál, s két hét múlva, április 3-án súlyos betegsége következtében elhunyt. 

Nehéz időkben, nehéz körülmények között szolgált, de szolgálata is hozzájárult ahhoz, hogy a Tinnyei Református egyház fennmaradt, és emlékét hálás szívvel őrzi. 

 


Nyomtatás