Böjti élmények

2017-ben döntöttem úgy, hogy minden évben tartani fogom a nagyböjtöt, ami az én esetemben, a húsvét előtti negyven napos időszakban, teljesen húsmentes étkezését jelent. Úgy emlékszem, hogy ez a döntés Áron egyik gyújtó hangú prédikációja következtében született meg bennem, amikor is a böjt áldásos hatásait ecsetelte. Az idei, tehát már a harmadik megtartott nagyböjtöm, ennek ellenére az első napom nem ment zökkenőmentesen…

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkahelyemen jó minőségű és megfizethető árú menza működik, így a reggeliket jellemzően itt fogyasztom el. Így tettem a nagyböjt első napján is. A kikért reggelim a szokásos szalonnás tükörtojás volt (három tojás két szelet ropogósra sült szalonnával), amit jóízűen elfogyasztottam. Az agyam egy távoli szegletében motoszkáló gondolatot – miszerint valamiről megfeledkeztem – sikeresen elhessegettem magamtól, így a reggelim élvezetét ez nem befolyásolta. A reggeli után kb. másfél órával buggyant felszínre a tudatalattim által elkeseredetten közölni próbált információ, miszerint az első böjti étkezésem során sikerült jelentős mennységű disznóhúst magamhoz vennem. Némi bosszankodás után arra jutottam, hogy ez még mindig jobb, mintha a böjt közepén hibáztam volna. Ha a böjt végén valaki megkérdezi, hogy sikerült-e a 40 napos böjtöt tartanom, akkor simán mondhatom, hogy nyolc és fél óra híján igen, ami azért még így is elég menő.

A munkahelyemen elköltött ebéd már a böjt szabályainak megfelelő étkezés volt. A bébikukoricával, bébirépával és rukkolával készült vegetáriánus rizottó, első ránézésre, hús nélkül is igen kiadósnak tűnik, azonban én az elfogyasztott mennyiségtől függetlenül az étkezést követő órában már újra éhes voltam. Ez az állapot szerencsére orvosolhatónak bizonyult a munkahelyi édességautomata kifosztásával. Így az egészségesnek mondható ebédemet ipari mennyiségű cukros nassolni valóval fejeltem meg. Örültem, hogy a böjtölés során csak a húsról mondtam le, és nem csaptam még hozzá a cukrot is (talán majd jövőre).

Éreztem, hogy a negyven napos böjt projektem végre sínen van, és a reggelihez hasonló malőr már nem fordulhat elő.

Este aztán az alábbi párbeszéd zajlott le a feleségemmel:

-Drágám mit kérsz vacsorára?

-Ma van a böjt első napja, úgyhogy sajtot, zöldséget és kenyeret.

-Idén is böjtölsz?

-Igen, a múltkor említettem…

-Mikor? Tavaly?

-Nem, most néhány napja mondtam. Vagy lehet csak akartam mondani?

-Nekem ugyan nem mondtál semmit. Kár, mert vettem felvágottat, amit szeretsz.

-Majd megeszitek a lányokkal.

-Az aszpikost és a tavaszit mi biztosan nem esszük meg. Tök jó, akkor lehet kidobni.

-Azt azért ne, akkor inkább megeszem…

Így történt, hogy a munkahelyi ebédel elkezdett böjtölést sikeresen megtörtem az első otthoni vacsorán, amikoris három napra elegendő aszpikos és tavaszi felvágottat ettem meg annak érdekében, hogy a böjt második napján már ne legyen otthon olyan felvágott, amit rajtam kívül más nem szeret.

Az első napom mérlege így körülbelül 4200 bevitt kalória volt úgy, hogy a háromból két főétkezés során bizony húst is fogyasztottam. Ma a böjt harmincadik napja van és elmondhatom, hogy a második naptól mostanáig sikerült húsmentesen étkeznem. A családban sem okozott ez már különösebb konfliktust egy esetet kivéve, amikor a feleségem aranyárban mért füstölt hallal lepett meg, azt feltételezve, hogy mivel ez nem „olyan” hús, bizonyára meg fogom enni a böjt alatt. Hát tévedett!

Bäck Konstantin

presbiter

Ez történt a gyülekezetünkben 2019. I.félévében

Református gyülekezetünk fontos küldetésének tartja, hogy közösséget teremtsünk minden tinnyei és környékbeli ember számára. Ezért nem csak az elmúlt hónapokban, de az elkövetkezőkben is aktív programokkal várjuk a „keresőket”.

Januári hideg ide, különböző felekezet oda, az Ökumenikus imahéten ismét közösen imádkoztunk református és katolikus testvérek. Idén Csoma Áron tiszteletes urunk prédikált a két gyülekezetnek a tinnyei katolikus templomban, aztán az újjávarázsolt Dér Iskolai gyülekezeti házban a katolikus testvérek finom vacsorája felett beszélgettünk át egy egész estét. Köszönet érte!

A februári mátraházai Presbiteri Csendes Hét pedig nem csak lelki feltöltődést hozott, de (a hegyi túrák következtében) kínzó izomlázat is.

Márciustól „kávé-süti megállót” működtetünk a vasárnapi istentiszteletek után. Így nem csak együtt imádkozunk, de egy kicsit beszélgetünk is vasárnap reggel.

Áprilisban kiszellőztettük a telet a templom padsoraiból és a parókiáról is, hogy húsvétra tisztaság várja a betérőket. Mostanra elkészült a temetőnk (nyug)térképe is.

Május 31. és június 2-a között Erdélybe – Dévára, Vajdahunyadra és Aradra – kirándulunk. Szeretettel várunk mindenkit! További információért Csoma Áron tiszteletes urat lehet hívni a 06-30-336-1666-os számon.

Június harmadik hétvégéjén, a hittanos évzáró után, Családi napra várunk mindenkit a tinnyei és a piliscsabai gyülekezettel együtt.

2019.06.30.-07.04. között pedig idén, a Bakonyban, a Bakonybéli Erdészet Huszárokelőpusztai Üdülőkomplexumában tartjuk a hagyományos Családi táborunkat. Ide is szeretettel várunk mindenkit!

Augusztus 5-től 9-ig a tavaly is nagy népszerűségnek örvendő Gyermektábort szervezzük meg a Dér Iskolában.

BN

Amikor a kevesebb a több

Amikor kisgyerek voltam, többször hallottam apámtól, hogy hazafelé milyen finom zónapörköltett evett a restiben. Ez általában egy-egy vidéki útja során történt, amikor valamelyik állomáson hosszabb időt kellett várakoznia. Resti és zóna. A kifejezések nekem mindig a hetvenes éveket és a gyermekkort idézik. Jelentésük szerint: valamilyen kisebb adag meleg étel a vasútállomás kisvendéglőjében. Mindig érdekelt, hogy miért kér valaki zónaadagot valamiből és éppen a restiben. Kevés a pénze? Kevés az ideje? Vagy mindkettő?

Kudarc vagy ébredés?

Nem régen láttam egy kisfilmet (zónaadag, 10 perc az egész) Czeczeli Tamás árufeltöltőről. Tamás most árufeltöltő egy élelmiszerbolt tejosztályán. Azelőtt egy nemzetközi áruházláncnál volt ügyvezető igazgató. Nagy ugrás. Egy milliárdos cég vezetői székéből felállni és átlépni egy áruház pultjai közé. A komoly lehetőségek irodájából a „zónába”. Ez az erősen körülhatárolt opciók világa. Ő azt mesélte erről, hogy ma annyit keres egy év alatt, amit azelőtt egy hónap alatt – „Be kell osztani” –  tette hozzá. Annak idején a cégnek élt, komoly pénzt keresett, négy gyermeke volt, négy kapcsolatból, és peresze négy válása. Azután „többször túlszerepelte magát”, azaz úgy viselkedett, ahogy nem kellett volna. Elküldték a cégtől a viselkedése miatt. Nem sokkal később kapott egy újabb lehetőséget egy hasonló üzletláncnál. Csak amikor a beadandó önéletrajzához a fotót készítette, a képekről egy olyan ember nézett vissza, akit már nem akart látni – mesélte. Mit akart? Azt mondta, hogy élni, szorongások nélkül, úgy ahogy adja az élet. Ott ahol él, Pesten a XIII. kerületben szeretné végig járni a maga El Caminóját, a zarándokútját. A riportból úgy tűnik: köszöni, ő most jól van. A kevesebb úgy látszik több. A számára biztos.

Zónaadag vagy kiteljesedés?

Húsvéthoz közeledve újra olvastam Pilátus történetét Jézussal, és elgondolkodtam a híres mondaton: Ecce homo, ami azt jelenti, íme, az ember (Jn. 19,5). Pilátus szájából a zsidó vallási vezetőknek és az ott tomboló Jézus kivégzését skandáló embertömegnek a mondat értelme az, hogy Jézus csak ember, azaz nem Isten. Kevés ő az emberi élet megoldásához, az életek könnyebbé tételéhez. Úgy az enyémhez, mint a máséhoz. Jézus csak „zónaadag”. Nem kell nagy ügyet csinálni belőle, kivégezni is kár. De az indulat, amit az keltett, hogy „Isten fiának tette magát” (Jn.19,7) ennél már nagyobb volt. Így azután kivégezték. Ma innen visszanézve Jézus története kudarccal végződött. Maga volt a sikertelenség, akár Czeczeli Tamásé. Igy lesz a többől kevesebb, a gazdagságból szegénység, a hatalomból kiszolgáltatottság – mondják.  Talán ezért van, hogy amikor ma kimondom Jézus nevét, a nevet halló emberek nagyobb része unottan ásít egyet, mint egy érdektelennek tartott prédikáció után. De hát ez nagypéntek története, ami mégsem itt ér véget.

Vasárnap hajnalban egy asszony állt meg Jézus sírjánál. Állt és sírt. Azután behajolt a sírboltba és két angyalt látott. Azok megkérdezték, hogy miért sír. Mintha nem tudták volna. Pedig csak beszélgetni akartak vele. Beszélgetni, hogy Mária átlépje saját korlátait, saját árnyékát, saját bizalmatlanságát. Csak így lehet megérteni, hogy a kevesebb néha több. Nagypéntek húsvétvasárnap teljesedik ki, éppen a feltámadásban. Itt újra halljuk Pilátus szavát: Íme, az ember. De aki ezt az embert látja, az már többet lát, mint Pilátus. Azt látja, aki feltámadt. De az az ember támadt fel, aki az előbb még kicsi volt, akiben csalódtak a barátai is, aki nem élt a hatalma adta lehetőségekkel. Aki innen nézi Jézusnak, az embernek a tetteit, a szeretetét, a viselkedését, az rádöbben, hogy Jézusban Isten magát mutatja meg. Mert az Isten más, mint ahogy mi gondolkodunk róla. Az Isten másként mérlegel. Nem szerepel nála a fogat fogért elve, ahogy az sem, hogy amilyen az adjon isten, olyan fogadj isten, de az sem, hogy bosszút állok, mert igazságtalan volt velem a világ. Az Isten így győzte le a halált. Meglátni a kevesebben a többet, Jézusban az Isten Fiát, a teljes életnek a lehetőségét, ehhez át kell lépni saját árnyékunkat, korlátainkat. Ehhez pedig némelyeknek kell az angyali segítség.

Az ember, aki meglátta az angyalt

Franciaországban Sainte-Geneviève-des-Bois település temetőjében van egy sír, amelyen ez a felirat olvasható: „Az ember, aki meglátta az angyalt”.  Vajon miért? A nyughely Andrej Tarkovszkij orosz filmrendezőé. Áldozathozatal című filmje kapcsán szokták idézni a világhírű rendező gondolatait: az ember egyetlen lehetősége a mai világban, az elvesztett hit újrafelfedezése. „Vissza lehet szerezni valamit, ami már alig van jelen a mindennapjainkban, ami nélkül kiszolgáltatottak és védtelenek vagyunk, ami talán megmenthet bennünket a végső pusztulástól. Ez pedig a hit.”

Csoma Áron

református lelkész

„Ez a gyülekezet az otthonom és szeretném, ha sokunknak azzá válna!” – Erdős Herminával beszélgettünk –

Mit csinál egy gyülekezeti gondnok? A legtöbben valahogy úgy képzeljük el a gondnokot, hogy ő nyírja a füvet a templom körül, intézi a csőtörés javítását, s úgy általában ő az, aki rendben tartja a gyülekezet gyakorlati dolgait. Pedig mint kiderült, ennél is több az egyházközösségi gondnok feladata. Erről beszélgettünk új gondnokunkkal, Erdős Herminával.

Világi vezető és fűnyírásfelelős? Mit jelent a gyülekezet gondnokának lenni?

A gyülekezeti gondnok a gyülekezet világi vezetője. Ennek megfelelően, jó gazda módjára, az egyházi és világi a törvények alapján, a gyülekezet gazdasági és lelki életének összehangolása, vezetése a feladatom, Csoma Áron tiszteletes úrral együttműködve.

A református egyház törvénye alapján:

“Az egyházközségi főgondnok vagy gondnok hatáskörébe tartozik:

  • a presbitérium összehívása a lelkipásztorral együtt,
  • a presbiteri gyűlés jegyzőkönyveit aláírja a lelkipásztorral együtt,
  • a lelkésszel együtt kezeli az egyházközség vagyonát, ha az egyházközségnek pénztárosa van, akkor annak munkáját felügyeli,
  • gondoskodik az egyházközség épületeinek jó karbantartásáról,
  • a lelkésszel együtt gondoskodik az egyházközség költségvetésének (ha kell, pótköltségvetésének) elkészítéséről, a költségvetés szerinti működésről és
  • a záró számadás elkészítéséről.  “

És természetesen, ha kell, füvet nyír, takarít, vagy éppen konyhabútort szerel össze a gyülekezeti házban vagy a parókián.

Nem vagy született tinnyei, hogy kerültél a gyülekezethez?

A Tinnyei Református Gyülekezethez, több évi keresgélés után, 2011 őszén kerültem, a munkám kapcsán. Korábban, a ’90-es évek legvégén, pótpresbiterként szolgáltam a kalocsai gyülekezetben, de a költözés miatt ez a szolgálat megszűnt számomra. A tinnyei gyülekezetben nagyon hamar úgy éreztem, itthon vagyok. Ma is úgy érzem, ez a gyülekezet az én otthonom is, és azt szeretném, ha sokaknak azzá válna!

Sokat kell unszolni, vagy hamar ráállsz a – szemlátomást szaporodó – feladataid vállalására?

Amikor a választások előtt Áron megkérdezte, elszánom-e magam a presbiteri szolgálat ellátására, örömmel vállaltam a jelölést. Akkor még szó sem volt a gondnoki munkáról! De miután a presbitérium tagjai jelöltek, a felkérést elfogadtam. Úgy gondolom, a feladatok megtalálják az embert, a hívást – én a jelölést ennek érzem – nem szabad visszautasítani. A két év, amire a megbízást kaptam, nehéz lesz, de nem leszek egyedül, a presbitériumban együtt dolgozunk, a gyülekezet pedig bizalmat szavazott nekünk tavaly ősszel. Bízom benne, Isten segítségével ezt a bizalmat megszolgáljuk, megszolgálom.

Új seprű jól seper? Mit tervezel a gondnoki megbízatásod ideje alatt?

Gondnokként szeretném, ha ez a gyülekezet békében élne, az Isten békéje lenne bennünk, közöttünk. Ahogy a köszönésünkben kívánjuk: „Áldást, békességet!”, és ahogy erre egyes helyeken válaszolják: „Békesség Istentől!”.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a tinnyei gyülekezet tagjai otthonuknak érezzék ezt a közösséget, és szívesen fogadják a betérőket. Ha én bemegyek egy családhoz, ahol szívesen, és békével fogadnak, oda máskor is szívesen megyek, szívesen tartoznék közéjük. Azt szeretném, ha a gyülekezetünk olyan KÖZÖSSÉG lenne, ahová szívesen tér vissza az, aki egyszer betért, és szeretne idővel hozzánk tartozni. Szívügyemnek tekintem a missziót és a diakóniát. Mindezt azzal a belső nyugalommal (nem erőszakosan) hirdetni, ami Jézus attitűdje is volt, van és lesz.

BN

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!”

Gyülekezetünk presbitereit mindannyian ismerjük. Legalábbis látjuk a munkájukat. De közelebbről is ismerjük őket? Tudjuk, mi hívta el őket a gyülekezeti munkára? Hogy élik meg a hitüket a mindenapjaikban? Mivel foglalkoznak és miért fontos nekik a közösségünk? Az előző lapszámban Erdős Hermina gondnokunkkal, most pedig Dr. Andorfer Miklós presbiter testvérünkkel beszélgettem. Őszintén.

Soha nem jutott eszembe, hogy Mikinek szólítsalak, de másoktól sem hallottam ilyesmit. Téged nem becéznek?

Nem is oly rég még mindenkinek csak Miki voltam. Sőt hívtak Miklóskának és Mikikének is. Felnőtt koromban néha már kissé kellemetlen is volt, hogy közvetlen munkatársnőim Mikikének becéztek. Az évek múlásával változott a megszólításom.

Jól tudom, hogy nem vagy született tinnyei? Honnan és hogyan kerültél a faluba?

Nem Tinnyén születtem, hanem Nyergesújfalun. 1974-től 2002-ig Budapesten dolgoztam és laktam, majd a fővárosból kiindulva a szülőfalum felé orientálódva Tinnyén találtuk magunkat. Telket vásároltunk, majd 2002-ben beköltöztünk a tinnyei otthonunkba.

Vallásos családban nőttél fel, vagy később tértél meg?

1953-ban születtem, egy első generációs munkáscsalád negyedik gyermekeként. A szüleim mindketten római katolikusok voltak, s a háború után mindketten gyári munkások lettek Nyergesújfalun. A hitről és a vallásról már egészen kicsi koromból vannak olyan emlékeim, hogy az édesanyám imádkozni tanított minket. Alsó tagozatos koromban hittanra jártam, első áldozó voltam és bérmálkoztam is, de a hit mély meggyőződéssé nem vált bennem.

Hogy kerültél közel a tinnyei református gyülekezethez?

Már Tinnyén éltem, amikor az Úr megajándékozott két kisebb gyermekemmel. Itt jártak óvodába és saját maguk kezdeményezték a hittanra járást, ahonnan mindig ragyogó arccal érkeztek haza, és csillogó szemmel mesélték, amit Piroska nénitől hallottak. Ez nekem is nagy örömet okozott. Azután meghívást kaptunk az első gyerekkarácsonyra a református templomba, amely alkalom engem is megfogott. Attól kezdve egyre többször vettem részt gyülekezeti rendezvényeken. Majd Áron meghívott egy Alpha kurzusra, s ekkor már vasárnaponként rendszeres résztvevője voltam az istentiszteleteknek és aktívan bekapcsolódtam a gyülekezeti programok szervezésébe is. 2013. pünkösdjén konfirmáltam. Hét év elteltével választottak presbiterré a gyülekezetben, ez az első ciklusom.

Mivel foglalkozol a gyülekezetben? Mi az, ami a közös feladatokon túl, a te asztalod?

Presbiterré választásom után az első gyűléseken osztottuk szét a feladatokat. Én a jogi ügyeket, ezen belül szerződések előkészítését, a jogi állásfoglalások kialakítását, a rendezvényeink szervezését és lebonyolítását vállaltam, valamint a Magvető című újságunk megjelenítésének segítését, továbbá a gyülekezeti diakónia beindítását támogatom.

Mit jelent számodra a hited? Ennek van-e köze a gyülekezeti munkádhoz?

Mindenekelőtt igazodási pont, iránytű, hogy tájékozódjak a világban. Önmagam meghatározásához, a szűkebb és tágabb környezetemhez való viszonyuláshoz nyújt segítséget. A hit legfőbb eszenciája számomra a Teremtő alkotása, az Élet (Örök élet) tisztelete. Hiszem, hogy a legfontosabb Isteni tanítás a szeretet, amely szükséges az élethez. Szerintem az ember számára elengedhetetlen adni és kapni, szeretetet gyakorolni felfelé és horizontális irányban is. Ennek egyik lehetséges közege a gyülekezet, módja pedig a gyülekezeti munka.

Hivatásodra nézve ügyvéd vagy. Egy ügyvédnek nagy a társadalmi presztízse, mindenki szereti, ha van egy jó ügyvéd ismerőse…, bármikor kellhet. De közben sokszor szembesülünk azzal is, hogy az ügyvéd nem feltétlenül egy igaz ügyet véd, hanem egy ügyfél igazát –, ha érted, mire gondolok… Hogyan tudod összeegyeztetni a keresztény világnézetedet ezzel?

Az én működési területem többnyire a büntető jog és abban tipikusan, mint védő veszek részt. Ritkábban van arra szükség, hogy egy bűncselekmény sértettjének jogi képviseletét lássam el. Abban az esetben, ha bűnös a védencem, úgy tekintem, hogy az illető nagyon nehéz helyzetben van, mert a tettéért felelnie kell, és az bizony próbatételt jelent számára. Felelnie kell Isten előtt, saját maga lelkiismerete előtt, és embertársai, köztük a bíró előtt is. Aki ilyen helyzetben van, az segítségre szorul, tehát nekem segítenem kell őt.

Fontosnak tartom az eljárási szabályok betartását, hiszen a cél nem szentesítheti az eszközt, mert az tévútra és nem az igazság feltárására vezethet.

Amióta megtaláltam a Jóistent, jobban meg tudom érteni az ügyfeleimet. Mindig kíváncsi vagyok arra, hogy miért követték el a cselekményeiket és soha sem ítélem el őket. Hiszek a megbocsátásban és a bűnbánat gyakorlásában.

Emlékszem, az első Magvetőbe, amit már közösen készítettünk, a gyerekeid rajzoltak. A másodikban írásuk jelent meg. Fontosnak tartod, hogy a családodat is bevond a gyülekezeti életbe és megmutasd nekik, hogy miért fontos önként és szeretetből a közösségünkért dolgozni?

Valójában a gyerekeim közreműködésével találtam rá az útra, amely Istenhez vezetett, tehát az is lehet, hogy ők vontak be engem. Persze én fontosnak tartom, hogy erősítsük egymást a helyes úton való megmaradásban, ezért amikor lehetőség és alkalom van rá, igyekszem őket motiválni a közös ügyekben való részvételre. Jó, ha egy család minden tagja egy nagyobb közösségnek is tagja, több időt tudnak együtt tölteni egymással és másokkal. Úgy érzem, hogy befogadott a gyülekezet, természetes számomra a hálaadás. Az önként vállalt szolgálatot is a hálaadás egyik kifejezési módjának tekintem, de nem tartom mellékesnek azt a körülményt sem, hogy konfirmáltam, és amikor presbiterré választottak esküt tettem. Elköteleztem magam, és én ezt komolyan gondolom.

Meglátásod szerint, mi az, amire most a legnagyobb szükség van a gyülekezetben?

A missziós tevékenység az egyik kiemelt feladata az egyházunknak, így a tinnyei református gyülekezetnek is. Ezt mindenképpen erősíteni kellene. De nem csak annyira, hogy ideig-óráig tudjunk bevonzani érdeklődőket, hanem meg is kell tudni tartani őket. Hogy ezt miként lehet elérni? Ehhez közösen keressük az utakat!

Te, személy szerint, hogy tudod ezt a „szükséget” enyhíteni?

A magam részéről, a képességeim szerint, én is igyekszem előmozdítani a gyülekezet működésének tudatosabbá tételét, és a gyülekezeti élet tervszerűségének és szabályszerűségének javítását. A missziói tevékenységet azzal tudom erősíteni, hogy szűkebb és tágabb környezetemben felvállalom a hitemet. Akik ismernek, tudják rólam, hogy presbiter vagyok a gyülekezetben. Igyekszem ott lenni és képviselni a reformátusokat a faluban megrendezett eseményeken, programokon. Példát mutatok környezetemnek a vasárnapi istentiszteleteken való részvétellel. Aktívan közreműködöm a gyülekezetünk által szervezett programok, kirándulások, és egyéb rendezvények lebonyolításában, amelyek alkalmat adhatnak missziós tevékenység végzésére.

Melyik az a vers/történet a Bibliából, amely a „tiéd”, vagy, ami most a leginkább foglalkoztat?

Az egyik kedvencem János evangéliumának 13. fejezetéből ez a vers:

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

A másik pedig a Prédikátorok könyvének teljes 3. része, amely a „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” kifejtése.

Ezek a versek végső igazságukkal és szépségükkel mindig megrendítenek és mindig útba is igazítanak egyben. Bitter Noémi

Szerda esti beszélgetések – csütörtökönként

Több mint egy éve járok a szerdai beszélgetésekre, Gyülekezeti Házba. Az utóbbi időben egyre többször csütörtökön. Ilyenkor Áron felolvas egy részt a Szentírásból és ennek kapcsán beszélgetünk az élet nagy dolgairól. Is.

Mit keresek én a szerda esti beszélgetéseken?

Ha nagyon tömören szeretném összefoglalni, akkor válaszokat. De mi is a kérdések lényege? Egy jó kérdés már majdnem több mint fél siker! Ezek által jobban megismerhetjük magunkat és a világot, a Biblia kulcslyukán keresztül. Mert válaszokat keresünk mindig. És sokszor nem kapunk…, ezért úgy gondolom, hogy bármilyen nehéz is, megéri a mélyre tekintést. Nyitottnak kell lenni az új gondolatokra, mert ezek szülik a megújulást.

Itt nem számít, hány éves vagy, csak az, mit gondolsz

18 éves vagyok, de ez itt nem befolyásoló tényező. Minden meglátás egyenértékű és fontos. A lényeg, hogy bármiről is beszélgetünk, a kiindulási pont a jézusi tanítás, a keresztény értékrend. Mert csak biztos alapra lehet építkezni! A beszélgetések befejeztével többféle érzéssel találkoztam. Volt, hogy igazolást nyertem, volt, hogy megbolydultam, vagy még izgalmasabb kérdéseket hoztam haza magammal.

Hol a korosztályom?

Mivel ez egy belső vívódás, belső utazás, ezért nekem csak egy hiány jut mindig eszembe: hogy bár azok a dolgok, amelyekről beszélgetünk megkerülhetetlenek, értékesek és fontosak, kevesen kíváncsiak rájuk. Hol van a korosztályom!?

Széplaki István

Táborozz a gyülekezettel!

  • Először, 2019. június 16-án, vasárnap várjuk a kicsiket és a nagyokat a már hagyományos CSALÁDI NAPUNKRA, amely a 2019-es Hittanévzáró is egyben. A gyülekezeti ház kertjében, a reggeli istentisztelet után, elindul a családi nap: közös ebéd, gyerekfoglalkozások és koncert. A legkisebbekre, a nagyobbakra és a felnőttekre külön figyeltünk a programok összeállításánál. Nagy szeretettel várunk mindenkit!
  • 2019.június 30-a és július 4-e között az egész családot hívjuk a Bakonyban, a Bakonybéli Erdészet Huszárokelőpusztai Üdülőkomplexumában a Tinnyei Református Gyülekezet hagyományos CSALÁDI TÁBORÁBA.

A tábor idei témája: Az élet ünnep.

A táborban rengeteg tematikus beszélgetést tartunk majd és külön gyermekfelügyeletet is biztosítunk. Lesz sok közös éneklés, játék, sport, túra a környéken pl.: Bakonybélbe az apátsághoz és a csillagvizsgálóhoz. És tervezünk még egy pannonhalmi kirándulást is, ahol az apátságot, a gyógynövénykertet az illóolaj lepárlót, a likőrüzemet, a lombkorona tanösvényt, vagy a pincészetet is megnézzük.

A tábor ára attól függően változik, hogy sátorban, az erdei iskola szobáiban, vagy a vadászházban szeretnénk-e a szállásunkat. Az étkezés ára 15 960 Ft /fő/nap felnőtteknek, gyerekeknek pedig 7 980 Ft/fő/nap.

Nagy szeretettel várunk minden családot! Információért Csoma Áront lehet keresni a 06-30-336-1666-os számon, vagy a csoma.aron@reformatus.hu címen.

  • 2019. július 23-25. között a Tinnyei Református Gyülekezet egy érdekes és szórakoztató IFI TÁBORBA várja a 14-16 éves fiatalokat. A tábor egyik különlegessége, hogy esténként 19 órától 23 óráig szervez különleges programokat a nagyoknak. ! A tábor ingyenes, további információval Csoma Áron szolgál a 06-30-336-1666-os számon, vagy a csoma.aron@reformatus.hu címen.
  • 2019. augusztus 5-től 9-ig a tavaly is nagy népszerűségnek örvendő REFORMÁTUS GYERMEKTÁBORT szervezzük meg Tinnyén, a Dér Iskolában. Napközis táborunkba az óvodás-kisiskolás gyerekeket várjuk. Idén a tűz témáját járjuk körbe Erdei Krisztina táborvezetővel, Kiss Éva hitoktató-presbiter, Simonné Pausch Piroska tanárnő, Asbóthné Molnár Ildikó presbiter-óvodapedagógus irányításával és felkészült segítők közreműködésével. A tábor reggeltől estig, napi háromszori étkezéssel és rengeteg, izgalmasabbnál izgalmasabb kalanddal várja a tinnyei (és a környékbeli) gyerekeket. A tábor ára 9000 Ft. Információért és a helyfoglalásért Erdei Krisztina táborvezetőt lehet keresni a 06-70-967-7898-as telefonszámon, vagy az erdeikrisztina@vipmail.hu címen.

A Tinnyei Református Gyülekezet nyáron is szívesen látja a családokat és a gyerekeket is, egy közös nyaralásra, vagy a táboraiba!

Kalandra fel!

Tinnyei Református Gyülekezet presbitériuma

Ki vigyáz a gyerekekre a nyári szünetben?

Napközis tábor, ottalvós tábor, lovastábor, sporttábor, kézműves tábor – még felsorolni is nehéz a számtalan lehetőséget, ahol szervezett keretek között vigyáznak a gyerekekre, sőt izgalmas kalandokkal várják őket a nyári szünet heteiben.

De hogy bírjuk ezt finanszírozni? A Tinnyei Református Gyülekezetnek van néhány remek kalandot ígérő, de pénztárcakímélő ötlete!

Végre itt a nyár, lehet tervezgetni a várva-várt nyaralást, a hétvégi kirándulásokat. Boldog eufóriában úszik ilyenkor a legtöbb gyerek… és a szülők is… mindaddig, amíg nem realizálják, hogy tényleg 3, 6 netalán 11 hétre bezár az óvoda, vagy az iskola. Azt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a teljes nyári szünidőre otthon maradjanak…, de akkor mi lesz a gyerekkel? Lázas számolgatás, a lehetőségek latolgatása és hosszú percek/napok, amikor teljesen reménytelennek tűnik a nyári szünet koordinációja. Ne essünk kétségbe!

Vegyük számba a lehetőségeket!

A vakáció előtt mindenképpen a naptár elé kell ülni és hétről-hétre végiggondolni, mikor ki lesz a gyerekekkel. 6-11 hét teljes felügyeleti lefedése bizony komoly odafigyelést és koordinációs készséget igényel. Először nézzünk szét a táborok között, aztán vegyük számba a családi nyaralás időpontját, majd jöhet az egyeztetés a nagyszülőkkel, az unokatestvérekkel a barátokkal és a szomszéddal. Számba kell venni a gyerek életkorát és igényeit, hogy mi érdekli, és hogy hol, kikkel szeret lenni.

Se szeri, se száma a nyári táboroknak. Számtalan tematikus táborból választhatunk: sporttáborok, kézműves táborok, kaland- és ökotáborok, nyelvi táborok, lovas táborok stb. Az átlagárak kb. azonosak (40 000 forint), a színvonal viszont nagyon különböző lehet, ezért érdemes alaposan utánajárni, mire számíthatunk a kinézett táborokkal kapcsolatban!

Nekünk van ötletünk!

Izgalmas élményeket kínáló tinnyei református táborok >>>

Legyetek áldás! Bátor hittel!

„Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten” /Zakariás 8,23/

Ez a mottó. 2019. május 18. Debrecen. A Magyar Református Egység Napja.

A Magyar Református Egység Napja

Készültem rá, vártam, annak ellenére, hogy az egyetlen „alvós” napomon, szombaton még korábban kellett kelni, mint amúgy. 4.30-kor csicsergett a telefon (a madarak is alszanak még ilyenkor), ennek ellenére könnyen keltem, csak kisebbik fiamat, Aport költöttem nehéz szívvel, 45 perccel később. Ő nem kelt könnyen, de sikerült tartani a menetrendet, elkaptuk Angélát s már suhantunk is Piliscsabára. Ott ültünk fel az egyházmegye által bérelt buszra. Elindultunk. Menet közben több gyülekezetből csatlakoztak hozzánk. 11 óra körül érkeztünk meg Debrecenbe.

Szeret az Isten!

Nyugtáztam magamban immár sokadjára a buszon és úgy tűnik, örül is a mai ünnepnek, mert csodás időt adott. S ismételt bizonyítékául mindenekfelett levésének, újfent megcáfolta az időjósokat, másfelé terelte az esőfelhőket, mindvégig ragyogott a Nap!

Az elcsigázott Aporra

Próbáltam gyermekembe oltani derűmet. Egyelőre kevés sikerrel… ragyoghat a Nap, lehet bármilyen ünnep, ha nincs pajtás, mit ér az egész?! Márpedig egyedül volt ilyen zsenge korú és erőteljes szülői ráhatásra indult el velünk. Maradtam hát egyelőre a reménnyel, hogy valami csak megérinti, lecsapódik benne, s ha nem is aznap, de idővel nem kényszer kirándulásként fog emlékezni rá, hanem örül majd, hogy részese lehetett. Így indultunk megkeresni helyünket az Egységben.

Szeretem Debrecent

A nyüzsgő Debrecen

Jó volt látni az a sok embert, különösen annak tudatában, hogy mi hozta ide őket, hogy tényleg a nagyvilág minden tájáról azért gyűltünk össze, mert fontos magunkat erősíteni, (fel)vállalni kereszténységünket, ebben az egyre inkább elkorcsosuló, hamis értékeket hirdető és hajszoló világban. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy a kisebbik fiókám is ott legyen! Pünkösdkor fogadalmat tesz. Saját akaratából. Ott kellett lennie. Nem? Részesévé válni annak, amiről majdan gyerekeinek már történelemként mesélhet.

Mennyi esemény!

Minden korosztály számára a legkisebbektől az aranykorúakig. Körbesétáltunk, örömmel nyugtázva, hogy mindenhol óriási az érdeklődés. A Nagyszínpadon gyerekzenekar, barokk kamarazene, kontakttánc, hitvallás énekben, versben, népzenében, táncjáték, református népénekek, nem is lehet mindent felsorolni. S akkor még ott a több helyszín: ifjúsági színpad, zenei színpad, népzenei színpad, bábszínház. A kollégium kápolnájában imalánc, a zsibongóban pódiumbeszélgetések, az oratóriumban nőszövetségi és presbiteri találkozó, kézművesudvar, különféle tornák, Kárpát-Medencei Kórustalálkozó, játszóház, lehetőségek piaca, A Magyar Református Szeretetszolgálat kutató-mentő csoportjának bemutatója.

Nem kívánkoztam semerre, csak bemenni a Nagytemplomba

Feltérképeztünk mindent, de nem mentünk vissza sehová, gondoltuk szusszanunk egyet Szabó Magda mellett a padon, de esélyünk sem volt. Előtte, mögötte, lábainál, mindenhol ült valaki. Nem baj, legalább nincs egyedül, gondoltam. S bizonyára repdes a lelke, hogy rajongásig szeretett városában, az óriáscsiga (ahhoz hasonlította a Nagytemplomot) árnyékában ennyien összegyűltek, mind testvérei büszkén vállalt és hirdetett református hitében. Nem kívánkoztam semerre, csak bemenni a Nagytemplomba. Angéla és Apor is egyetértettek velem. Gondoltuk, kicsit elcsendesedünk ott bent, aztán eldöntjük, hová megyünk vissza. Még csak fél kettő volt (háromkor kezdődött az istentisztelet), de zsúfolásig telve a templom. Pontosabban azok a sorok, amelyek nem voltak lezárva. Döbbenet! Nem értettem. Miért kell lezárni, amikor ilyen sokan vagyunk ott és hát mégiscsak a „mi Rómánk Szent Péter Bazilikája”. Sokan most vannak ott először, vagy ritkán jöhetnek és – hozzánk hasonlóan – szeretnének a padjaiban ülve kiszakadni, elemelkedni a mindennapijaiktól. Mire ocsúdtam, szerencsére már szabad utat engedtek nekünk az üres padokba és mihelyst leültünk tudtuk, hogy csak az istentisztelet végén jövünk ki. Igen, így döntött kis háromfős különítményünk, annak ellenére, hogy valójában kint zajlott minden, a másfél óra múltán kezdődő istentisztelet is. Bent kivetítőkön láthattunk, hallhattunk mindent. Teljes egyetértésben azt gondoltuk, éreztük, hogy ha már megadatott nekünk, hogy ott lehessünk, akkor nem kérdés, hogy a Nagytemplomban kell lennünk istentisztelet alatt. Ott kívánunk úrvacsorát venni és én titkon próbáltam egy kicsit átérezni, hogy milyen lehetett gyermekként itt ülnie, mit gondolhatott ezek között a falak kötött drága Magdus és hogyan élhette meg, amikor a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokává választották. Jó volt, repült az idő, egyszer kimentünk Aporral, mert megszomjazott. Mire visszaértünk, alig tudtunk odaaraszolni a padunkhoz. Szerencsénkre Angéla bent maradt és hősiesen védte helyeinket.

Nagyon vártam ezt az istentiszteletet

Nem tudom pontosan, hogy mit, talán valami eddig soha nem tapasztalt érzést, tartalmat, valami csodát. Nem ment. Pedig koncentráltam, figyeltem, hallottam, értettem. Kerestem az okát, a megoldást, nem találtam. Akkor nem, valamikor éjjel, már itthon jöttem rá. Legalábbis remélem. Máshoz szoktam. Helyben, lélekszámban sokkal kisebbhez, csendben, békében sokkal nagyobbhoz s talán emiatt veszett el ott a tartalom. Nekem. Mert biztosan volt, hisz két rövid, ám annál fontosabb gondolat, bíztatás, felhívás bennem is megmaradt: … LEGYETEK ÁLDÁS …. BÁTOR HITTEL … hallottam Fekete Károly püspök hangját, s örök felkiáltójellel ellátva, el is raktároztam magamban.

Összevetve mindent, a hajnali ébredéstől a késői nyugovóig, azt gondolom, hogy érdemes volt. Tartalmat, nem keveset, kapok itthon minden istentiszteleten, szerencsésnek is érzem magam emiatt, de megtapasztalni, hogy mekkora Egységhez tartozom, csak ott és akkor tudtam. Örömtelibb zárása nem is lehetett volna ennek a napnak, mint Apor megnyugvással tett felfedezése: anya, nem is vagyunk kevesen és szerencsére sok a fiatal is, pedig pont az ellenkezőjét gondoltam!

Drága fiókám… Legyetek, legyünk egyre többen! Áldás, bátor hittel!

Gajdó Delinke

„Elég neked az én kegyelmem…” (2Kor 12,9)

Kiss Éva több mint húsz éve a Tinnyei Református Gyülekezetünk aktív tagja. Nem csak a vasárnapi istentiszteleteken zeng a szép énekhangja, hanem a gyerekek hitéletbe való bevezetésének is tevékeny részese. Portrésorozatunkat folytatva, ez alkalommal Kiss Éva presbiter testvérünkkel beszélgettem, őszintén.

Emlékszem, nagyjából tíz éve, amikor először el-eljöttem Tinnyére, a vasárnapi istentiszteletekre, el nem tudtam képzelni, miért pattan fel az a kis, szép hangú nő (ez voltál te) és miért megy ki a templomból, amikor éppen, hogy csak elkezdődik az istentisztelet.

Kiss Éva presbiter testvérünk

Én is emlékszem rád, meg az akkor még magadra kötözött kisbabádra… Azért pattanok fel már vagy húsz éve, vasárnaponként a templomban (már az első énekek után), mert összegyűjtöm a szülőktől a gyerekeket. Én ugyanis hitoktató vagyok, így a kicsikkel, vasárnaponként, beszélgetünk Istenről, Jézusról, a bibliai történetekről és a református hitünk alapjairól.

Mekkora gyerekekkel? Nem sok ez nekik?

Óvodástól kisiskolás korig tartok hittant a gyerekeknek. Olyanok is jönnek, akik iskolájában nincs hittanoktatás. És természetesen, mindent csak játékosan! Csakis a gyerekek nyelvén és csakis annyit, amennyit megérthetnek, megérezhetnek mindebből. Semmiféle tanítás nem folyik a „hittan foglalkozásokon”, inkább „csak” beszélgetünk és játszunk, de természetesen a Biblia tárgykörében.

Egy tinnyei mindig tinnyei marad? Úgy tudom, életed nagyobbik részét ebben a faluban töltötted, s mivel visszatelepülő vagy, feltételezem, szereted Tinnyét és a tinnyeieket…

A gyerekkoromat Tinnyén töltöttem, aztán a szüleimmel Budapestre költöztünk. Aztán a férjemmel és az időközben megszületett három gyerekünkkel mi is a fővárosban éltünk, s itt, a református lelkész testvérem gyülekezetének tagjai voltunk. Aztán, ahogy nőttek a gyerekek, egyre kisebbnek tűnt a lakásunk… Akkor döntöttük el, hogy hazajövünk Tinnyére. Nem merült fel, hogy máshová is mehetnénk, mert én tényleg szeretem Tinnyét és a tinnyeieket! 1998-ban költöztünk vissza.

Hogy kerültél kapcsolatba a református gyülekezettel?

Ez sem volt kérdés… Már első vasárnap eljöttünk a férjemmel istentiszteletre és szinte azonnal jelentkeztem, hogy szívesen segítek, ahol tudok. Így lettem hitoktató. Majd a gyülekezet presbitere is, amelynek a férjem is aktív tagja volt 2011-ig, a haláláig.

Mit jelent számodra a hited, hogyan tudod megélni a mindennapokban?

„Az Úr csodásan működik…” -, ahogy a zsoltár is mondja. Én ugyanezt a csodálatos isteni működést érzem az életemben. Ha nem az Isten irányította volna az életemet, én sokszor rosszul döntöttem volna. De Isten mindig, minden nap velem van, hálás vagyok érte! Mivel iskolákban és a gyülekezetben dolgozom hitoktatóként, így számomra a munkámban sem kell gondolkoznom, hogyan érvényesítsem református hitemet.

Mit gondolsz, mi az, ami most a legfontosabb a gyülekezetben? Mit tartasz eredménynek és mire lenne még szükség?

Nagyon fontosnak tartom, hogy kapcsolatban tudjunk lenni a faluban minden egyes családdal! A Jóistennek köszönhető, hogy jelen tudunk lenni Tinnye életében és nyitottak, befogadók tudunk lenni mindenki felé. Megnyugvást és lehetőségeket, vigaszt és támogatást igyekszünk nyújtani felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Szeretnénk valódi közösséget, egy igazi szeretethálót biztosítani a gyerekek számára is, ezért nyáron, az önkéntesekkel számos alkalommal szervezünk nekik programot.

Konkrétan mikor, hová várjátok nyáron a gyerekeket és a családokat?

  • Először, 2019. június 16-án, vasárnap várjuk a kicsiket és a nagyokat a már hagyományos CSALÁDI NAPUNKRA, amely a 2019-es Hittanévzáró is egyben. A gyülekezeti ház kertjében, a reggeli istentisztelet után, elindul a családi nap: közös ebéd, gyerekfoglalkozások és koncert. A legkisebbekre, a nagyobbakra és a felnőttekre külön figyeltünk a programok összeállításánál. Nagy szeretettel várunk mindenkit!
  • Aztán 2019.június 30-a és július 4-e között szintén a családokat hívjuk a Bakonyban, a Bakonybéli Erdészet Huszárokelőpusztai Üdülőkomplexumában a Tinnyei Református Gyülekezet CSALÁDI TÁBORÁBA. A tábor ára attól függően változik, hogy sátorban, az erdei iskola szobáiban, vagy a vadászházban szeretnénk-e a szállásunkat. Az étkezés ára 15 960 Ft /fő/nap felnőtteknek, gyerekeknek pedig 7 980 Ft/fő/nap. Információért Csoma Áront lehet keresni a 06-30-336-1666-os számon, vagy a csoma.aron@reformatus.hu címen.
  • 2019. július 23-25. között a Tinnyei Református Gyülekezet egy érdekes és szórakoztató IFI TÁBORBA várja a 14-16 éves fiatalokat. A tábor egyik különlegessége, hogy esténként 19 órától 23 óráig szervez különleges programokat a nagyoknak. ! A tábor ingyenes, további információval Csoma Áron szolgál a 06-30-336-1666-os számon, vagy a csoma.aron@reformatus.hu címen.
  • 2019. augusztus 5-től 9-ig a tavaly is nagy népszerűségnek örvendő REFORMÁTUS GYERMEKTÁBORT szervezzük meg a Dér Iskolában. Napközis táborunkba az óvodás-kisiskolás gyerekeket várjuk. A tábor ára 9000 Ft. Információért és a helyfoglalásért Erdei Krisztina táborvezetőt lehet keresni a 06-70-967-7898-as telefonszámon, vagy az erdeikrisztina@vipmail.hu címen.

Melyik az a vers/történet a Bibliából, amely a „tiéd”, vagy, ami most a leginkább foglalkoztat?

Pál a korinthusiakhoz írt második levelének 12. részéből a 9. ének az, amely az én megélt, megtapasztalt hitemet tökéletesen megfogalmazza:

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.”

Hiszem, hogy ott tapasztalható meg a legvilágosabban az erő, az Isten ereje, ahol, és amikor nincs módunk az életünket irányítani. Olyankor megtapasztalhatjuk a Jóisten kegyelmét, amelyet nekem is odaadott! Hála legyen neki érte!

Kiss Éva presbiterrel

Bitter Noémi beszélgetett