Kedves testvérek!
Advent a készülődés, a várakozás ideje.
Bár tudjuk, hogy a szó latin eredetű mégis ennek a szónak már az első két betűje AD számunkra üzenetet, mert ilyenkor gondolataink gyakran az Adás körül forognak. Ha máskor nem is, de ebben az időszakban jellemzően mi is többet gondolunk másokra, adunk, sőt jótékonykodunk, de miből is fakad mindez?!
(1) Mindenek előtt a teremtő Atya adott egy lehetőséget ott az Édenkertben, amit mi elpuskáztuk, – sőt olyan messze szaladtunk tőle amennyire csak tudtunk. Gondviselőnk azonban utánunk jött és ismét adott (ki nem érdemelt) szeretetet, kegyelmet, megbocsátást, … és egy isteni megoldást a bűnre.
(2) Így adta oda a megváltó Fiát, aki „önmagát adta értünk”. Jézus tehát egészen a földig, és az emberi létig lehajolva – végig engedelmességben járva – nem csak a bűneinket vette magára, hanem egyben utat mutatott nekünk, hogyan legyünk békességben és szeretetben, ill. ezen túlmenően reménységet adott a benne hívőknek (örök élet).
Jézus persze mindig azt adta tovább, amit az Atyától kapott (számtalanszor az Atyára utalva/mutatva tetteiben).
(3) Jézus mást is adott nekünk: a támogató, vigasztaló Szentlelket, aki a mi iránytűnk – már ha van fülünk a hallásra (bár a világ hangos lármájától néha olyan nehéz meghallani az Ő suttogó és szelíd hívó szavát).
(4) Így érkezhetünk meg végül magunkhoz: ahol mi is a Szentháromság segítségével tudunk (tovább) adni egymásnak, abból a szeretetből egy parányi szeletet, amelyet mi is kaptunk fentről.
Adja az Isten, hogy ezt a felülről jövő érzést átéljük újra, meg újra (nap, mint nap) és tovább tudjunk adni belőle másoknak!
Az alábbi dallal kívánunk áldott Adventet: https://youtu.be/shtqKELbc08?si=UdeRXDe3aXqPU0Ff
Szeretettel, Balogh család
