Ráncfelvarrás – Megújult a parókia és a Dér Iskola

Hogy a tinnyei reformátusok valódi közösségi életet tudjanak élni, fontos egy otthonos helyszín is, amely mindig szeretettel visszavárja a belépőket. Erre az igényes, befogadó helyszínre vágytunk, amikor elterveztük, részt veszünk egy pályázaton és felújítjuk a gyülekezeti teremnek is helyet adó parókiát.  

Az épületeink állapota mostanra erősen leromlott. Az állagmegóváshoz, korszerűsítéshez szinte az utolsó pillanatban pályáztunk és részesültünk támogatásban az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Ez a munka 2018. július elején kezdődött, először a Dér Iskola és a parókia külső vakolatának leverésével. Ezzel kellett kezdenünk, hogy a falak a nyár melegben kiszáradjanak, és ősszel új, lélegző vakolattal meg tudjuk állítani a vizesedést.

A nyári gyerektábor után az iskola nagyterme új, melegburkolatot kapott, majd a falak javítása után festés következett. A fűtés hatékonyságnak növelése érdekében a radiátorokat nagyobbra cseréltük. A belső munkákkal párhuzamosan zajlott a régi tető és a homlokzati nyílászárók cseréje, valamint a padlástér hőszigetelése (ez utóbbiakat a parókia épületén is el kellett végezni). Ezenkívül a parókiai vizesblokkot is teljesen felújítottuk és radiátorokat is kicseréltünk.  

Megújult a gyülekezeti ház bejárata is, a régi balesetveszélyes lépcső helyett egy biztonságos, egyik oldalról akadálymentesített, az ajtó előtt pihenővel bővített feljáró épült – felette előtetővel, mellette fából készült szép korláttal.

Végül minden elrendeződik

Utólag nézve mindez szép, folyamatos munkának tűnik, az eredmény magáért beszél… De azért jócskán megestek a nyugalmat „kissé” megzavaró események is. Például a nyári tánctábor idején az iskola épületében egyszer csak elment az áram. A javításnál kiderült, a villanyhálózat nagymértékben elavult, balesetveszélyes. Így ez újabb feladatként (és újabb kiadásként jelent meg mindkét épületnél).

A munka megkezdésével szinte egy időben az iskola épületében lévő szolgálati lakás bérlője felmondta a bérleti szerződést, és szeptember közepén kiköltözött. Ahhoz, hogy újra ki tudjuk adni a lakást, az ott lévő, rosszul és veszélyesen működő gázbojlert ki kellett cserélni, a vizesedést okozó fürdőkádat ki kellett emelni, a burkolatot muszáj volt kijavítani, és tisztasági festést is végeztetni kellett. Mindezt úgy, hogy a pályázati beruházás gőzerővel folyt, s hozzá ezeket a munkálatokat saját forrásból kellett megvalósítanunk.

Élettel megtölteni a tereket

Ma már a gyülekezeti ház és a parókia épülete külsőleg és – részben – belsőleg is megújulva, rendezetten, kellemes körülményeket biztosítva várja gyülekezetünk tagjait és a vendégeinket, a szolgálati lakásban pedig új lakók élnek. Most már az a feladatunk, hogy ezeket a megújult, szép tereket méltó tartalommal töltsük meg: a Dér Iskola és a parókia épülete élettel teljen meg, Isten házának szomszédságában.

Hiszem, hogy gyülekezetünk a lelkész és a presbitérium vezetésével az Úr gondoskodásában képes lesz mindezt véghez vinni!

Erdős Hermina

a Tinnyei Református Gyülekezet

gondnoka

Milyen az igazi karácsony?

Akkor lenne igazi a karácsony – mondta nekem valaki az elmúlt napokban, ha olyan fehér lenne, mint amilyen most, és örömmel mutatott a hótól frissen fehérbe burkolózott fákra, házakra, utakra. Aztán lemondóan legyintett és megjegyezte: az időjárás-jelentés szerint épp az ünnepre jönnek vissza a pluszok. Itt mély sóhaj következett, majd a végső következtetés: szóval ebben az évben sem lesz igazi karácsonyunk. Az igazi karácsony kifejezés megütötte a fülemet és befészkelte magát a szívembe. Igazi karácsony… Mi az? Milyen az?

Erősen megmaradtak bennem a novemberi kaliforniai tűzvész képei, és az érzés, hogy ilyen ma, a modern világban nem történhet. Pedig történhet…A Paradise nevű város például teljesen kiégett. Apokaliptikus fényképek maradtak meg a város helyén feketévé lett erdőkről, porrá lett házsorokról, emberek után kutató csapatokról. A pusztulás képei. „A halál árnyékának völgye” ilyen. Nem zöldellő erdő madárdallal, szép színes házakkal, barátságos emberekkel, vagy habos-babos-havas karácsonyi ünneppel, hanem egy hely, ami tragédiára, kudarcra, fájdalomra, nyomorúságra utal vissza.

Persze nem kell Amerikáig menni, hogy talán kevésbé látványos, mégis hasomlóan felkavaró történeteket lássak. Elég csak Piliscsabán a szociális otthonba elmenni és néma emberi sorsokkal találkozni. Ott van például Karcsi bácsi az özvegy cukrász, aki ősszel még mosolyogni is tudott vidám piros sapkája alatt, és hálásan kezet csókolt az őt meglátogató idősebb hölgynek. A tél beköszöntével azonban kevesebbet látom. Ágyában gubbaszt, zárkózottan és nagyon szomorúan, pontosan mutatva, miként is járja be a halál árnyékának völgyét három éve meghalt felesége után vágyakozva.

És éppen itt ébredt fel bennem is az olthatatlan vágy az igazi karácsony után. Tényleg milyen is lehet az? Hogyan lehet része benne Karcsi bácsiknak, vagy épp a tűzvészt átélt embereknek? A választ egy gyönyörű himnusz adta meg: Zakariásnak, Keresztelő János édesapjának éneke, amit fia születése feletti örömében mondott el így: „mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” (Lukács 1, 7679).

Az egész ének olyan, mint egy vízesés: érezni, ahogy visszatarthatatlanul ömlik Zakariás szájából, ami a szívén van. Egy olyan embernek az éneke ez, akit meglátogatott az Isten. Azaz így élte meg a vele történteket, a mélységet, amikor elvesztette a beszéd képességét és a magasságot, hogy gyermeke született. A himnuszból nagyon érezni a személyes élmény erejét, hiszen ez hitelesíti.

Úgy hiszem, a karácsonnyal ugyanez a helyzet. Először nagyon személyes ünneppé kell lennie. A karácsonyi öröm és ünnep ettől a személyes érintettségtől lehet hiteles, akár másokat is ünneplésre, örömre sarkalló.

Philp Yancey, amerikai keresztény írónál olvastam, hogy gyermekkorában az amerikai gyülekezetek, olyan kérdésekkel voltak elfoglalva, mint a haj, és a szoknya hosszúsága, vagy a homoszexualitás, de nem foglaltak állást pl. a szegénység, a rasszizmus és a nőkkel szembeni magatartás kérdéseiben. A világot, az embereket megítélték – írja –, de nem vitték ki, nem mutatták meg Isten kegyelmét a világnak. (Talán azért – teszem hozzá, – mert maguk sem élték át Istennek ezt a mindent legyőző és a másikat is befogadni akaró szeretetét.) Nos, Zakariás átélte. Ehhez peresz az kellett, hogy észrevegye még a saját sorsának vakító sötétségében is. Mert volt fény, van fény, hiszen Isten világosság, és amikor ez a világosság meglátogat minket, akkor nagyon felkavar és összezavar minden régi utat, de mutat újat a békesség felé.

Zakariás ünnepel. Azért tud ünnepelni, mert érintetté vált az ünnepben. Átélte a meglátogatottságot, volt füle az evangéliumra, szeme a világosságra és szíve, hogy mindezt megértse. Innen már el lehet indulni a családi ünnep felé, vagy épp Karcsi bácsihoz, és a többiekhez. Igazi karácsony az, amikor az Isten meglátogat minket, sokszor a legnagyobb mélységben, vagy sötétségben. Akkor azonban igazi világosság támad, amit mi is átadhatunk másoknak.

Csoma Áron

lelkipásztor

A Kaláka és Pál apostol – Gryllus Dániel volt a vendégünk

Csoma Áron tiszteletes úr meghívására, a Tinnyei Református Gyülekezet Beszélgetős esték című rendezvénysorozatának keretében, 2018. november 28-án kedves vendégünk volt a tinnyei művelődési házban. A Kossuth-díjas zeneszerzővel és előadóművésszel: Gryllus Dániellel beszélgettünk. 

Gryllus Dániel szeretettel mesélt gyerekkoráról, s benne a legnagyobb és legfontosabb hatásról: a zenével való találkozásáról. Náluk, családilag a zene az életútjuk meghatározója.

A mára kultikussá váló Kaláka zenekart Mikó Istvánnal alapították még 1969-ben. A számos zenei koncert mellett Gryllus Dániel, rendszeresen foglalkozott zeneszerzéssel is, majd az 1990-ben megalapított saját kiadói háttér tette számára lehetővé, hogy munkájában a művészi és az irodalmi értékek népzenei ötvözése kiteljesedhessen.

A Kalákával mint „utazó zenekarral” eljutottak többek között (többször is) Japánba, Dél-Amerikába, Finnországba és sok határon túli magyar lakta vidékre. Az idei decemberi körútjuk Erdélyben volt. Gryllus Dániel emlékszik olyan éveikre, amikor 400 koncertet is magukénak tudhattak egy év alatt! Jövőre, az 50. évfordulóra is sok kicsit és nagyot terveznek megörvendeztetni, különböző témájú koncertkörútjaikkal.

Ezen a Beszélgetős estén azt is megtudtuk Gryllus Dánielről, hogy milyen jelentős szerepet tölt be életében az istenhit, a Biblia, és különösen az a mű, melynek versfüzérét Sumonyi Zoltán úgy írta meg, hogy alig akad benne olyan szó, amely ne Pál szájából hallatszott volna! A Dalok Pál apostol levelei szerint címmel kiadott lemez zenéjét pedig ő szerezte.   

Gryllus Dániel azt az élményét is megosztotta velünk, amely minden egyes alkalommal hatalmába keríti, amikor ez a mű szerepel a (többnyire templomokban tartott) koncertjeiken. Ezeken az előadásokon a létélményig ható impressziókban van része – mondta Gryllus Dániel –, amely mély töltekezésül szolgál számára is.

Dalolt nekünk és a gyerekeknek Szent Miklósról, de hazavihettünk CD-ket, könyveket is, hogy az ünnepi hangulatot „vele együtt” tegyük emlékezetessé az otthonunkban.

Igazán szép esténk volt, köszönet érte!

Huszár Anna

a tinnyei Kossuth Lajos Művelődési Ház

vezetője

Vendégül láttuk Novotny Zoltánt és Mező Misit

Gyülekezetünkben továbbra is rendszeresen szervezünk hétközi alkalmakat, Beszélgetős esték címmel. Ezeken az összejöveteleken olyan kérdéseket vitatunk meg, amelyek általában mindannyiunk életében felmerülnek, így hasznos lehet, hogy ezekre a kérdéseinkre igyekszünk együtt válaszokat találni. Ráadásul olyan válaszokat, amelyek összeegyeztethetők lelkiismeretünk harmóniavágyával, hitünk tanításaival és a társadalmi normákkal is. Hogy beszélgetős estéinket még változatosabbá tegyük, időnként olyan vendéget is hívunk, aki közismert ember, és akiről tudjuk, hogy gondolkodása, cselekedetei alapján példaértékű életet él, keresztyén hitvallást követ. A legutóbbi alkalmakkor Novotny Zoltán sportriporter és Mező Misi a Magna Cum Laude zenekar énekese voltak a vendégeink.

Az első időszakban ezeket az alkalmakat csütörtök esténként a parókia irodájában, illetve nagyobb érdeklődés esetén a gyülekezeti teremben tartottuk. 2018. február 15-én az istentiszteleteinket vasárnaponként rendszeresen látogató Balczó Zoltán Európai Parlamenti képviselő úr volta vendégünk, míg a költészet napjára gyülekezetünk kántorának fiát, Dobai Bálint költőt hívtuk meg esti beszélgetésre. A nyár folyamán elkezdődött és még jelenleg is tartó egyházi építményeink tatarozása miatt azonban a Kossuth Lajos Művelődési Házban kaptunk helyet, és mivel annak rendezvényeihez igazodnunk kellett, a beszélgetések a szerdai napra kerültek át.

Ilyen előzmények után hirdette a plakát, miszerint 2018. október 10-én Novotny Zoltán sportriporter, október 17-én pedig Mező Misi a Magna Cum Laude együttes frontembere látogat hozzánk. Ahogy a meghívóban szerepelt, mindkét beszélgetős est pontosan 18.30 órakor kezdődött, és szép számmal voltak érdeklődők a művelődési házban.

Csoma Áron tiszteletes úr köszöntötte a megjelenteket és a vendégeinket, hogy elfogadták meghívásunkat, majd moderálta az estek beszélgetéseit.

Az első alkalommal bevezetésként érdemeit, elismeréseit felsorolva bemutatta az idősebb korosztály által amúgy is ismert és közkedvelt sportriportert, aki az első kérdésekre adott válaszában mindjárt egy személyes ifjúkori tinnyei élményével kezdte előadását. Elmondta, hogy egyetemista éveiben kisebb társasággal Tinnyén kutatták Kossuth Lajos emlékét, és bizony az akkori időkben Budapestről Pilisjászfaluig (régebben Szárazág) vonattal tudtak utazni, onnan gyalog tették meg az utat kis falunkba. (Szerencsére ma már több közvetlen buszjárat közlekedik hozzánk a fővárosból!) De olyan maradandó élményben volt része, hogy máig sem felejtette el Tinnyét. Tóth Eszti néni kérdésére válaszolva, azt azonban már nem tudta megmondani, hogy kutatásuk milyen eredménnyel járt. Talán ez ma már nem is olyan fontos… A lényeges a sok szép élmény…

A bevezető gondolatok után munkájáról kérdezte őt Áron, miszerint a magyar-történelem szakos tanári végzettséggel, hogyan lett belőle sportriporter. Vendégünk elmondta, hogy abban az időben csak vidéken kapott volna tanári állást, amihez pesti ifjú lévén nem volt alkalmazkodási képessége, ezért némi segítséggel jelentkezett a Magyar Rádióba, ahova a ’60-as évek elején fel is vették. Rá két évre „tudományos alapon” (éppen csak ő viselt aznap zakót és nyakkendőt a rádió stúdiójában) őt választották ki, hogy menjen át a TV-be kisegíteni. Ottani munkája olyan jól sikerült, hogy attól kezdve párhuzamosan dolgozhatott mindkét médiánál. Aktív éveiről humoros sztorikat mesélt, amelyekben felidézte egykori olimpiák, világversenyek és más sportesemények történéseit, kiemelkedő eredményeit. Jó volt látni az arcán az egykori alkalmak izgalmát, örömét, amelyeket láthatóan mesélés közben újra átélt és át is adott a hallgatóságnak.

A hivatásáról szóló beszámoló után a Tiszteletes úr a magánéletéről kérdezte, amelyről megtudhattuk, hogy evangélikus családban született. Hitét gyerekkorától kezdve gyakorolta, 1954-ben konfirmált, és az előző rendszerben is taktikusan ugyan (rendszertelenül és több templomot látogatott), de járt istentiszteletekre. Sőt pap lányt vett el feleségül, természetes módon az egyház szertartása szerint is összeházasodtak, de a fentiek miatt neki semmi bántódása, hátránya nem esett. Megtudhattuk róla azt is, hogy jelenleg a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke és a Budapesti Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, ő szervezi, illetve gyakran vállalja is az igefelolvasást az istentiszteleteken. Mélyebb hitvallásáról felolvasta a következő sorokat, amellyel zárta is a beszélgetést:

          A reformáció lényege: visszatérés az élet egyedüli forrásához, a Bibliához és élni annak tanítása – a tízparancsolat, a hegyi beszéd, a szeretet himnusza – szerint.

          A Biblia üzenetében és hatásában olyan felmérhetetlenül gazdag könyv, amely mindenkire egyéni és egyedi módon hat. Megszívlelendő a tanács: szánj rá életedből egy évet és olvasd el elejétől végéig a Bibliát.

          Sokszor idézem egyetértően a dél-afrikai Elisabeth Marais vallomását: „Húszéves koromig alig volt egyebem, mint a ruháim, a büszkeségem és az étvágyam. Húszévestől ötvenéves koromig olyan voltam, mint a szarka, mindent hazahordtam, ami megtetszett, és amit meg tudtam fizetni. Ötvenévestől hatvanéves koromig ültem, néztem és élveztem, amim van, de hatvan és hetven között abban leltem örömömet, hogy elosztogattam mindenemet. Most, hetvenévesen csak a Bibliámhoz, a szemüvegemhez és a műfogsoromhoz ragaszkodom.”

          A huszadik század második feléhez képest, amikor az európai emberek nagyon hittek a modernitásban, az utóbbi tíz-húsz évben mindinkább kiábrándulnak belőle. Előtérbe kerül a lelkiség, az emberi benső értékek keresése. És ebben szerepe lesz a Bibliának… Különösen, hogy a világháló minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál a bibliai világ megismerésére.

          A Biblia ott van a világhálón, a Biblia ott van a magyar családok háromnegyedében. Korholva, ténymegállapítva, mégis reménykedve teszi fel kérdéseit az Evangélikus Élet cikkírója: Olvassák-e? Felismerik-e, hogy mekkora kincs van a birtokunkban? Értékelik-e végre, hogy saját anyanyelvükön kapnak útikönyvet, receptgyűjteményt az életükhöz?

          A Biblia elsősorban nem betű, hanem lélek és élet.

          A Lélek gyümölcse viszont Pál apostol szerint: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…

          A léleknek mindig van tartaléka: a hit. „Kinek az ég alatt már senkije sincsen, / Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten” – olvashatjuk Arany János Toldijában. „Hiszek hitetlenül Istenben, / mert hinni akarok…” – írja dacosan Ady Endre.

          Ahogy Gandhi hitt az erőszakmentességben, Szókratész az igazságban, Morus Tamás a tisztességben, Jézus a szeretetben, úgy kell hinnünk a békességben, tisztaságban, a világ szépségében, önmagunkban, a családban, a munkában, a hazában, a jövőben, és mindenekfelett az Istenben.

          Ő „törődik velem, személyesen büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít, minden pillanatban ellenőriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban…” – írja Márai Sándor. Minden mögött a Gondviselés van – hiszem én is. Ha valaki hisz, az legyen nyilvánvaló cselekedeteiben.

          A Deák téri evangélikus templomban is szokássá vált, hogy az oltári igét és az istentiszteleti hirdetést nem a lelkész mondja. Így aztán olykor én is az ambóhoz állok. Fabiny Tamás ezzel kapcsolatban többször hangoztatta, hogy a mikrofon mögött állok, ahogy megszoktam. Ő azonban zavarban van, amikor a templomban beszélek. A hirdetést záró doxológia után hiányérzete van. Valahol belül azt várná, hogy az ámen után azt mondjam: Ferencváros – Újpesti Dózsa 2:0”.

Október 17 – én még az előző hetinél is nagyobb érdeklődés várta a népszerű rockénekessel, Mező Misivel való találkozást. Noha a művelődési házba fértek volna még be, jó volt látni a sok falu- és környékbeli résztvevőt, sőt mint az est végén lezajlott hozzászólásokból megtudtuk, még Budapestről is jöttek érdeklődők.

Tiszteletes úr barátjaként köszöntötte és mutatta be vendégünket, akit először magánéletéről, zenei pályafutásának alakulásáról, majd világnézeti hovatartozásáról, hitéletéről és annak gyakorlásáról kérdezett.

Mező Misi nyíltan és őszintén válaszolt minden kérdésre. Megtudhattuk tőle, hogy a Békés megyei Gyulán született, négy gyermekes cigány családban látta meg Isten fényes egét. Gyermekéveit a család lakóhelyén, Dobozon töltötte, ott járt általános iskolába is. Szülei egyszerű, becsületes vidéki emberek voltak, édesapja a helyi TSZ-ben traktorosként dolgozott. Az iskolai oktatáson kívül éneket, zenét külön soha nem tanult, ének-zene tanárhoz nem járt. Azonban az ének és a zene szeretetét génjeiben, Isten által kapta. A család és a szűkebb muzsikus környezet támogató, tápláló hatása nagyban hozzájárult fejlődéséhez. Mivel nem voltak gazdagok, Misi először a nagybátyja gitárján próbálkozott a zenéléssel, amit nagyon szeretett. Mivel édesapja látta tehetségét és szorgalmát, egy kombájnos aratóversenyen nyert pénzéből igazi gitárt vásárolt a tíz év körüli fiának. „Egész Dobozon senkinek nem volt olyan gitárja, mint nekem!”

A fiú nagyon büszke volt a hangszerére, amely még elszántabbá tette a zene autodidakta módon való elsajátításában. Édesapja másként is segítette céljai elérésében. Művészeti vezetője volt egy hagyományőrző cigány együttesnek, amelyben Misi is szerepelhetett.

Élete első fellépésére 11 éves korában került sor. Az általános iskola elvégzése után Gyulára került középiskolába. Számára ekkor nyílt ki a világ. A tanulás mellett zenekart alapított, folyamatosan zenélt és énekelt két együttesben is. Asztalos szakmát, fafaragást, kosárfonást tanult, ezeket el is sajátította, de a zene mindennél jobban érdekelte.

1999-ben alakult meg a Magna Cum Laude zenekar, amelynek kezdettől fogva gitárosa és énekese volt és az a mai napig is. Országosan, sőt nemzetközileg ismert és népszerű zenekari pályafutásáról szerényen beszélt. Elmondta, hogy a kezdeti években, fiatalon és tapasztalatlanul ő is végigment azokon a buktatókon, amelyek a művészvilágban alkotó és élő zenészeket próbára teszi. Bevallotta, hogy nem mindig tudott ellenállni a különböző kísértéseknek, amelyeket az életmódja kínált. Akkor azt gondolta, hogy ez természetes, egy rockzenész nem is élhet másként.

Magánéletében komoly változást a 2005-ös év hozott, amikor megismerte későbbi feleségét. Kapcsolatuk 2010-ben házassággá érett. Boldog családi életet élnek, három gyermekük van.

Megtérését családi tragédia, konkrétan édesanyja halála után kialakult mély lelkiismeret-furdalása előzte meg. Misi évekig nem tudta megbocsátani magának a mulasztását, hogy a halála előtt nem búcsúzott el édesanyjától, pedig lett volna rá lehetősége. A hittel, a megváltással, a kegyelemmel és Szenczi Sándorral (a Baptista Szeretetszolgálat alapítója és vezetője) való találkozása segített kijönni lelki válságából. Isten mélyebb megismerésének igénye vezette ahhoz az elhatározáshoz, hogy elvégezze a Baptista Teológiát, amely idén sikerült is neki. Úgy érzi, és a megtapasztalt visszacsatolások megerősítik ebben, hogy más, jobb ember lett a hit által. Isten megbocsátott neki, mert az Úr előtt minden ember egyforma.

Megtérését, vallásának gyakorlását nyíltan vállalja. Családja, barátai (zenésztársai) és rajongói elfogadják, tiszteletben tartják kapcsolatát Istennel és a Baptista Egyházzal.

Én magam egy Papp László Sportarénában megrendezett koncerten személyesen tapasztaltam, hogy bár Misi nem kérkedett azzal, miszerint ő hívő ember, előadás közbeni viselkedésén, a nézőkhöz való viszonyulásán érződött és kifejezésre jutott Istennel való szeretetkapcsolata. Közvetlen és hiteles tolmácsolója volt Jézus legfőbb tanításának, a szeretetnek.

Tinnyei találkozásunk végén három dal előadásával ajándékozta meg a jelenlévőket, és az őszintén beszélgetős estéjével maradandó élményt adott nekünk. Köszönjük Misi!

Dr. Andorfer Miklós

presbiter

Így várjuk az idén a karácsonyt Dániában

Kedves tinnyei gyülekezet!Szeretném röviden bemutatni az itteni szokásokat, az adventi heteket, a Mikulás és a szenteste ünnepét, szokásait.

Dánia lakosságának több mint 95% az evangélikus Dán Népegyházhoz (Den Danske Folkekirke) tartozik. Ebből kifolyólag egységesen ünnepelnek. Az ünneplés az adventi hetekkel, karácsony napját megelőző negyedik vasárnaptól indul és gyakorlatilag újévig tart. Azokról az élményekről írok bővebben, amikben már szerencsénk volt részt venni Grimstrupban, ahol letelepedtünk és barátokra leltünk.

Advent Dániában

Az óvodában a szülői munkaközösség már advent előtt koszorúkészítést szervezett, melyre minden testvért, szülőt és nagyszülőt szeretettel vártak. A szülők Æbleskivert (almafánk: dán hagyományos karácsonyi édesség), teát, szörpöt és kávét készítettek. A gyerekek a szülőkkel közösen készítették el az adventi koszorút és az asztaldíszt (ami egy gyertyából áll), melyeket aztán mindenki hazavitt. Mi is elkészítettük a saját koszorúnkat Bíborkával. A koszorúkészítésre zserbót sütöttem, hogy megmutassuk a magyar ízeket.

Advent első vasárnapján, az evangélikus templomban, Virág osztálya (2. osztály), műsorral készült. 10 órakor volt a gyülekező, utána istentisztelet következett, majd az előadás. Virágék Jézus születését mutatták be és énekeltek is. Utána a felnőttkórus adott elő adventi énekeket. Az istentisztelet végén, az áldást követően mindenkit vártak a közösségi házba, hogy üdvözöljük Grimstrupban a Mikulást.

Karácsonyi szokások és a dán Mikulás

December elsejétől kezdve a gyerekek úgynevezett pakkekalendert (ajándékcsomag naptárat) és julekalende-t (karácsonyi naptárat) kapnak.

A pakkekalendar 24 csomag pici ajándék, amit a szülők, nagyszülők készítenek, vásárolnak közösen a gyerekeknek, hogy majd a karácsonymanók elhozhassák nekik.

A julekalendar egy csokoládé-édesség naptár, amely december 1-től 24-ig minden napra egy szem édességet rejt.

Virág iskolájának osztályaiban az a szokás, hogy mindenki becsomagol 40 korona (1600 Ft) értékű ajándékot és beviszi az osztályába. Decemberben minden reggel azzal kezdenek, hogy egy gyerek elmondja egy kedves emlékét az elmúlt időszakból és utána húzhat magának egy ajándékot. Közösen kibontják, és aznap játszhat a játékkal mindenki, majd hazaviheti a játékot az a gyerek, aki kihúzta. Így mindenki játszhat mindenki játékával, és mindenki kap ajándékot.

A Mikulás – Julemand, Advent vasárnapján érkezik és felkapcsolja a karácsonyi fényeket, majd visszamegy Grönlandra, ahol lakik. Szenteste ő hozza az ajándékot a fa alá.

A szentestét minden háznál szűk családi körben töltik. A karácsonyfa körül kézen fogva karácsonyi dalokat énekelnek, majd a karácsonyi vacsora után, kibontják az ajándékokat.

Julefrokost – a karácsonyi vacsora

A hagyományos karácsonyi vacsora nagyon bőséges. Az előétel többféle hideg tengeri halételből áll és majonézes salátákból. Feltálalnak füstölt lazacot, ruszlit, rántott halat savanyú lében és nyers halat, amelyet pácolnak és érlelnek különböző ízekben. Mellé majonézes krumplisalátát, tojássalátát és káposztasalátát tálalnak.

A fő fogás többféleképpen elkészített malachús. Egyben pirosra sütött bőrös karaj, pecsenyének sütött tarja és karaj, valamint pörkölt. Mellé párolt zöldség, répa, borsó, kukorica és főtt burgonya. Barna és fehér szószt külön tálalnak hozzá.

Mindezek után jön az édesség, ami sajttál lekvárral, dióval, sárgadinnyével és tejberizs cseresznyeszósszal. A tejberizst egy hatalmas tálban tálalják és egy szem mandulát kevernek bele. Aki megtalálja a mandulaszemet azé lesz a ház ajándéka, ami bármi lehet: játék, ital, csoki, marcipán.

Karácsonyi vacsorát minden cég szervez a dolgozóinak, ahogy a gyerekeket is meghívják közös karácsonyi étkezésre az iskolában és az óvodában is. A szülők készítik el az ételeket. A dánok nagyon szeretik a karácsonyi heteket, december 15-e után, aki teheti, szabadságra megy, és a családjával készülődik az ünnepekre.

Dániában magyar ünnepi szokásokkal

Mi a magyar szokásoknak megfelelően készülünk az adventi ünnepekre, december 6-án jött hozzánk a Mikulás, az adventi koszorún minden vasárnap meggyújtunk egy gyertyát, és a karácsonyi menünk is a magyar szokásoknak megfelelően halászlé, mákos guba, töltött káposzta és az elmaradhatatlan mákos-diós bejgli lesz.

Mindenkinek kívánunk szeretetben gazdag, békés, boldog karácsonyi és újévi ünnepeket.

Áldás, békesség:

Bíborka, Virág, Zsuzsa és Krisztián

Valkói anzix

Képeslap jött a valkói testvérgyülekezettől. Szeretettel. Karácsonyra.

Nálunk hatalmas hó esett le Valkón. Igaz, az öregek minden télen a több méteres havat emlegették, de hát ki hitte el nekik. Így már lehet szánkózni a Kisutcán és a Szénkútnál is, de mindenképpen kell még időt szakítanunk a kántapróbákra is. Képzeld, a múltkor a húgom is szeretett volna jönni, nem tudta szegény, hogy oda csak fiúk jöhetnek. Nagyapám szerint, régen még a Bagolyvárban gyűltek össze hónapokkal karácsony előtt próbálni, de ma már épp csak egy pár napunk jut a közös éneklésre. Addig az asszonyoknak is van idejük a házat kitakarítani, a bejglit és a töltött káposztát is elkészíteni. Hála Istennek van miből, hiszen a disznót is nemrég vágtuk le. Szenteste a templomba leszünk, megnézzük a betlehemest és meghallgatjuk a tiszteletes urat. Utána először a házas férfiak indulnak el a faluba kántálni, majd utánuk megyünk mi is, fiatalabbak. A tiszteletes úrnál szokás kezdeni, majd a főgondnok és a tanító után szépen lassan eljutunk mindenkihez. A falu kicsi, az éjszaka pedig hosszú. Másnap délelőtt nehéz is elmenni úrvacsorát venni, nem is sikerül mindenkinek, de este már a bálban azért fel tudják köszönteni és dobni az istvánokat, majd pedig a jánosokat. Ünnep másod és harmadnapján még a rokonok látogatására is időt szakítunk.     

Pap Ákos

református lelkész

Minden élők útján

2018. november 4-ig, az Örök élet vasárnapjáig, ebben az esztendőben  elmentek minden élők útján: Mester László 75, Bakos József  68, Hajnal Sándor 76, Németh László 93, Greilinger Károly 74, Maródi Lajosné, Egri Borbála 84, Morovián Péterné, Filó Marianna 73 esztendősen.

„Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is…. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt… Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15 12-20)

Csoma Áron

Reformáció és egyház

A reformáció egy megromlott, deformálódott egyházat akart megreformálni, helyreállítani. Reformátor elődeink tehát nem elégedtek meg azzal, hogy a bűnöket ostorozták, hanem meg is mondták, milyennek kell lennie az egyháznak. Hiába telt el fél évezred, ha társadalmaink­ban még oly sokan nem tudnak mit kezdeni közösségünkkel! Legalább nekünk kell itt tisztán látnunk – és tisztán szólnunk!

A reformátorok márpedig meglehetősen egyértelmű választ adtak erre a kérdésre – igaz, őket leginkább az foglalkoztatta, hogy ha a római katolikus hierarchiában nem, akkor vajon hol máshol találjuk meg Krisztus igaz Egyházát. A válasz viszont teljesen világos:

1) Egyház ott van, ahol Isten igéjét tisztán hirdetik. Ez azt jelenti, hogy a templomban, amikor prédikációt hallgatunk? – Igen, pontosan ezt jelenti. Ám nem csak ezt; nem csak a liturgikus igehirdetésre gondoltak a reformátorok. Gondoltak a napi csendességben történő igeolvasásra, egymás közti beszélgetésre az igéről, sőt arra is, hogy amikor nem hívők közösségében bizonyságot teszünk hitünkről. Legtágabb értelemben: az élet igehirdetésére is gondolhatunk.

2) Egyház ott van, ahol a sákramentumokat az Úr akaratának megfelelően szolgáltatják ki. Ez azt jelenti, hogy amikor a templomban keresztelő van, vagy úrvacsorát ünneplünk? – Igen, pontosan ezt jelenti. Úgy tartjuk, hogy a legjobb alkalom a sákramentumok kiszolgáltatására a gyülekezeti közösség; de nem szükségszerű ez… Ugyanakkor nem csak ennyiről van szó: ahol a gyülekezet tagjai eleget tesznek a szereztetési ige felszólításának: „tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19) – ott jelen van az egyház missziója által. Ahol Jézus Krisztusra emlékezve bizonyságot tesznek róla (1Kor 11,25) – ott is egyházról beszélhetünk.

3) Egyház ott van, ahol egyházfegyelmet gyakorolnak. Azt jelenti ez, hogy ahol egyházi bíráskodás van? – Ez a legérdekesebb: igen, a mondatot ma így értjük, viszont a reformátorok első renden ezen a lelkigondozást értették. Tehát: nem azt, hogy másokat fegyelmezünk, hanem magunkat fegyelmezzük – visszafogjuk önzésünket és mások bajával is foglalkozunk. Az igének szólnia kell a templomban, nyilvános helyen mindenütt – de szólnia kell a személyes beszélgetésben, amikor a mellettem ülő sajátos helyzetét, sajátos kérdéseit kell szem előtt tartanunk. Ez nélkül valóban nincs egyház!

A reformáció napja jó alkalom arra, hogy ismét végiggondoljuk: köztünk jelen van Krisztus Egyháza? Ha igen: Jézus Krisztus is jelen van közöttünk! Ha nem, akkor tűnődjünk el, vajon mit kell tennünk még ennek érdekében!

Dr. Karasszon István

egyetemi tanár

Károli Gáspár Református Egyetem

Új gondnok és új presbiterek a gyülekezetben

2018 novemberétől Erdős Hermina a Tinnyei Református Gyülekezet gondnoka. A presbitérium tagjai: Dr. Andorfer Miklós, Asbóthné Molnár Ildikó, Bäck Konstantin, Dobai Álmos, Erdős Hermina, Kiss Éva, Moroviánné Nagy Zsuzsanna, Naszvadi Jánoné.

2017 végén választottuk meg a következő hat éves ciklusra a nyolcfős presbitériumot és a gondnokot a Tinnyei Református Gyülekezetünkben. 2018 tavaszán a gondnokunk lemondott nem csak a gondnoki posztjáról, de a presbiteri feladatairól is, ezért új gondnokot és pótpresbitereket is választanunk kellett.

A gondnok megválasztása az egyházmegyei útmutatás szerint, a presbiterek ajánlása alapján, megbízott gondnok felkérésével történt. A gondnokválasztás presbiteri ülésen, a presbitérium tagjai közül való választással történt meg 2018. november 1-jén. A gondnoki feladatokat mostantól Erdős Hermina látja el.

Gajdó Delinkét és Maródi Pétert december 2-án választotta pótpresbitereknek a gyülekezet.