Bejegyzések

Beküldve:

Valkói anzix

Képeslap jött a valkói testvérgyülekezettől. Szeretettel. Karácsonyra.

Nálunk hatalmas hó esett le Valkón. Igaz, az öregek minden télen a több méteres havat emlegették, de hát ki hitte el nekik. Így már lehet szánkózni a Kisutcán és a Szénkútnál is, de mindenképpen kell még időt szakítanunk a kántapróbákra is. Képzeld, a múltkor a húgom is szeretett volna jönni, nem tudta szegény, hogy oda csak fiúk jöhetnek. Nagyapám szerint, régen még a Bagolyvárban gyűltek össze hónapokkal karácsony előtt próbálni, de ma már épp csak egy pár napunk jut a közös éneklésre. Addig az asszonyoknak is van idejük a házat kitakarítani, a bejglit és a töltött káposztát is elkészíteni. Hála Istennek van miből, hiszen a disznót is nemrég vágtuk le. Szenteste a templomba leszünk, megnézzük a betlehemest és meghallgatjuk a tiszteletes urat. Utána először a házas férfiak indulnak el a faluba kántálni, majd utánuk megyünk mi is, fiatalabbak. A tiszteletes úrnál szokás kezdeni, majd a főgondnok és a tanító után szépen lassan eljutunk mindenkihez. A falu kicsi, az éjszaka pedig hosszú. Másnap délelőtt nehéz is elmenni úrvacsorát venni, nem is sikerül mindenkinek, de este már a bálban azért fel tudják köszönteni és dobni az istvánokat, majd pedig a jánosokat. Ünnep másod és harmadnapján még a rokonok látogatására is időt szakítunk.     

Pap Ákos

református lelkész

Beküldve:

Minden élők útján

2018. november 4-ig, az Örök élet vasárnapjáig, ebben az esztendőben  elmentek minden élők útján: Mester László 75, Bakos József  68, Hajnal Sándor 76, Németh László 93, Greilinger Károly 74, Maródi Lajosné, Egri Borbála 84, Morovián Péterné, Filó Marianna 73 esztendősen.

„Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is…. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt… Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15 12-20)

Csoma Áron

Beküldve:

Reformáció és egyház

A reformáció egy megromlott, deformálódott egyházat akart megreformálni, helyreállítani. Reformátor elődeink tehát nem elégedtek meg azzal, hogy a bűnöket ostorozták, hanem meg is mondták, milyennek kell lennie az egyháznak. Hiába telt el fél évezred, ha társadalmaink­ban még oly sokan nem tudnak mit kezdeni közösségünkkel! Legalább nekünk kell itt tisztán látnunk – és tisztán szólnunk!

A reformátorok márpedig meglehetősen egyértelmű választ adtak erre a kérdésre – igaz, őket leginkább az foglalkoztatta, hogy ha a római katolikus hierarchiában nem, akkor vajon hol máshol találjuk meg Krisztus igaz Egyházát. A válasz viszont teljesen világos:

1) Egyház ott van, ahol Isten igéjét tisztán hirdetik. Ez azt jelenti, hogy a templomban, amikor prédikációt hallgatunk? – Igen, pontosan ezt jelenti. Ám nem csak ezt; nem csak a liturgikus igehirdetésre gondoltak a reformátorok. Gondoltak a napi csendességben történő igeolvasásra, egymás közti beszélgetésre az igéről, sőt arra is, hogy amikor nem hívők közösségében bizonyságot teszünk hitünkről. Legtágabb értelemben: az élet igehirdetésére is gondolhatunk.

2) Egyház ott van, ahol a sákramentumokat az Úr akaratának megfelelően szolgáltatják ki. Ez azt jelenti, hogy amikor a templomban keresztelő van, vagy úrvacsorát ünneplünk? – Igen, pontosan ezt jelenti. Úgy tartjuk, hogy a legjobb alkalom a sákramentumok kiszolgáltatására a gyülekezeti közösség; de nem szükségszerű ez… Ugyanakkor nem csak ennyiről van szó: ahol a gyülekezet tagjai eleget tesznek a szereztetési ige felszólításának: „tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19) – ott jelen van az egyház missziója által. Ahol Jézus Krisztusra emlékezve bizonyságot tesznek róla (1Kor 11,25) – ott is egyházról beszélhetünk.

3) Egyház ott van, ahol egyházfegyelmet gyakorolnak. Azt jelenti ez, hogy ahol egyházi bíráskodás van? – Ez a legérdekesebb: igen, a mondatot ma így értjük, viszont a reformátorok első renden ezen a lelkigondozást értették. Tehát: nem azt, hogy másokat fegyelmezünk, hanem magunkat fegyelmezzük – visszafogjuk önzésünket és mások bajával is foglalkozunk. Az igének szólnia kell a templomban, nyilvános helyen mindenütt – de szólnia kell a személyes beszélgetésben, amikor a mellettem ülő sajátos helyzetét, sajátos kérdéseit kell szem előtt tartanunk. Ez nélkül valóban nincs egyház!

A reformáció napja jó alkalom arra, hogy ismét végiggondoljuk: köztünk jelen van Krisztus Egyháza? Ha igen: Jézus Krisztus is jelen van közöttünk! Ha nem, akkor tűnődjünk el, vajon mit kell tennünk még ennek érdekében!

Dr. Karasszon István

egyetemi tanár

Károli Gáspár Református Egyetem

Beküldve:

Új gondnok és új presbiterek a gyülekezetben

2018 novemberétől Erdős Hermina a Tinnyei Református Gyülekezet gondnoka. A presbitérium tagjai: Dr. Andorfer Miklós, Asbóthné Molnár Ildikó, Bäck Konstantin, Dobai Álmos, Erdős Hermina, Kiss Éva, Moroviánné Nagy Zsuzsanna, Naszvadi Jánoné.

2017 végén választottuk meg a következő hat éves ciklusra a nyolcfős presbitériumot és a gondnokot a Tinnyei Református Gyülekezetünkben. 2018 tavaszán a gondnokunk lemondott nem csak a gondnoki posztjáról, de a presbiteri feladatairól is, ezért új gondnokot és pótpresbitereket is választanunk kellett.

A gondnok megválasztása az egyházmegyei útmutatás szerint, a presbiterek ajánlása alapján, megbízott gondnok felkérésével történt. A gondnokválasztás presbiteri ülésen, a presbitérium tagjai közül való választással történt meg 2018. november 1-jén. A gondnoki feladatokat mostantól Erdős Hermina látja el.

Gajdó Delinkét és Maródi Pétert december 2-án választotta pótpresbitereknek a gyülekezet.