A reformáció egy megromlott, deformálódott egyházat akart megreformálni, helyreállítani. Reformátor elődeink tehát nem elégedtek meg azzal, hogy a bűnöket ostorozták, hanem meg is mondták, milyennek kell lennie az egyháznak. Hiába telt el fél évezred, ha társadalmainkban még oly sokan nem tudnak mit kezdeni közösségünkkel! Legalább nekünk kell itt tisztán látnunk – és tisztán szólnunk!
A reformátorok márpedig meglehetősen egyértelmű választ adtak erre a kérdésre – igaz, őket leginkább az foglalkoztatta, hogy ha a római katolikus hierarchiában nem, akkor vajon hol máshol találjuk meg Krisztus igaz Egyházát. A válasz viszont teljesen világos:
1) Egyház ott van, ahol Isten igéjét tisztán hirdetik. Ez azt jelenti, hogy a templomban, amikor prédikációt hallgatunk? – Igen, pontosan ezt jelenti. Ám nem csak ezt; nem csak a liturgikus igehirdetésre gondoltak a reformátorok. Gondoltak a napi csendességben történő igeolvasásra, egymás közti beszélgetésre az igéről, sőt arra is, hogy amikor nem hívők közösségében bizonyságot teszünk hitünkről. Legtágabb értelemben: az élet igehirdetésére is gondolhatunk.
2) Egyház ott van, ahol a sákramentumokat az Úr akaratának megfelelően szolgáltatják ki. Ez azt jelenti, hogy amikor a templomban keresztelő van, vagy úrvacsorát ünneplünk? – Igen, pontosan ezt jelenti. Úgy tartjuk, hogy a legjobb alkalom a sákramentumok kiszolgáltatására a gyülekezeti közösség; de nem szükségszerű ez… Ugyanakkor nem csak ennyiről van szó: ahol a gyülekezet tagjai eleget tesznek a szereztetési ige felszólításának: „tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19) – ott jelen van az egyház missziója által. Ahol Jézus Krisztusra emlékezve bizonyságot tesznek róla (1Kor 11,25) – ott is egyházról beszélhetünk.
3) Egyház ott van, ahol egyházfegyelmet gyakorolnak. Azt jelenti ez, hogy ahol egyházi bíráskodás van? – Ez a legérdekesebb: igen, a mondatot ma így értjük, viszont a reformátorok első renden ezen a lelkigondozást értették. Tehát: nem azt, hogy másokat fegyelmezünk, hanem magunkat fegyelmezzük – visszafogjuk önzésünket és mások bajával is foglalkozunk. Az igének szólnia kell a templomban, nyilvános helyen mindenütt – de szólnia kell a személyes beszélgetésben, amikor a mellettem ülő sajátos helyzetét, sajátos kérdéseit kell szem előtt tartanunk. Ez nélkül valóban nincs egyház!
A reformáció napja jó alkalom arra, hogy ismét végiggondoljuk: köztünk jelen van Krisztus Egyháza? Ha igen: Jézus Krisztus is jelen van közöttünk! Ha nem, akkor tűnődjünk el, vajon mit kell tennünk még ennek érdekében!
Dr. Karasszon István
egyetemi tanár
Károli Gáspár Református Egyetem