Ezt nézzétek! – filmek nyárra

Nyári forróságban, esős napokon, vagy meleg nyári estén a diófa alatti kivetítőn – nincs jobb, mint a közös mozizás. Nálunk sokáig gondot okozott, hogy olyan filmet találjunk, amely a különböző korú gyerekeknek is élvezetes (és mi, felnőttek se szaladunk ki tőle a világból), a képernyőhöz nem szokott gyerekeinknek sem „túl sok” (függetlenül attól, hányas karika van a sarkába biggyesztve). Egyszer aztán megelégeltem, nekiálltam és megcsináltam a saját „lejátszási listánkat”. Nézzétek, remélem, nálatok is beválik!

  • A klasszikus: Charlie Chaplin filmjein – akkor is, ha némák – hatalmasat kacarásznak a kisebb gyerekek (is). Megmutathatjuk nekik pl.: a Cirkuszt, a Modern időket, vagy a rövidfilmek közül a Chaplin a tűzoltót.


Amikor már mi gondoskodunk a szüleinkről…

Bár ez egy reklámfilm, mégsem a szokványos “mert megérdemlem” üzenetű. Az élet természetes körforgásáról, a szeretetről, a gondoskodásról és az élet tiszteletéről készít látleletet ez a kisfilm. Szeretettel.


„Nem tudom, mivel érdemeltelek ki téged, fiam.” “Apa, én kaptalak meg téged. Megkaphattalak!”

-Jó reggelt!

Emlékszem, 8-10 éves koromban mindig néztem az apukám karját. Olyan volt, mint Popeye karja. Vontatóhajó kapitány volt. Nagyon csodáltam a testalkatát. De most már más a helyzet. Az édesapám stroke-ot kapott és nem tudja ellátni magát. Nem tud járni sem. Szüksége van rá, hogy segítsünk neki: a fiammal, Luke-kal. Bármit megtennék érte.

-Menő indián hajat csinálok neked!
-Úgy nézel ki, mint egy punk rocker!

-Ami most van, az szerepcsere. Én ébresztem fel reggelente, gondoskodom róla, ápolom, borotválom és fürdetem.

-Megtiszteltetés számomra, hogy ezt megtehetem az édesapámért. Hiszen ő is ugyanezt tette velem, amikor kicsi voltam.

-Neki van a legnagyszerűbb arca. Egyszerűen bámulatos! Nagyon elővigyázatosnak kell lennem a vékony a bőre miatt, hogy ne vágjak bele. De ő azt mondja: „Csináld csak! Borotváld le a nyakam és állítsd helyre az ajkaimat!”

-Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok korombeli barátomnak már nem él az édesapja, nekem ő még itt van.

-Egyszer egy hosszú nap után rám nézett, és azt mondta: „Nem tudom, mivel érdemeltelek ki téged, fiam.”
Én erre azt feleltem: „Apu, én kaptalak meg téged. Megkaphattalak!”

(Nagy Barbara, a 777blog.hu önkéntes fordítója alapján)

Reményik Sándor: A kereszt fogantatása

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben

A Libanonra szállott.

A Libanon csúcsán egy cédrus állott.

Törzse obeliszk, feje korona.

A Szentlélek ráharsogott: Te fa!

Máriától, a Szűztől most jövök,

Csirázik immár az Isten fia,

És áldott ő az asszonyok között.

Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel

Megáldalak: légy terhes a kereszttel!

Légy te is áldott minden fák között,

Érezd, hogy nő benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,

Míg utatok egykor összevezet.

Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,

Kidöntve majd magányod vadonából

Állítsanak a világ közepébe.

Ott állj majd minden árva faluvégen,

Ott függj a cellák kietlen falán,

Ős-fádnak ezer apró másaképen.

Forgácsolódj szét millió darabra,

A Szabadító tekintsen le rólad

Millió megbilincselt életrabra,

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben

Tovazúgott a Libanon felett,

Zúgásában ezer fa reszketett,

Ordító erdőn ment harsogva át,

Csak egy fa értette meg a szavát, –

Lehajlott óriási koronája:

Kereszt-sorsának megadta magát.

Böjti élmények

2017-ben döntöttem úgy, hogy minden évben tartani fogom a nagyböjtöt, ami az én esetemben, a húsvét előtti negyven napos időszakban, teljesen húsmentes étkezését jelent. Úgy emlékszem, hogy ez a döntés Áron egyik gyújtó hangú prédikációja következtében született meg bennem, amikor is a böjt áldásos hatásait ecsetelte. Az idei, tehát már a harmadik megtartott nagyböjtöm, ennek ellenére az első napom nem ment zökkenőmentesen…

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkahelyemen jó minőségű és megfizethető árú menza működik, így a reggeliket jellemzően itt fogyasztom el. Így tettem a nagyböjt első napján is. A kikért reggelim a szokásos szalonnás tükörtojás volt (három tojás két szelet ropogósra sült szalonnával), amit jóízűen elfogyasztottam. Az agyam egy távoli szegletében motoszkáló gondolatot – miszerint valamiről megfeledkeztem – sikeresen elhessegettem magamtól, így a reggelim élvezetét ez nem befolyásolta. A reggeli után kb. másfél órával buggyant felszínre a tudatalattim által elkeseredetten közölni próbált információ, miszerint az első böjti étkezésem során sikerült jelentős mennységű disznóhúst magamhoz vennem. Némi bosszankodás után arra jutottam, hogy ez még mindig jobb, mintha a böjt közepén hibáztam volna. Ha a böjt végén valaki megkérdezi, hogy sikerült-e a 40 napos böjtöt tartanom, akkor simán mondhatom, hogy nyolc és fél óra híján igen, ami azért még így is elég menő.

A munkahelyemen elköltött ebéd már a böjt szabályainak megfelelő étkezés volt. A bébikukoricával, bébirépával és rukkolával készült vegetáriánus rizottó, első ránézésre, hús nélkül is igen kiadósnak tűnik, azonban én az elfogyasztott mennyiségtől függetlenül az étkezést követő órában már újra éhes voltam. Ez az állapot szerencsére orvosolhatónak bizonyult a munkahelyi édességautomata kifosztásával. Így az egészségesnek mondható ebédemet ipari mennyiségű cukros nassolni valóval fejeltem meg. Örültem, hogy a böjtölés során csak a húsról mondtam le, és nem csaptam még hozzá a cukrot is (talán majd jövőre).

Éreztem, hogy a negyven napos böjt projektem végre sínen van, és a reggelihez hasonló malőr már nem fordulhat elő.

Este aztán az alábbi párbeszéd zajlott le a feleségemmel:

-Drágám mit kérsz vacsorára?

-Ma van a böjt első napja, úgyhogy sajtot, zöldséget és kenyeret.

-Idén is böjtölsz?

-Igen, a múltkor említettem…

-Mikor? Tavaly?

-Nem, most néhány napja mondtam. Vagy lehet csak akartam mondani?

-Nekem ugyan nem mondtál semmit. Kár, mert vettem felvágottat, amit szeretsz.

-Majd megeszitek a lányokkal.

-Az aszpikost és a tavaszit mi biztosan nem esszük meg. Tök jó, akkor lehet kidobni.

-Azt azért ne, akkor inkább megeszem…

Így történt, hogy a munkahelyi ebédel elkezdett böjtölést sikeresen megtörtem az első otthoni vacsorán, amikoris három napra elegendő aszpikos és tavaszi felvágottat ettem meg annak érdekében, hogy a böjt második napján már ne legyen otthon olyan felvágott, amit rajtam kívül más nem szeret.

Az első napom mérlege így körülbelül 4200 bevitt kalória volt úgy, hogy a háromból két főétkezés során bizony húst is fogyasztottam. Ma a böjt harmincadik napja van és elmondhatom, hogy a második naptól mostanáig sikerült húsmentesen étkeznem. A családban sem okozott ez már különösebb konfliktust egy esetet kivéve, amikor a feleségem aranyárban mért füstölt hallal lepett meg, azt feltételezve, hogy mivel ez nem „olyan” hús, bizonyára meg fogom enni a böjt alatt. Hát tévedett!

Bäck Konstantin

presbiter

Ez történt a gyülekezetünkben 2019. I.félévében

Református gyülekezetünk fontos küldetésének tartja, hogy közösséget teremtsünk minden tinnyei és környékbeli ember számára. Ezért nem csak az elmúlt hónapokban, de az elkövetkezőkben is aktív programokkal várjuk a „keresőket”.

Januári hideg ide, különböző felekezet oda, az Ökumenikus imahéten ismét közösen imádkoztunk református és katolikus testvérek. Idén Csoma Áron tiszteletes urunk prédikált a két gyülekezetnek a tinnyei katolikus templomban, aztán az újjávarázsolt Dér Iskolai gyülekezeti házban a katolikus testvérek finom vacsorája felett beszélgettünk át egy egész estét. Köszönet érte!

A februári mátraházai Presbiteri Csendes Hét pedig nem csak lelki feltöltődést hozott, de (a hegyi túrák következtében) kínzó izomlázat is.

Márciustól „kávé-süti megállót” működtetünk a vasárnapi istentiszteletek után. Így nem csak együtt imádkozunk, de egy kicsit beszélgetünk is vasárnap reggel.

Áprilisban kiszellőztettük a telet a templom padsoraiból és a parókiáról is, hogy húsvétra tisztaság várja a betérőket. Mostanra elkészült a temetőnk (nyug)térképe is.

Május 31. és június 2-a között Erdélybe – Dévára, Vajdahunyadra és Aradra – kirándulunk. Szeretettel várunk mindenkit! További információért Csoma Áron tiszteletes urat lehet hívni a 06-30-336-1666-os számon.

Június harmadik hétvégéjén, a hittanos évzáró után, Családi napra várunk mindenkit a tinnyei és a piliscsabai gyülekezettel együtt.

2019.06.30.-07.04. között pedig idén, a Bakonyban, a Bakonybéli Erdészet Huszárokelőpusztai Üdülőkomplexumában tartjuk a hagyományos Családi táborunkat. Ide is szeretettel várunk mindenkit!

Augusztus 5-től 9-ig a tavaly is nagy népszerűségnek örvendő Gyermektábort szervezzük meg a Dér Iskolában.

BN

Amikor a kevesebb a több

Amikor kisgyerek voltam, többször hallottam apámtól, hogy hazafelé milyen finom zónapörköltett evett a restiben. Ez általában egy-egy vidéki útja során történt, amikor valamelyik állomáson hosszabb időt kellett várakoznia. Resti és zóna. A kifejezések nekem mindig a hetvenes éveket és a gyermekkort idézik. Jelentésük szerint: valamilyen kisebb adag meleg étel a vasútállomás kisvendéglőjében. Mindig érdekelt, hogy miért kér valaki zónaadagot valamiből és éppen a restiben. Kevés a pénze? Kevés az ideje? Vagy mindkettő?

Kudarc vagy ébredés?

Nem régen láttam egy kisfilmet (zónaadag, 10 perc az egész) Czeczeli Tamás árufeltöltőről. Tamás most árufeltöltő egy élelmiszerbolt tejosztályán. Azelőtt egy nemzetközi áruházláncnál volt ügyvezető igazgató. Nagy ugrás. Egy milliárdos cég vezetői székéből felállni és átlépni egy áruház pultjai közé. A komoly lehetőségek irodájából a „zónába”. Ez az erősen körülhatárolt opciók világa. Ő azt mesélte erről, hogy ma annyit keres egy év alatt, amit azelőtt egy hónap alatt – „Be kell osztani” –  tette hozzá. Annak idején a cégnek élt, komoly pénzt keresett, négy gyermeke volt, négy kapcsolatból, és peresze négy válása. Azután „többször túlszerepelte magát”, azaz úgy viselkedett, ahogy nem kellett volna. Elküldték a cégtől a viselkedése miatt. Nem sokkal később kapott egy újabb lehetőséget egy hasonló üzletláncnál. Csak amikor a beadandó önéletrajzához a fotót készítette, a képekről egy olyan ember nézett vissza, akit már nem akart látni – mesélte. Mit akart? Azt mondta, hogy élni, szorongások nélkül, úgy ahogy adja az élet. Ott ahol él, Pesten a XIII. kerületben szeretné végig járni a maga El Caminóját, a zarándokútját. A riportból úgy tűnik: köszöni, ő most jól van. A kevesebb úgy látszik több. A számára biztos.

Zónaadag vagy kiteljesedés?

Húsvéthoz közeledve újra olvastam Pilátus történetét Jézussal, és elgondolkodtam a híres mondaton: Ecce homo, ami azt jelenti, íme, az ember (Jn. 19,5). Pilátus szájából a zsidó vallási vezetőknek és az ott tomboló Jézus kivégzését skandáló embertömegnek a mondat értelme az, hogy Jézus csak ember, azaz nem Isten. Kevés ő az emberi élet megoldásához, az életek könnyebbé tételéhez. Úgy az enyémhez, mint a máséhoz. Jézus csak „zónaadag”. Nem kell nagy ügyet csinálni belőle, kivégezni is kár. De az indulat, amit az keltett, hogy „Isten fiának tette magát” (Jn.19,7) ennél már nagyobb volt. Így azután kivégezték. Ma innen visszanézve Jézus története kudarccal végződött. Maga volt a sikertelenség, akár Czeczeli Tamásé. Igy lesz a többől kevesebb, a gazdagságból szegénység, a hatalomból kiszolgáltatottság – mondják.  Talán ezért van, hogy amikor ma kimondom Jézus nevét, a nevet halló emberek nagyobb része unottan ásít egyet, mint egy érdektelennek tartott prédikáció után. De hát ez nagypéntek története, ami mégsem itt ér véget.

Vasárnap hajnalban egy asszony állt meg Jézus sírjánál. Állt és sírt. Azután behajolt a sírboltba és két angyalt látott. Azok megkérdezték, hogy miért sír. Mintha nem tudták volna. Pedig csak beszélgetni akartak vele. Beszélgetni, hogy Mária átlépje saját korlátait, saját árnyékát, saját bizalmatlanságát. Csak így lehet megérteni, hogy a kevesebb néha több. Nagypéntek húsvétvasárnap teljesedik ki, éppen a feltámadásban. Itt újra halljuk Pilátus szavát: Íme, az ember. De aki ezt az embert látja, az már többet lát, mint Pilátus. Azt látja, aki feltámadt. De az az ember támadt fel, aki az előbb még kicsi volt, akiben csalódtak a barátai is, aki nem élt a hatalma adta lehetőségekkel. Aki innen nézi Jézusnak, az embernek a tetteit, a szeretetét, a viselkedését, az rádöbben, hogy Jézusban Isten magát mutatja meg. Mert az Isten más, mint ahogy mi gondolkodunk róla. Az Isten másként mérlegel. Nem szerepel nála a fogat fogért elve, ahogy az sem, hogy amilyen az adjon isten, olyan fogadj isten, de az sem, hogy bosszút állok, mert igazságtalan volt velem a világ. Az Isten így győzte le a halált. Meglátni a kevesebben a többet, Jézusban az Isten Fiát, a teljes életnek a lehetőségét, ehhez át kell lépni saját árnyékunkat, korlátainkat. Ehhez pedig némelyeknek kell az angyali segítség.

Az ember, aki meglátta az angyalt

Franciaországban Sainte-Geneviève-des-Bois település temetőjében van egy sír, amelyen ez a felirat olvasható: „Az ember, aki meglátta az angyalt”.  Vajon miért? A nyughely Andrej Tarkovszkij orosz filmrendezőé. Áldozathozatal című filmje kapcsán szokták idézni a világhírű rendező gondolatait: az ember egyetlen lehetősége a mai világban, az elvesztett hit újrafelfedezése. „Vissza lehet szerezni valamit, ami már alig van jelen a mindennapjainkban, ami nélkül kiszolgáltatottak és védtelenek vagyunk, ami talán megmenthet bennünket a végső pusztulástól. Ez pedig a hit.”

Csoma Áron

református lelkész

„Ez a gyülekezet az otthonom és szeretném, ha sokunknak azzá válna!” – Erdős Herminával beszélgettünk –

Mit csinál egy gyülekezeti gondnok? A legtöbben valahogy úgy képzeljük el a gondnokot, hogy ő nyírja a füvet a templom körül, intézi a csőtörés javítását, s úgy általában ő az, aki rendben tartja a gyülekezet gyakorlati dolgait. Pedig mint kiderült, ennél is több az egyházközösségi gondnok feladata. Erről beszélgettünk új gondnokunkkal, Erdős Herminával.

Világi vezető és fűnyírásfelelős? Mit jelent a gyülekezet gondnokának lenni?

A gyülekezeti gondnok a gyülekezet világi vezetője. Ennek megfelelően, jó gazda módjára, az egyházi és világi a törvények alapján, a gyülekezet gazdasági és lelki életének összehangolása, vezetése a feladatom, Csoma Áron tiszteletes úrral együttműködve.

A református egyház törvénye alapján:

“Az egyházközségi főgondnok vagy gondnok hatáskörébe tartozik:

  • a presbitérium összehívása a lelkipásztorral együtt,
  • a presbiteri gyűlés jegyzőkönyveit aláírja a lelkipásztorral együtt,
  • a lelkésszel együtt kezeli az egyházközség vagyonát, ha az egyházközségnek pénztárosa van, akkor annak munkáját felügyeli,
  • gondoskodik az egyházközség épületeinek jó karbantartásáról,
  • a lelkésszel együtt gondoskodik az egyházközség költségvetésének (ha kell, pótköltségvetésének) elkészítéséről, a költségvetés szerinti működésről és
  • a záró számadás elkészítéséről.  “

És természetesen, ha kell, füvet nyír, takarít, vagy éppen konyhabútort szerel össze a gyülekezeti házban vagy a parókián.

Nem vagy született tinnyei, hogy kerültél a gyülekezethez?

A Tinnyei Református Gyülekezethez, több évi keresgélés után, 2011 őszén kerültem, a munkám kapcsán. Korábban, a ’90-es évek legvégén, pótpresbiterként szolgáltam a kalocsai gyülekezetben, de a költözés miatt ez a szolgálat megszűnt számomra. A tinnyei gyülekezetben nagyon hamar úgy éreztem, itthon vagyok. Ma is úgy érzem, ez a gyülekezet az én otthonom is, és azt szeretném, ha sokaknak azzá válna!

Sokat kell unszolni, vagy hamar ráállsz a – szemlátomást szaporodó – feladataid vállalására?

Amikor a választások előtt Áron megkérdezte, elszánom-e magam a presbiteri szolgálat ellátására, örömmel vállaltam a jelölést. Akkor még szó sem volt a gondnoki munkáról! De miután a presbitérium tagjai jelöltek, a felkérést elfogadtam. Úgy gondolom, a feladatok megtalálják az embert, a hívást – én a jelölést ennek érzem – nem szabad visszautasítani. A két év, amire a megbízást kaptam, nehéz lesz, de nem leszek egyedül, a presbitériumban együtt dolgozunk, a gyülekezet pedig bizalmat szavazott nekünk tavaly ősszel. Bízom benne, Isten segítségével ezt a bizalmat megszolgáljuk, megszolgálom.

Új seprű jól seper? Mit tervezel a gondnoki megbízatásod ideje alatt?

Gondnokként szeretném, ha ez a gyülekezet békében élne, az Isten békéje lenne bennünk, közöttünk. Ahogy a köszönésünkben kívánjuk: „Áldást, békességet!”, és ahogy erre egyes helyeken válaszolják: „Békesség Istentől!”.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a tinnyei gyülekezet tagjai otthonuknak érezzék ezt a közösséget, és szívesen fogadják a betérőket. Ha én bemegyek egy családhoz, ahol szívesen, és békével fogadnak, oda máskor is szívesen megyek, szívesen tartoznék közéjük. Azt szeretném, ha a gyülekezetünk olyan KÖZÖSSÉG lenne, ahová szívesen tér vissza az, aki egyszer betért, és szeretne idővel hozzánk tartozni. Szívügyemnek tekintem a missziót és a diakóniát. Mindezt azzal a belső nyugalommal (nem erőszakosan) hirdetni, ami Jézus attitűdje is volt, van és lesz.

BN

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!”

Gyülekezetünk presbitereit mindannyian ismerjük. Legalábbis látjuk a munkájukat. De közelebbről is ismerjük őket? Tudjuk, mi hívta el őket a gyülekezeti munkára? Hogy élik meg a hitüket a mindenapjaikban? Mivel foglalkoznak és miért fontos nekik a közösségünk? Az előző lapszámban Erdős Hermina gondnokunkkal, most pedig Dr. Andorfer Miklós presbiter testvérünkkel beszélgettem. Őszintén.

Soha nem jutott eszembe, hogy Mikinek szólítsalak, de másoktól sem hallottam ilyesmit. Téged nem becéznek?

Nem is oly rég még mindenkinek csak Miki voltam. Sőt hívtak Miklóskának és Mikikének is. Felnőtt koromban néha már kissé kellemetlen is volt, hogy közvetlen munkatársnőim Mikikének becéztek. Az évek múlásával változott a megszólításom.

Jól tudom, hogy nem vagy született tinnyei? Honnan és hogyan kerültél a faluba?

Nem Tinnyén születtem, hanem Nyergesújfalun. 1974-től 2002-ig Budapesten dolgoztam és laktam, majd a fővárosból kiindulva a szülőfalum felé orientálódva Tinnyén találtuk magunkat. Telket vásároltunk, majd 2002-ben beköltöztünk a tinnyei otthonunkba.

Vallásos családban nőttél fel, vagy később tértél meg?

1953-ban születtem, egy első generációs munkáscsalád negyedik gyermekeként. A szüleim mindketten római katolikusok voltak, s a háború után mindketten gyári munkások lettek Nyergesújfalun. A hitről és a vallásról már egészen kicsi koromból vannak olyan emlékeim, hogy az édesanyám imádkozni tanított minket. Alsó tagozatos koromban hittanra jártam, első áldozó voltam és bérmálkoztam is, de a hit mély meggyőződéssé nem vált bennem.

Hogy kerültél közel a tinnyei református gyülekezethez?

Már Tinnyén éltem, amikor az Úr megajándékozott két kisebb gyermekemmel. Itt jártak óvodába és saját maguk kezdeményezték a hittanra járást, ahonnan mindig ragyogó arccal érkeztek haza, és csillogó szemmel mesélték, amit Piroska nénitől hallottak. Ez nekem is nagy örömet okozott. Azután meghívást kaptunk az első gyerekkarácsonyra a református templomba, amely alkalom engem is megfogott. Attól kezdve egyre többször vettem részt gyülekezeti rendezvényeken. Majd Áron meghívott egy Alpha kurzusra, s ekkor már vasárnaponként rendszeres résztvevője voltam az istentiszteleteknek és aktívan bekapcsolódtam a gyülekezeti programok szervezésébe is. 2013. pünkösdjén konfirmáltam. Hét év elteltével választottak presbiterré a gyülekezetben, ez az első ciklusom.

Mivel foglalkozol a gyülekezetben? Mi az, ami a közös feladatokon túl, a te asztalod?

Presbiterré választásom után az első gyűléseken osztottuk szét a feladatokat. Én a jogi ügyeket, ezen belül szerződések előkészítését, a jogi állásfoglalások kialakítását, a rendezvényeink szervezését és lebonyolítását vállaltam, valamint a Magvető című újságunk megjelenítésének segítését, továbbá a gyülekezeti diakónia beindítását támogatom.

Mit jelent számodra a hited? Ennek van-e köze a gyülekezeti munkádhoz?

Mindenekelőtt igazodási pont, iránytű, hogy tájékozódjak a világban. Önmagam meghatározásához, a szűkebb és tágabb környezetemhez való viszonyuláshoz nyújt segítséget. A hit legfőbb eszenciája számomra a Teremtő alkotása, az Élet (Örök élet) tisztelete. Hiszem, hogy a legfontosabb Isteni tanítás a szeretet, amely szükséges az élethez. Szerintem az ember számára elengedhetetlen adni és kapni, szeretetet gyakorolni felfelé és horizontális irányban is. Ennek egyik lehetséges közege a gyülekezet, módja pedig a gyülekezeti munka.

Hivatásodra nézve ügyvéd vagy. Egy ügyvédnek nagy a társadalmi presztízse, mindenki szereti, ha van egy jó ügyvéd ismerőse…, bármikor kellhet. De közben sokszor szembesülünk azzal is, hogy az ügyvéd nem feltétlenül egy igaz ügyet véd, hanem egy ügyfél igazát –, ha érted, mire gondolok… Hogyan tudod összeegyeztetni a keresztény világnézetedet ezzel?

Az én működési területem többnyire a büntető jog és abban tipikusan, mint védő veszek részt. Ritkábban van arra szükség, hogy egy bűncselekmény sértettjének jogi képviseletét lássam el. Abban az esetben, ha bűnös a védencem, úgy tekintem, hogy az illető nagyon nehéz helyzetben van, mert a tettéért felelnie kell, és az bizony próbatételt jelent számára. Felelnie kell Isten előtt, saját maga lelkiismerete előtt, és embertársai, köztük a bíró előtt is. Aki ilyen helyzetben van, az segítségre szorul, tehát nekem segítenem kell őt.

Fontosnak tartom az eljárási szabályok betartását, hiszen a cél nem szentesítheti az eszközt, mert az tévútra és nem az igazság feltárására vezethet.

Amióta megtaláltam a Jóistent, jobban meg tudom érteni az ügyfeleimet. Mindig kíváncsi vagyok arra, hogy miért követték el a cselekményeiket és soha sem ítélem el őket. Hiszek a megbocsátásban és a bűnbánat gyakorlásában.

Emlékszem, az első Magvetőbe, amit már közösen készítettünk, a gyerekeid rajzoltak. A másodikban írásuk jelent meg. Fontosnak tartod, hogy a családodat is bevond a gyülekezeti életbe és megmutasd nekik, hogy miért fontos önként és szeretetből a közösségünkért dolgozni?

Valójában a gyerekeim közreműködésével találtam rá az útra, amely Istenhez vezetett, tehát az is lehet, hogy ők vontak be engem. Persze én fontosnak tartom, hogy erősítsük egymást a helyes úton való megmaradásban, ezért amikor lehetőség és alkalom van rá, igyekszem őket motiválni a közös ügyekben való részvételre. Jó, ha egy család minden tagja egy nagyobb közösségnek is tagja, több időt tudnak együtt tölteni egymással és másokkal. Úgy érzem, hogy befogadott a gyülekezet, természetes számomra a hálaadás. Az önként vállalt szolgálatot is a hálaadás egyik kifejezési módjának tekintem, de nem tartom mellékesnek azt a körülményt sem, hogy konfirmáltam, és amikor presbiterré választottak esküt tettem. Elköteleztem magam, és én ezt komolyan gondolom.

Meglátásod szerint, mi az, amire most a legnagyobb szükség van a gyülekezetben?

A missziós tevékenység az egyik kiemelt feladata az egyházunknak, így a tinnyei református gyülekezetnek is. Ezt mindenképpen erősíteni kellene. De nem csak annyira, hogy ideig-óráig tudjunk bevonzani érdeklődőket, hanem meg is kell tudni tartani őket. Hogy ezt miként lehet elérni? Ehhez közösen keressük az utakat!

Te, személy szerint, hogy tudod ezt a „szükséget” enyhíteni?

A magam részéről, a képességeim szerint, én is igyekszem előmozdítani a gyülekezet működésének tudatosabbá tételét, és a gyülekezeti élet tervszerűségének és szabályszerűségének javítását. A missziói tevékenységet azzal tudom erősíteni, hogy szűkebb és tágabb környezetemben felvállalom a hitemet. Akik ismernek, tudják rólam, hogy presbiter vagyok a gyülekezetben. Igyekszem ott lenni és képviselni a reformátusokat a faluban megrendezett eseményeken, programokon. Példát mutatok környezetemnek a vasárnapi istentiszteleteken való részvétellel. Aktívan közreműködöm a gyülekezetünk által szervezett programok, kirándulások, és egyéb rendezvények lebonyolításában, amelyek alkalmat adhatnak missziós tevékenység végzésére.

Melyik az a vers/történet a Bibliából, amely a „tiéd”, vagy, ami most a leginkább foglalkoztat?

Az egyik kedvencem János evangéliumának 13. fejezetéből ez a vers:

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

A másik pedig a Prédikátorok könyvének teljes 3. része, amely a „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” kifejtése.

Ezek a versek végső igazságukkal és szépségükkel mindig megrendítenek és mindig útba is igazítanak egyben. Bitter Noémi

Szerda esti beszélgetések – csütörtökönként

Több mint egy éve járok a szerdai beszélgetésekre, Gyülekezeti Házba. Az utóbbi időben egyre többször csütörtökön. Ilyenkor Áron felolvas egy részt a Szentírásból és ennek kapcsán beszélgetünk az élet nagy dolgairól. Is.

Mit keresek én a szerda esti beszélgetéseken?

Ha nagyon tömören szeretném összefoglalni, akkor válaszokat. De mi is a kérdések lényege? Egy jó kérdés már majdnem több mint fél siker! Ezek által jobban megismerhetjük magunkat és a világot, a Biblia kulcslyukán keresztül. Mert válaszokat keresünk mindig. És sokszor nem kapunk…, ezért úgy gondolom, hogy bármilyen nehéz is, megéri a mélyre tekintést. Nyitottnak kell lenni az új gondolatokra, mert ezek szülik a megújulást.

Itt nem számít, hány éves vagy, csak az, mit gondolsz

18 éves vagyok, de ez itt nem befolyásoló tényező. Minden meglátás egyenértékű és fontos. A lényeg, hogy bármiről is beszélgetünk, a kiindulási pont a jézusi tanítás, a keresztény értékrend. Mert csak biztos alapra lehet építkezni! A beszélgetések befejeztével többféle érzéssel találkoztam. Volt, hogy igazolást nyertem, volt, hogy megbolydultam, vagy még izgalmasabb kérdéseket hoztam haza magammal.

Hol a korosztályom?

Mivel ez egy belső vívódás, belső utazás, ezért nekem csak egy hiány jut mindig eszembe: hogy bár azok a dolgok, amelyekről beszélgetünk megkerülhetetlenek, értékesek és fontosak, kevesen kíváncsiak rájuk. Hol van a korosztályom!?

Széplaki István