Amikor már mi gondoskodunk a szüleinkről…

Bár ez egy reklámfilm, mégsem a szokványos “mert megérdemlem” üzenetű. Az élet természetes körforgásáról, a szeretetről, a gondoskodásról és az élet tiszteletéről készít látleletet ez a kisfilm. Szeretettel.


„Nem tudom, mivel érdemeltelek ki téged, fiam.” “Apa, én kaptalak meg téged. Megkaphattalak!”

-Jó reggelt!

Emlékszem, 8-10 éves koromban mindig néztem az apukám karját. Olyan volt, mint Popeye karja. Vontatóhajó kapitány volt. Nagyon csodáltam a testalkatát. De most már más a helyzet. Az édesapám stroke-ot kapott és nem tudja ellátni magát. Nem tud járni sem. Szüksége van rá, hogy segítsünk neki: a fiammal, Luke-kal. Bármit megtennék érte.

-Menő indián hajat csinálok neked!
-Úgy nézel ki, mint egy punk rocker!

-Ami most van, az szerepcsere. Én ébresztem fel reggelente, gondoskodom róla, ápolom, borotválom és fürdetem.

-Megtiszteltetés számomra, hogy ezt megtehetem az édesapámért. Hiszen ő is ugyanezt tette velem, amikor kicsi voltam.

-Neki van a legnagyszerűbb arca. Egyszerűen bámulatos! Nagyon elővigyázatosnak kell lennem a vékony a bőre miatt, hogy ne vágjak bele. De ő azt mondja: „Csináld csak! Borotváld le a nyakam és állítsd helyre az ajkaimat!”

-Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok korombeli barátomnak már nem él az édesapja, nekem ő még itt van.

-Egyszer egy hosszú nap után rám nézett, és azt mondta: „Nem tudom, mivel érdemeltelek ki téged, fiam.”
Én erre azt feleltem: „Apu, én kaptalak meg téged. Megkaphattalak!”

(Nagy Barbara, a 777blog.hu önkéntes fordítója alapján)

Reményik Sándor: A kereszt fogantatása

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben

A Libanonra szállott.

A Libanon csúcsán egy cédrus állott.

Törzse obeliszk, feje korona.

A Szentlélek ráharsogott: Te fa!

Máriától, a Szűztől most jövök,

Csirázik immár az Isten fia,

És áldott ő az asszonyok között.

Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel

Megáldalak: légy terhes a kereszttel!

Légy te is áldott minden fák között,

Érezd, hogy nő benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,

Míg utatok egykor összevezet.

Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,

Kidöntve majd magányod vadonából

Állítsanak a világ közepébe.

Ott állj majd minden árva faluvégen,

Ott függj a cellák kietlen falán,

Ős-fádnak ezer apró másaképen.

Forgácsolódj szét millió darabra,

A Szabadító tekintsen le rólad

Millió megbilincselt életrabra,

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben

Tovazúgott a Libanon felett,

Zúgásában ezer fa reszketett,

Ordító erdőn ment harsogva át,

Csak egy fa értette meg a szavát, –

Lehajlott óriási koronája:

Kereszt-sorsának megadta magát.

Ady Endre: Harang csendül

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba’

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.