Kategória: Ez történt a gyülekezetben

Nagyon jó volt együtt rendezni gyülekezeti kertünket szombaton! Sokat haladtunk, hogy méltó legyen majd az ünneplésünkkor. Köszönjük Herminának a reggeli böjti Perbáli-Töki Pompost és Katinak a finom böjti pogácsát és teát.

Hidasi Rudi bácsi néhány éve csatlakozott gyülekezetünkhöz. A 79 éves özvegy nyugdíjas bányász az elmúlt év októberéig Dágon egymagában élt családi házában, mivel feleségét, mindkét leányát és vejeit is elvesztette már. Korábban a pasaréti református közösség tagja volt, de idővel egészségi állapotának folyamatos romlása és a nem egyszerű tömegközlekedés akadályozta őt a budai gyülekezettel való rendszeres kapcsolattartásban. 2018 -ban éppen velük töltött hat csendes napot Piliscsabán, mialatt részt vettek a vasárnapi református istentiszteleten és az azt követő szeretetvendégségen. A pasaréti gyülekezet presbiterei beszélgetés közben elmondták Áronnak, hogy van egy testvérük, aki Dágon lakik, de a távolság miatt nem tud a közösségükbe járni. Tiszteletes urunk azonnal kijelentette, hogy azon tudunk segíteni, megoldjuk a problémáját.

Lelkipásztorunk (Csoma Áron) felajánlotta Rudi bácsinak, hogy megszervezi részére a vasárnapi istentiszteletek és egyéb rendezvényeink látogatásának lehetőségét. Gyülekezetünk szeretetszolgálatának tagjai vállalták Rudi bácsi fuvarozását Dágról Tinnyére és vissza, ő pedig hétről hétre elkötelezett résztvevője volt alkalmainknak. Azok, akik rendszeresen jártak templomba, volt alkalmuk megismerniük és megkedvelniük őt.
A velünk töltött időszakban Rudi bácsinak a mi közösségünk szeretetet, vigasztalást, segítséget és biztatást nyújtott, jól érezte magát köztünk, jól esett neki társaságban lenni, elbeszélgetni az istentiszteletek utáni szeretetvendégségeken és a nyugdíjas összejöveteleinken. Amikor egészségi állapota engedte, a családi napon még főzést is vállalt és teljesített a jelenlévők teljes megelégedettségére.
Otthon azonban magányos volt. Több súlyos betegsége aggodalommal töltötte el, szorongott attól; mi lesz vele, ki segít rajta, ha olyan rosszullét fogja el, hogy orvost vagy mentőt kell hívni hozzá. Együtt kerestük a lehetséges megoldásokat erre a problémájára. Többféle elképzelés felmerült gondolatainkban, végül Rudi bácsi úgy döntött, hogy kis házát eladja és beköltözik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Házába Pátyon. Segítettem őt a ház eladásában, az otthonban való elhelyezésben és a költözés nagy feladatát is megoldottuk gyülekezeti segítséggel. Ekkor már a vírusjárvány második magyarországi hulláma is elkezdődött, óvintézkedéseket vezetett be a kormány.

A beköltözést követően Rudi bácsi karanténba került. Személyesen nem találkozhattunk, de rendszeresen tartottuk a kapcsolatot telefonon, és ha tanácsra vagy más segítségre volt szüksége, igyekeztünk támogatni őt. Nem volt könnyű megszoknia az új körülményeket, idő kellett hozzá, amíg kényelmesen berendezkedett, kialakult az otthon szabályaihoz illeszkedő napirendje.
A bekerülését követően egy rosszul sikerült katétercsere miatt többször megjárta a kórházat, ahonnan visszakerülve újra és újra karantén várt rá, ami azt jelentette, hogy a szobáját sem hagyhatta el. A szigorú óvintézkedések ellenére elkapta a koronavírust, és mivel súlyos krónikus szívelégtelensége és tüdőbetegsége is van, a Szent János Kórház kovid részlegére szállították. December közepén a szakszerű orvosi ellátás és gondos ápolás ellenére fennállt a veszélye, hogy lélegeztető gépre rakják, de úgy tűnik, hogy az érte szóló imáinkat az Úr meghallotta és Rudi bácsi kigyógyult a vírusfertőzésből. A karácsonyt már az idősek otthonában ünnepelte és nagy örömmel fogadta a 2021. évi gyülekezeti falinaptárunkat, ami azóta is a szobáját díszíti.

A napokban meglátogattam őt az idősek otthonában és mivel már mindketten megkaptuk a kovid elleni védőoltásokat, maszkban és távolságtartással bátorkodtunk a szobájából nyíló teraszon személyesen találkozni.
Nagy örömömre szolgált, hogy jó körülmények között, jó hangulatban, megnyugtató egészségi állapotban láthattam őt. Érdeklődésemre elmondta, hogy a kezdeti nehézségek után sikeresen beilleszkedett az otthon lakóinak közösségébe, megszokta az előírt rendszabályokat, kialakult a mindennapi életvitele. Alapvetően mindene megvan. Megfelelően berendezett és felszerelt, saját fürdőszobával és kertkapcsolattal rendelkező lakószobában lakik. Teljes ellátást kap, folyamatos egészségügyi felügyelet alatt áll, rendszeresen tartanak részükre foglalkozásokat és hitéleti alkalmakon is részt vehet. Szabadidejében rejtvényeket fejt, TV – t néz vagy rádiót hallgat, sétál a parkban, kertészkedik, illetve dominózik vagy beszélget társaival. Időnként megtalálja a módját, hogy az otthon által nyújtott étkezést saját készítésű ínyencséggel (palacsinta, kocsonya, pörkölt) egészítse ki, mert hála Istennek az étvágya még mindig nagyon jó. Ilyenkor mindig megkínál másokat is az általa főzött vagy sütött finomságból, aminek a bentlakó társak nagyon örülnek.

Minden nap keresi a kapcsolatot Istennel, reggel és este imádkozik hozzá. Hálát ad az életéért, az eddig kapott támogatásért. Jézusnak ajánlotta az életét, mert átvállalta bűneinket. Kéri, hogy ő vezesse a hátralévő napjait, jelölje ki számára az utat, alakuljon úgy minden napja, ahogy Jézus akarja.
Úgy érzi, hogy Isten meghallgatja őt, segítette nehéz helyzetében, mielőtt az otthonba bekerült nagyon rossz lelki -és fizikai állapotban volt. Most pedig jól érzi magát, minden tekintetben megerősödött, elégedett a sorsával és önmagával, hálás mindenért.

A húsvét számára azt jelenti, hogy Jézus győzedelmeskedik a hálál felett. Hisz a feltámadásban, az élet megújulásában. A természet újjáéledése is ezt mutatja számára. Optimizmusát és lelki erejét jelzi az is, hogy a terasza előtti kb. 25 m2 gyepes területet – némi segítséggel – művelés alá vonta, az ott talált évelő dísznövényeket rendbe tette, a felszabadult szabad területet parcellázta, zöldség – és virágmagokkal bevetette.

Rudi bácsi így várja a húsvétot Pátyon, miközben minden nap gondol gyülekezetünkre, mert a velünk való személyes találkozás hiányzik a legjobban neki. Úgy érzi, hogy a köztünk töltött időben keresztyéni szeretettel elfogadtuk őt, jó érzés volt számára a találkozások alkalmával mosolyogva köszönteni egymást, és valódi érdeklődéssel fordulni egymás iránt.
A Magvető lapjain kíván gyülekezetünk minden tagjának áldott szép húsvéti ünnepeket, és türelemmel várja a járványhelyzet javulását, hogy mielőbb újra látogathassa a vasárnapi istentiszteletet, a személyesen találkozhasson szeretett testvéreivel.

                    Dr. Andorfer Miklós

Református gyülekezetünk fontos küldetésének tartja, hogy közösséget teremtsünk minden tinnyei és környékbeli ember számára. Ezért nem csak az elmúlt hónapokban, de az elkövetkezőkben is aktív programokkal várjuk a „keresőket”.

Januári hideg ide, különböző felekezet oda, az Ökumenikus imahéten ismét közösen imádkoztunk református és katolikus testvérek. Idén Csoma Áron tiszteletes urunk prédikált a két gyülekezetnek a tinnyei katolikus templomban, aztán az újjávarázsolt Dér Iskolai gyülekezeti házban a katolikus testvérek finom vacsorája felett beszélgettünk át egy egész estét. Köszönet érte!

A februári mátraházai Presbiteri Csendes Hét pedig nem csak lelki feltöltődést hozott, de (a hegyi túrák következtében) kínzó izomlázat is.

Márciustól „kávé-süti megállót” működtetünk a vasárnapi istentiszteletek után. Így nem csak együtt imádkozunk, de egy kicsit beszélgetünk is vasárnap reggel.

Áprilisban kiszellőztettük a telet a templom padsoraiból és a parókiáról is, hogy húsvétra tisztaság várja a betérőket. Mostanra elkészült a temetőnk (nyug)térképe is.

Május 31. és június 2-a között Erdélybe – Dévára, Vajdahunyadra és Aradra – kirándulunk. Szeretettel várunk mindenkit! További információért Csoma Áron tiszteletes urat lehet hívni a 06-30-336-1666-os számon.

Június harmadik hétvégéjén, a hittanos évzáró után, Családi napra várunk mindenkit a tinnyei és a piliscsabai gyülekezettel együtt.

2019.06.30.-07.04. között pedig idén, a Bakonyban, a Bakonybéli Erdészet Huszárokelőpusztai Üdülőkomplexumában tartjuk a hagyományos Családi táborunkat. Ide is szeretettel várunk mindenkit!

Augusztus 5-től 9-ig a tavaly is nagy népszerűségnek örvendő Gyermektábort szervezzük meg a Dér Iskolában.

BN

„Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten” /Zakariás 8,23/

Ez a mottó. 2019. május 18. Debrecen. A Magyar Református Egység Napja.

Készültem rá, vártam, annak ellenére, hogy az egyetlen „alvós” napomon, szombaton még korábban kellett kelni, mint amúgy. 4.30-kor csicsergett a telefon (a madarak is alszanak még ilyenkor), ennek ellenére könnyen keltem, csak kisebbik fiamat, Aport költöttem nehéz szívvel, 45 perccel később. Ő nem kelt könnyen, de sikerült tartani a menetrendet, elkaptuk Angélát s már suhantunk is Piliscsabára. Ott ültünk fel az egyházmegye által bérelt buszra. Elindultunk. Menet közben több gyülekezetből csatlakoztak hozzánk. 11 óra körül érkeztünk meg Debrecenbe.

Szeret az Isten!

Nyugtáztam magamban immár sokadjára a buszon és úgy tűnik, örül is a mai ünnepnek, mert csodás időt adott. S ismételt bizonyítékául mindenekfelett levésének, újfent megcáfolta az időjósokat, másfelé terelte az esőfelhőket, mindvégig ragyogott a Nap!

Próbáltam gyermekembe oltani derűmet. Egyelőre kevés sikerrel… ragyoghat a Nap, lehet bármilyen ünnep, ha nincs pajtás, mit ér az egész?! Márpedig egyedül volt ilyen zsenge korú és erőteljes szülői ráhatásra indult el velünk. Maradtam hát egyelőre a reménnyel, hogy valami csak megérinti, lecsapódik benne, s ha nem is aznap, de idővel nem kényszer kirándulásként fog emlékezni rá, hanem örül majd, hogy részese lehetett. Így indultunk megkeresni helyünket az Egységben.

Szeretem Debrecent

Jó volt látni az a sok embert, különösen annak tudatában, hogy mi hozta ide őket, hogy tényleg a nagyvilág minden tájáról azért gyűltünk össze, mert fontos magunkat erősíteni, (fel)vállalni kereszténységünket, ebben az egyre inkább elkorcsosuló, hamis értékeket hirdető és hajszoló világban. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy a kisebbik fiókám is ott legyen! Pünkösdkor fogadalmat tesz. Saját akaratából. Ott kellett lennie. Nem? Részesévé válni annak, amiről majdan gyerekeinek már történelemként mesélhet.

Mennyi esemény!

Minden korosztály számára a legkisebbektől az aranykorúakig. Körbesétáltunk, örömmel nyugtázva, hogy mindenhol óriási az érdeklődés. A Nagyszínpadon gyerekzenekar, barokk kamarazene, kontakttánc, hitvallás énekben, versben, népzenében, táncjáték, református népénekek, nem is lehet mindent felsorolni. S akkor még ott a több helyszín: ifjúsági színpad, zenei színpad, népzenei színpad, bábszínház. A kollégium kápolnájában imalánc, a zsibongóban pódiumbeszélgetések, az oratóriumban nőszövetségi és presbiteri találkozó, kézművesudvar, különféle tornák, Kárpát-Medencei Kórustalálkozó, játszóház, lehetőségek piaca, A Magyar Református Szeretetszolgálat kutató-mentő csoportjának bemutatója.

Nem kívánkoztam semerre, csak bemenni a Nagytemplomba

Feltérképeztünk mindent, de nem mentünk vissza sehová, gondoltuk szusszanunk egyet Szabó Magda mellett a padon, de esélyünk sem volt. Előtte, mögötte, lábainál, mindenhol ült valaki. Nem baj, legalább nincs egyedül, gondoltam. S bizonyára repdes a lelke, hogy rajongásig szeretett városában, az óriáscsiga (ahhoz hasonlította a Nagytemplomot) árnyékában ennyien összegyűltek, mind testvérei büszkén vállalt és hirdetett református hitében. Nem kívánkoztam semerre, csak bemenni a Nagytemplomba. Angéla és Apor is egyetértettek velem. Gondoltuk, kicsit elcsendesedünk ott bent, aztán eldöntjük, hová megyünk vissza. Még csak fél kettő volt (háromkor kezdődött az istentisztelet), de zsúfolásig telve a templom. Pontosabban azok a sorok, amelyek nem voltak lezárva. Döbbenet! Nem értettem. Miért kell lezárni, amikor ilyen sokan vagyunk ott és hát mégiscsak a „mi Rómánk Szent Péter Bazilikája”. Sokan most vannak ott először, vagy ritkán jöhetnek és – hozzánk hasonlóan – szeretnének a padjaiban ülve kiszakadni, elemelkedni a mindennapijaiktól. Mire ocsúdtam, szerencsére már szabad utat engedtek nekünk az üres padokba és mihelyst leültünk tudtuk, hogy csak az istentisztelet végén jövünk ki. Igen, így döntött kis háromfős különítményünk, annak ellenére, hogy valójában kint zajlott minden, a másfél óra múltán kezdődő istentisztelet is. Bent kivetítőkön láthattunk, hallhattunk mindent. Teljes egyetértésben azt gondoltuk, éreztük, hogy ha már megadatott nekünk, hogy ott lehessünk, akkor nem kérdés, hogy a Nagytemplomban kell lennünk istentisztelet alatt. Ott kívánunk úrvacsorát venni és én titkon próbáltam egy kicsit átérezni, hogy milyen lehetett gyermekként itt ülnie, mit gondolhatott ezek között a falak kötött drága Magdus és hogyan élhette meg, amikor a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokává választották. Jó volt, repült az idő, egyszer kimentünk Aporral, mert megszomjazott. Mire visszaértünk, alig tudtunk odaaraszolni a padunkhoz. Szerencsénkre Angéla bent maradt és hősiesen védte helyeinket.

Nagyon vártam ezt az istentiszteletet

Nem tudom pontosan, hogy mit, talán valami eddig soha nem tapasztalt érzést, tartalmat, valami csodát. Nem ment. Pedig koncentráltam, figyeltem, hallottam, értettem. Kerestem az okát, a megoldást, nem találtam. Akkor nem, valamikor éjjel, már itthon jöttem rá. Legalábbis remélem. Máshoz szoktam. Helyben, lélekszámban sokkal kisebbhez, csendben, békében sokkal nagyobbhoz s talán emiatt veszett el ott a tartalom. Nekem. Mert biztosan volt, hisz két rövid, ám annál fontosabb gondolat, bíztatás, felhívás bennem is megmaradt: … LEGYETEK ÁLDÁS …. BÁTOR HITTEL … hallottam Fekete Károly püspök hangját, s örök felkiáltójellel ellátva, el is raktároztam magamban.

Összevetve mindent, a hajnali ébredéstől a késői nyugovóig, azt gondolom, hogy érdemes volt. Tartalmat, nem keveset, kapok itthon minden istentiszteleten, szerencsésnek is érzem magam emiatt, de megtapasztalni, hogy mekkora Egységhez tartozom, csak ott és akkor tudtam. Örömtelibb zárása nem is lehetett volna ennek a napnak, mint Apor megnyugvással tett felfedezése: anya, nem is vagyunk kevesen és szerencsére sok a fiatal is, pedig pont az ellenkezőjét gondoltam!

Drága fiókám… Legyetek, legyünk egyre többen! Áldás, bátor hittel!

Gajdó Delinke