Adventi Gondolatok és Jókívánságok

a tinnyei református gyülekezetből

Ebben a járványtól terhelt időben gyülekezetünk tagjai adventi gondolataikkal, jókívánságaikkal keresik mindazokat, akik szeretnének karácsonyra kicsit lecsendesedve, felfelé figyelve is készülni. Kérem, fogadják ezeket az üzeneteket Advent 4 hetében jó szívvel, és ha szeretnék megosztani, bátran adják tovább.

Szeretettel és köszönettel: Csoma Áron

Az első ilyen adventi gondolatot Gajdó Delinke küldte el.

“Aztán egyszer csak meglett a megoldás segítség nélkül, ingyen, kegyelemből, ahogy a csodák történnek.” Szabó Magda

Elkezdődött a várakozás…stabilan, minden évben, megszokásból tán. Mondanám, hogy így van gyerekkorom óta, de nem! Akkor nem volt divatja az adventi koszorúnak, a ház díszítésének s a készülődés, várakozás sem volt tudatos. Gyerekfejjel karácsonyorientált volt az ünnep, a kapásról szólt, nem az adásról. Akkor, nekem. Aztán adott az Isten férjet, gyerekeket, felelősséget, begyűrűzött az adventi koszorú minden egyéb külsőséggel s a befele figyelés igénye is. Adni lett fontosabb. A családnak illatot, hangulatot, odafigyelést, lényegre fókuszálást (legalábbis az erre való törekvést) és tartalmat a közösségnek. Nehéz! Gyakran görcsös lesz az ember attól, amit nagyon akar…Tudja az ész és érzi a lélek, mégsem megy magától. Talán pont a nagyon akarástól…azt hisszük, hogy még többet, még jobban kell teljesíteni. Csúnya szó, manapság egyre gyakoribb. Olyannyira, hogy minden szeletét áthatja az életünknek. Pedig nem kéne! Csak lassítani, figyelni kifelé, befelé és felfelé s hagyni, hogy ingyen, kegyelemből megtörténjék a csoda! Próbáljuk meg, akarjuk, hagyjuk, higgyük! Eljön!

Áldott adventi készülődést kívánok,

szeretettel: Gajdó Delinke

Reményik Sándor: A kereszt fogantatása

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben

A Libanonra szállott.

A Libanon csúcsán egy cédrus állott.

Törzse obeliszk, feje korona.

A Szentlélek ráharsogott: Te fa!

Máriától, a Szűztől most jövök,

Csirázik immár az Isten fia,

És áldott ő az asszonyok között.

Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel

Megáldalak: légy terhes a kereszttel!

Légy te is áldott minden fák között,

Érezd, hogy nő benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,

Míg utatok egykor összevezet.

Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,

Kidöntve majd magányod vadonából

Állítsanak a világ közepébe.

Ott állj majd minden árva faluvégen,

Ott függj a cellák kietlen falán,

Ős-fádnak ezer apró másaképen.

Forgácsolódj szét millió darabra,

A Szabadító tekintsen le rólad

Millió megbilincselt életrabra,

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben

Tovazúgott a Libanon felett,

Zúgásában ezer fa reszketett,

Ordító erdőn ment harsogva át,

Csak egy fa értette meg a szavát, –

Lehajlott óriási koronája:

Kereszt-sorsának megadta magát.

Ady Endre: Harang csendül

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba’

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.