Gyülekezetünkben továbbra is rendszeresen
szervezünk hétközi alkalmakat, Beszélgetős esték címmel. Ezeken az
összejöveteleken olyan kérdéseket vitatunk meg, amelyek általában mindannyiunk
életében felmerülnek, így hasznos lehet, hogy ezekre a kérdéseinkre igyekszünk
együtt válaszokat találni. Ráadásul olyan válaszokat, amelyek összeegyeztethetők
lelkiismeretünk harmóniavágyával, hitünk tanításaival és a társadalmi normákkal
is. Hogy beszélgetős estéinket még változatosabbá tegyük, időnként olyan
vendéget is hívunk, aki közismert ember, és akiről tudjuk, hogy gondolkodása,
cselekedetei alapján példaértékű életet él, keresztyén hitvallást követ. A
legutóbbi alkalmakkor Novotny Zoltán sportriporter és Mező Misi a Magna Cum
Laude zenekar énekese voltak a vendégeink.
Az első időszakban ezeket az alkalmakat csütörtök esténként a parókia irodájában, illetve nagyobb érdeklődés esetén a gyülekezeti teremben tartottuk. 2018. február 15-én az istentiszteleteinket vasárnaponként rendszeresen látogató Balczó Zoltán Európai Parlamenti képviselő úr volta vendégünk, míg a költészet napjára gyülekezetünk kántorának fiát, Dobai Bálint költőt hívtuk meg esti beszélgetésre. A nyár folyamán elkezdődött és még jelenleg is tartó egyházi építményeink tatarozása miatt azonban a Kossuth Lajos Művelődési Házban kaptunk helyet, és mivel annak rendezvényeihez igazodnunk kellett, a beszélgetések a szerdai napra kerültek át.
Ilyen
előzmények után hirdette a plakát, miszerint 2018. október 10-én Novotny Zoltán
sportriporter, október 17-én pedig Mező Misi a Magna Cum Laude együttes
frontembere látogat hozzánk. Ahogy a meghívóban szerepelt, mindkét beszélgetős
est pontosan 18.30 órakor kezdődött, és szép számmal voltak érdeklődők a
művelődési házban.
Csoma Áron
tiszteletes úr köszöntötte a megjelenteket és a vendégeinket, hogy elfogadták
meghívásunkat, majd moderálta az estek beszélgetéseit.
Az első alkalommal
bevezetésként érdemeit, elismeréseit felsorolva bemutatta az idősebb korosztály
által amúgy is ismert és közkedvelt sportriportert, aki az első kérdésekre
adott válaszában mindjárt egy személyes ifjúkori tinnyei élményével kezdte
előadását. Elmondta, hogy egyetemista éveiben kisebb társasággal Tinnyén
kutatták Kossuth Lajos emlékét, és bizony az akkori időkben Budapestről
Pilisjászfaluig (régebben Szárazág) vonattal tudtak utazni, onnan gyalog tették
meg az utat kis falunkba. (Szerencsére ma már több közvetlen buszjárat
közlekedik hozzánk a fővárosból!) De olyan maradandó élményben volt része, hogy
máig sem felejtette el Tinnyét. Tóth Eszti néni kérdésére válaszolva, azt
azonban már nem tudta megmondani, hogy kutatásuk milyen eredménnyel járt. Talán
ez ma már nem is olyan fontos… A lényeges a sok szép élmény…
A bevezető
gondolatok után munkájáról kérdezte őt Áron, miszerint a magyar-történelem
szakos tanári végzettséggel, hogyan lett belőle sportriporter. Vendégünk
elmondta, hogy abban az időben csak vidéken kapott volna tanári állást, amihez
pesti ifjú lévén nem volt alkalmazkodási képessége, ezért némi segítséggel
jelentkezett a Magyar Rádióba, ahova a ’60-as évek elején fel is vették. Rá két
évre „tudományos alapon” (éppen csak ő viselt aznap zakót és nyakkendőt a rádió
stúdiójában) őt választották ki, hogy menjen át a TV-be kisegíteni. Ottani
munkája olyan jól sikerült, hogy attól kezdve párhuzamosan dolgozhatott mindkét
médiánál. Aktív éveiről humoros sztorikat mesélt, amelyekben felidézte egykori
olimpiák, világversenyek és más sportesemények történéseit, kiemelkedő
eredményeit. Jó volt látni az arcán az egykori alkalmak izgalmát, örömét,
amelyeket láthatóan mesélés közben újra átélt és át is adott a hallgatóságnak.
A hivatásáról
szóló beszámoló után a Tiszteletes úr a magánéletéről kérdezte, amelyről
megtudhattuk, hogy evangélikus családban született. Hitét gyerekkorától kezdve
gyakorolta, 1954-ben konfirmált, és az előző rendszerben is taktikusan ugyan
(rendszertelenül és több templomot látogatott), de járt istentiszteletekre. Sőt
pap lányt vett el feleségül, természetes módon az egyház szertartása szerint is
összeházasodtak, de a fentiek miatt neki semmi bántódása, hátránya nem esett.
Megtudhattuk róla azt is, hogy jelenleg a Protestáns Újságírók Szövetségének
elnöke és a Budapesti Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, ő szervezi,
illetve gyakran vállalja is az igefelolvasást az istentiszteleteken. Mélyebb
hitvallásáról felolvasta a következő sorokat, amellyel zárta is a beszélgetést:
A reformáció lényege: visszatérés az élet egyedüli
forrásához, a Bibliához és élni annak tanítása – a tízparancsolat, a hegyi
beszéd, a szeretet himnusza – szerint.
A
Biblia üzenetében és hatásában olyan felmérhetetlenül gazdag könyv, amely
mindenkire egyéni és egyedi módon hat. Megszívlelendő a tanács: szánj rá
életedből egy évet és olvasd el elejétől végéig a Bibliát.
Sokszor idézem egyetértően a
dél-afrikai Elisabeth Marais vallomását: „Húszéves koromig alig volt egyebem,
mint a ruháim, a büszkeségem és az étvágyam. Húszévestől ötvenéves koromig
olyan voltam, mint a szarka, mindent hazahordtam, ami megtetszett, és amit meg
tudtam fizetni. Ötvenévestől hatvanéves koromig ültem, néztem és élveztem, amim
van, de hatvan és hetven között abban leltem örömömet, hogy elosztogattam
mindenemet. Most, hetvenévesen csak a Bibliámhoz, a szemüvegemhez és a
műfogsoromhoz ragaszkodom.”
A
huszadik század második feléhez képest, amikor az európai emberek nagyon hittek
a modernitásban, az utóbbi tíz-húsz évben mindinkább kiábrándulnak belőle.
Előtérbe kerül a lelkiség, az emberi benső értékek keresése. És ebben szerepe
lesz a Bibliának… Különösen, hogy a világháló minden eddiginél nagyobb
lehetőséget kínál a bibliai világ megismerésére.
A Biblia ott van a világhálón, a
Biblia ott van a magyar családok háromnegyedében. Korholva, ténymegállapítva,
mégis reménykedve teszi fel kérdéseit az Evangélikus Élet cikkírója:
Olvassák-e? Felismerik-e, hogy mekkora kincs van a birtokunkban? Értékelik-e
végre, hogy saját anyanyelvükön kapnak útikönyvet, receptgyűjteményt az
életükhöz?
A
Biblia elsősorban nem betű, hanem lélek és élet.
A Lélek gyümölcse viszont Pál apostol
szerint: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség,
önmegtartóztatás…
A
léleknek mindig van tartaléka: a hit. „Kinek az ég alatt már senkije sincsen, /
Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten” – olvashatjuk Arany János Toldijában. „Hiszek
hitetlenül Istenben, / mert hinni akarok…” – írja dacosan Ady Endre.
Ahogy Gandhi hitt az
erőszakmentességben, Szókratész az igazságban, Morus Tamás a tisztességben,
Jézus a szeretetben, úgy kell hinnünk a békességben, tisztaságban, a világ
szépségében, önmagunkban, a családban, a munkában, a hazában, a jövőben, és
mindenekfelett az Istenben.
Ő
„törődik velem, személyesen büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít,
minden pillanatban ellenőriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban…”
– írja Márai Sándor. Minden mögött a Gondviselés van – hiszem én is. Ha valaki
hisz, az legyen nyilvánvaló cselekedeteiben.
A Deák téri evangélikus templomban is
szokássá vált, hogy az oltári igét és az istentiszteleti hirdetést nem a lelkész
mondja. Így aztán olykor én is az ambóhoz állok. Fabiny Tamás ezzel
kapcsolatban többször hangoztatta, hogy a mikrofon mögött állok, ahogy
megszoktam. Ő azonban zavarban van, amikor a templomban beszélek. A hirdetést
záró doxológia után hiányérzete van. Valahol belül azt várná, hogy az ámen után
azt mondjam: Ferencváros – Újpesti Dózsa 2:0”.
Október 17 –
én még az előző hetinél is nagyobb érdeklődés várta a népszerű rockénekessel,
Mező Misivel való találkozást. Noha a művelődési házba fértek volna még be, jó
volt látni a sok falu- és környékbeli résztvevőt, sőt mint az est végén
lezajlott hozzászólásokból megtudtuk, még Budapestről is jöttek érdeklődők.
Tiszteletes úr
barátjaként köszöntötte és mutatta be vendégünket, akit először magánéletéről,
zenei pályafutásának alakulásáról, majd világnézeti hovatartozásáról,
hitéletéről és annak gyakorlásáról kérdezett.
Mező Misi
nyíltan és őszintén válaszolt minden kérdésre. Megtudhattuk tőle, hogy a Békés
megyei Gyulán született, négy gyermekes cigány családban látta meg Isten fényes
egét. Gyermekéveit a család lakóhelyén, Dobozon töltötte, ott járt általános
iskolába is. Szülei egyszerű, becsületes vidéki emberek voltak, édesapja a
helyi TSZ-ben traktorosként dolgozott. Az iskolai oktatáson kívül éneket, zenét
külön soha nem tanult, ének-zene tanárhoz nem járt. Azonban az ének és a zene
szeretetét génjeiben, Isten által kapta. A család és a szűkebb muzsikus
környezet támogató, tápláló hatása nagyban hozzájárult fejlődéséhez. Mivel nem
voltak gazdagok, Misi először a nagybátyja gitárján próbálkozott a zenéléssel,
amit nagyon szeretett. Mivel édesapja látta tehetségét és szorgalmát, egy
kombájnos aratóversenyen nyert pénzéből igazi gitárt vásárolt a tíz év körüli
fiának. „Egész Dobozon senkinek nem volt
olyan gitárja, mint nekem!”
A fiú nagyon
büszke volt a hangszerére, amely még elszántabbá tette a zene autodidakta módon
való elsajátításában. Édesapja másként is segítette céljai elérésében.
Művészeti vezetője volt egy hagyományőrző cigány együttesnek, amelyben Misi is
szerepelhetett.
Élete első
fellépésére 11 éves korában került sor. Az általános iskola elvégzése után
Gyulára került középiskolába. Számára ekkor nyílt ki a világ. A tanulás mellett
zenekart alapított, folyamatosan zenélt és énekelt két együttesben is. Asztalos
szakmát, fafaragást, kosárfonást tanult, ezeket el is sajátította, de a zene mindennél
jobban érdekelte.
1999-ben alakult
meg a Magna Cum Laude zenekar, amelynek kezdettől fogva gitárosa és énekese volt
és az a mai napig is. Országosan, sőt nemzetközileg ismert és népszerű zenekari
pályafutásáról szerényen beszélt. Elmondta, hogy a kezdeti években, fiatalon és
tapasztalatlanul ő is végigment azokon a buktatókon, amelyek a művészvilágban alkotó
és élő zenészeket próbára teszi. Bevallotta, hogy nem mindig tudott ellenállni
a különböző kísértéseknek, amelyeket az életmódja kínált. Akkor azt gondolta,
hogy ez természetes, egy rockzenész nem is élhet másként.
Magánéletében
komoly változást a 2005-ös év hozott, amikor megismerte későbbi feleségét. Kapcsolatuk
2010-ben házassággá érett. Boldog családi életet élnek, három gyermekük van.
Megtérését
családi tragédia, konkrétan édesanyja halála után kialakult mély lelkiismeret-furdalása
előzte meg. Misi évekig nem tudta megbocsátani magának a mulasztását, hogy a
halála előtt nem búcsúzott el édesanyjától, pedig lett volna rá lehetősége. A
hittel, a megváltással, a kegyelemmel és Szenczi Sándorral (a Baptista
Szeretetszolgálat alapítója és vezetője) való találkozása segített kijönni
lelki válságából. Isten mélyebb megismerésének igénye vezette ahhoz az
elhatározáshoz, hogy elvégezze a Baptista Teológiát, amely idén sikerült is
neki. Úgy érzi, és a megtapasztalt visszacsatolások megerősítik ebben, hogy
más, jobb ember lett a hit által. Isten megbocsátott neki, mert az Úr előtt
minden ember egyforma.
Megtérését,
vallásának gyakorlását nyíltan vállalja. Családja, barátai (zenésztársai) és
rajongói elfogadják, tiszteletben tartják kapcsolatát Istennel és a Baptista
Egyházzal.
Én magam egy
Papp László Sportarénában megrendezett koncerten személyesen tapasztaltam, hogy
bár Misi nem kérkedett azzal, miszerint ő hívő ember, előadás közbeni
viselkedésén, a nézőkhöz való viszonyulásán érződött és kifejezésre jutott
Istennel való szeretetkapcsolata. Közvetlen és hiteles tolmácsolója volt Jézus
legfőbb tanításának, a szeretetnek.
Tinnyei
találkozásunk végén három dal előadásával ajándékozta meg a jelenlévőket, és az
őszintén beszélgetős estéjével maradandó élményt adott nekünk. Köszönjük Misi!
Dr.
Andorfer Miklós
presbiter
