Költészet napja – Dobai Bálintot láttuk vendégül

Ha az ember lánya látná a jövőt, és tudná, hogy egy költészet napi programnak mekkora sikere lesz a jelenlévők között, akkor – előre gondolva – benyomta volna a felvevőgombot a telefonján április 12-én, a Dobai Bálinttal rendezett közönség-találkozó első pillanatában. S ha akkor elindította volna a hangfelvevőt, most úgy olvashatnák a kedves olvasók a teljes interjút, ahogy az akkor elhangzott. A felvételt nem indítottam el, így tehát, mindössze egy összefoglalót jegyzek le kedves „hazai” költőnkről, Dobai Bálintról, bemutatva őt magát és egyre híresebb költői tevékenységét.

Bálint Zilahon született 1983-ban. Meghatározó, mély emlékeket őriz a szüleivel és az erdélyi nagyszülőkkel töltött kisgyermekkorából, amelyben váltakozva érték örömteli, meglepő, izgalmas és aggasztó élmények.

1990-ben a romániai politikai eseményeket, változásokat kihasználva a család Magyarországra költözött a jobb lehetőségek, valamint a húga biztonságos orvosi ellátásának reményében. Rákosszentmihály volt az első állomás, majd Szalkszentmárton után a Budai-hegységben lévő cserkészpark adott otthont Bálintéknak. Végül Tinnyére költözött a család. Ma már a feleségével Zsámbékon él, Bálint végzett sőt a közelmúltban – szakvizsgázott jogászként.

Dobai Bálint számára nem csak a család, de az abból eredő vallásosság is meghatározó szerepű. Ma is aktív gyülekezeti tag és naponta átéli azokat a csodákat, melyek szerinte sosem Isten nélkül történnek. Gyermekként csodaként élte meg az első Legót, a külföldről ajándékba kapott képeskönyveket, az először megpillantott, kivilágított Budapestet, a színek egymásra hatását, húga állapotának javulását és még sok minden mást. Felnőve tovább kísérik a csodák, de már maga is sokat tesz értük.

Költészet napja lévén, mi a költészetével kapcsolatos csodákról faggattuk.

Az, hogy verset kezdett írni, számára nem jelentett csodát, Bálint életkori sajátosságnak véli a versekkel való próbálkozásokat. Csakhogy az is fontos volt, hogy olyan közösségbe kerüljön, olyan hallgatóságot találjanak kezdeti zsengéi, amely segítő figyelemmel kíséri az első sorokat. Bálintnak megadatott a támogató kritikát megfogalmazó személy, valamint a hozzáértő baráti közösség is.

Térségünkben több országos hírű költő is él. Bár személyes kapcsolatuk nincs, korábban Lackfi János is felfigyelt Bálint verseire, aki így fogalmazott a honlapján: „No, mit talál az ember nem másutt, mint az egész közelben? Hát egy fiatal erdélyi költőt, aki éppen tőlem két falunyira, Tinnyén él…. Évődő, tartalmas verseket írogat, mértékkel, de értékkel, tele mindenféle burkolt és kevésbé burkolt, ádáz irodalmi célzásokkal.”

És igen! Bálint versei egyszerre irodalmian komolyak és humorral teltek. Oda kell figyelni a verseire, munkáira, nem lehet csak úgy átsiklani felettük. Csak tessék beleolvasni a köteteibe!

Első kötetét 2009-ben jelentette meg az Erdélyi Híradó kiadó Előretolt Helyőrség sorozatában, Kolozsváron, miutánSzálinger Balázs „költőiskolájában” végzett a tanulmányaival Bálint. A kötet címe: Megfáztam egy temetésen. A címadó vers Csokonaira utal. Verseiből következtetve Bálint szívesen nyúl vissza a régi korok nagy magyar költőihez. Több verséhez is társíthatunk klasszikus költőket vagy verseket, de Bálintnak a sajátos stílusa már védjegye lehetne.

1

A költészet napi összejövetelünkkor még játszottunk is az első kötetben lévő versekkel és a közönséggel. Bálint versei közül néhányat felolvastam, majd párhuzamokat kerestettem más, ismert versekkel. Ki kellett találni, hogy melyik klasszikus költőt, vagy költők ismert verseit juttathatja eszünkbe a Dobai vers szófordulataiban, vagy témájában. Természetesen a magyar szakos Eszti néni előnyben volt a párhuzamok felismerésében.

A következő csoda, a 2014-ben megjelent és 2018-ban újra kiadott Dobai Bálint mű a Titántorkú Sámson. Bálint második kötete a közelmúltban vált nagyon felkapottá.

Humoros hangvételű, szórakoztató könyvet vehetnek az olvasók kézbe. A műfaja azonban nem éppen könnyed, sőt nagyon is szoros, kötött tartalmilag és formailag is. Bár Bálint szerint rövid idő alatt „rááll” az ember a versformára, nehéz műfajt választott korunk jellemző világáról alkotott képének tükrözésére, megírására. A Titántorkú Sámson műfaja ugyanis eposz, vígeposz, egy hősköltemény. Művével Bálint mintegy műfajteremtőként hozta létre a metálmítoszt. A téma a heavy metál csodálatos világáról szóló izgalmas történet, de a műfajtól elvárható mindenféle kötöttséggel megírt elbeszélő költemény. A korábbi korok erős, sőt hős ember mítoszai, Toldi, Kinizsi vagy éppen Sámson volt. Nekünk, a mai kor emberének a heavy metál, vagy a tehetségkutató műsorok celebjei jutottak hősökként. Bálint hőse, a mi korunk „dicső hőse”, egy rock sztár. A titántorkút az eposzban több izgalmas esemény éri: metálzenekart alapít, fellép fesztiválokon, üldözik és éli a metálhősöktől elvárt életet. Úgy is végzi, ahogy azt korunk hőseitől megszokhatunk. Kövessék útját Önök is, vegyék kézbe és olvassák el a második írott csodát!

A csodák sorozata egyébként folytatódik Bálint életében. A legfrissebb csodái a közelmúltban, például a könyvbemutatókon saját kötetének dedikálása, a költészet napi meghívások, a Magyar Televízióban, folyóiratoknál adott interjúk és nem utolsó sorban a tinnyei gyülekezettel való találkozó a költészet napján.

Köszönjük, Bálint, a közvetlen, baráti és humorral fűszerezett bemutatkozásodat! Mi, akik jelen voltunk, sokáig emlegettük a találkozó jó hangulatát.

Gratulálunk mindkét kötetedhez, jogászi vizsgáidhoz!

Civil és költői utadon további sok-sok csodának legyél létrehozója és részese, mi pedig költészeted élvezői lehessünk. A következő írott csodáig az olvasók figyelmébe ajánlom, hogy a két kötet a községi könyvtárból kikölcsönözhető! (Köszönjük a tiszteletpéldányokat!)

További olvasnivalók Bálinttól és Bálintról:

http://www.dobaibalint.hu/

http://www.youtube.com/

Gyarmati Sándorné

Üdvözlet Dániából Kedves Testvéreim!

Szeretném megköszönni mindenkinek a januári istentiszteletet. A szervezést, a fellépőknek a csodás műsort, Áron igehirdetésében a 121. zsoltárt, Delinke „Útravaló” verselését, a Czakó Péter vezette zenekar kalotaszegi csárdását, Krix Lajos polgármester úr köszöntőjét és az ajándékokat, amiket nagy becsben tartunk. Miklóssal kötöttem egy megállapodást, hogy alkalmanként írok a Magvetőbe arról, hogy mi történik velünk Dániában, hogy érezzük magunkat, milyen a beilleszkedés a gyerekeknek, mindenről, ami velünk történik. El is kezdem…

  1. fejezet

Szerencsésen megérkeztünk Dániába. Tinnyétől nagyjából 1600 km-re költöztünk egy kis falu mellé. Autóval indultunk Tinnyéről január 25-én délután. Hosszúnak találtuk a gyerekekkel az utat, ezért Drezdában megálltunk aludni, így másnap, pénteken érkeztünk meg. A dán tulajdonos házaspár, akitől a házat béreljük, tágas meleg otthonnal fogadott minket.  Krisztián már az előzőekben felkészítette a házat, így nagyon jól indult az első éjszakánk, bár a kamion a bútorainkkal csak másnapra érkezett meg és délutánra sikerült lepakolni mindent. Nem sok bútort hoztunk magunkkal, szinte csak az ágyakat, így gyorsan a helyére került minden. Az utána következő héten kezdtük el intézni a lakcímbejelentést és az egyéb szükséges engedélyeket. Meglátogattuk az iskolát és az óvodát, ahová a gyerekeket beírattuk – szóval sok tennivalónk volt, gyorsan teltek a napok.

Óvoda: Az óvodában két részleg található, külön épületben. Az egyikben 0-tól 2 éves korig, a másikban 3-tól 5 éves korig járnak a gyerekek. Bíborka a 3-5 évesek közé került. Összesen 25 gyerek van ebben a korosztályban. Reggel 6-tól délután 5-ig van nyitva az óvoda. Barátságosan fogadtak minket, az óvónők és az óvó bácsik (igen itt férfiak is óvodapedagógusnak állnak). Beszélnek angolul, így nem okozott/okoz gondot a kommunikáció. Bíborkát március elsejével vették fel. Nagyon szeret oviba járni, szereti a gyerekeket, az óvónőket és az óvó bácsiját, Martint. Nagyszerűen felszerelt óvoda, mindent megtesznek a gyerekekért.

Iskola: Az iskola az óvoda mellett van, így először Virágot visszük iskolába, majd utána Bíborkát az oviba. Virág, annak ellenére, hogy Perbálon a második osztályba járt, az első osztályba került, így a dán nyelvre tud koncentrálni, mert a többi tantárgyat már Magyarországon megtanulta. 14-en vannak, fele fiú, fele lány. Heti három nap jön hozzá egy speciális nyelvi tanár, aki csak vele tanul dánul (naponta 3 órát). Van matematika, dán írás, olvasás, nyelvtan, angol, zene, rajz, hittan, osztályfőnöki és testnevelés órájuk. Nagyon gyakorlatias az oktatás, sokat vannak a szabadban, sokat mozognak. Minden nap reggel 8-tól 14 óráig van tanítás, utána napközi. Az iskola is reggel 6-tól délután 5-ig van nyitva. Nagyon szereti az új osztálytársait, az osztályfőnökeit (Karinat és Anne-t). Az első naptól kezdve mosolyogva megy iskolába, és ugyanígy jön haza is. A gyerekekre rakódó iskolai „stressz” a töredéke az eddigiekhez viszonyítva, gyakorlatias vidám gyerekeket nevelnek a dánok, ahol egyénre szabott a terhelés.

Mind az iskola, mind az óvoda alkalmazkodik a szülők igényeihez, ezért van reggel 6-tól nyitva, mert sok szülő korán megy dolgozni. Itt a teljes munkaidő heti 37,5 óra, a munkavállaló kérheti a korai munkakezdést, ha olyan munkakörben dolgozik. Nincs közétkeztetés, azaz az iskolában és az óvodában minden gyerek azt eszi, amit a szülei pakolnak. Felszerelt konyha van, hűtő, mikró, mosogató. Az étel lehet hideg vagy meleg. Az óvodában mindenben segítenek a gyerekeknek, az iskolások pedig maguk melegítik az ételeiket. Nem engedélyezett az édesség a dobozban, csak gyümölcs és zöldség, és csak vizet ihatnak a gyerekek. Eleinte, pakoltam meleg ételt ebédre a gyerekeknek, levest, főzeléket, tésztát, rizses husit, de már mi is átálltunk napközben a szendvicsre (salátára, hideg ételre), a meleg ételt vacsorára, közösen esszük meg.    

Észre sem vettük és lassan eltelt három hónap, a gyerekek már alapszinten beszélik a nyelvet, nagyon ügyesen haladnak. Virág csak dicsérettel jön haza az iskolából, dánul beszélget a barátnőivel. Bíborkának az első héten elkezdtek vezetni egy listát, hogy mely szavakat tanulta meg, de a második héten kidobták, mert olyan gyorsan tanulta a szavakat, nem látták értelmét tovább vezetni a listát. Én is elkezdtem itthon tanulni, illetve nyelviskolában a nyelvet. Gyorsan haladunk, heti 15 órában oktatnak, 5 modulból áll a tanterv, modulonként 3 hónap. Így június végén már vizsgázom az első modulból.

Most, mikor ezeket a sorokat írom, május 10-e, csütörtök van, keresztyén ünnep: Jézus mennybemenetele. Ezt Dániában is megünneplik, sőt itt munkaszüneti nap van.

Mindenkinek jó egészséget és sok szeretetet kívánunk azt a zsoltárt idézve, amit Áron olvasott nekünk:

121. zsoltár, Zsoltárok könyve:

„Zarándokének.

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?

Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.

Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.

Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!

Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.

Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.

Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.

Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.”

Szeretettel: Babka család