Gyülekezetünkben továbbra is rendszeresen szervezünk hétközi alkalmakat, Beszélgetős esték címmel. Ezeken az összejöveteleken olyan kérdéseket vitatunk meg, amelyek általában mindannyiunk életében felmerülnek, így hasznos lehet, hogy ezekre a kérdéseinkre igyekszünk együtt válaszokat találni. Ráadásul olyan válaszokat, amelyek összeegyeztethetők lelkiismeretünk harmóniavágyával, hitünk tanításaival és a társadalmi normákkal is. Hogy beszélgetős estéinket még változatosabbá tegyük, időnként olyan vendéget is hívunk, aki közismert ember, és akiről tudjuk, hogy gondolkodása, cselekedetei alapján példaértékű életet él, keresztyén hitvallást követ. A legutóbbi alkalmakkor Novotny Zoltán sportriporter és Mező Misi a Magna Cum Laude zenekar énekese voltak a vendégeink.
Az első időszakban ezeket az alkalmakat csütörtök esténként a parókia irodájában, illetve nagyobb érdeklődés esetén a gyülekezeti teremben tartottuk. 2018. február 15-én az istentiszteleteinket vasárnaponként rendszeresen látogató Balczó Zoltán Európai Parlamenti képviselő úr volta vendégünk, míg a költészet napjára gyülekezetünk kántorának fiát, Dobai Bálint költőt hívtuk meg esti beszélgetésre. A nyár folyamán elkezdődött és még jelenleg is tartó egyházi építményeink tatarozása miatt azonban a Kossuth Lajos Művelődési Házban kaptunk helyet, és mivel annak rendezvényeihez igazodnunk kellett, a beszélgetések a szerdai napra kerültek át.
Ilyen előzmények után hirdette a plakát, miszerint 2018. október 10-én Novotny Zoltán sportriporter, október 17-én pedig Mező Misi a Magna Cum Laude együttes frontembere látogat hozzánk. Ahogy a meghívóban szerepelt, mindkét beszélgetős est pontosan 18.30 órakor kezdődött, és szép számmal voltak érdeklődők a művelődési házban.
Csoma Áron tiszteletes úr köszöntötte a megjelenteket és a vendégeinket, hogy elfogadták meghívásunkat, majd moderálta az estek beszélgetéseit.
Az első alkalommal bevezetésként érdemeit, elismeréseit felsorolva bemutatta az idősebb korosztály által amúgy is ismert és közkedvelt sportriportert, aki az első kérdésekre adott válaszában mindjárt egy személyes ifjúkori tinnyei élményével kezdte előadását. Elmondta, hogy egyetemista éveiben kisebb társasággal Tinnyén kutatták Kossuth Lajos emlékét, és bizony az akkori időkben Budapestről Pilisjászfaluig (régebben Szárazág) vonattal tudtak utazni, onnan gyalog tették meg az utat kis falunkba. (Szerencsére ma már több közvetlen buszjárat közlekedik hozzánk a fővárosból!) De olyan maradandó élményben volt része, hogy máig sem felejtette el Tinnyét. Tóth Eszti néni kérdésére válaszolva, azt azonban már nem tudta megmondani, hogy kutatásuk milyen eredménnyel járt. Talán ez ma már nem is olyan fontos… A lényeges a sok szép élmény…
A bevezető gondolatok után munkájáról kérdezte őt Áron, miszerint a magyar-történelem szakos tanári végzettséggel, hogyan lett belőle sportriporter. Vendégünk elmondta, hogy abban az időben csak vidéken kapott volna tanári állást, amihez pesti ifjú lévén nem volt alkalmazkodási képessége, ezért némi segítséggel jelentkezett a Magyar Rádióba, ahova a ’60-as évek elején fel is vették. Rá két évre „tudományos alapon” (éppen csak ő viselt aznap zakót és nyakkendőt a rádió stúdiójában) őt választották ki, hogy menjen át a TV-be kisegíteni. Ottani munkája olyan jól sikerült, hogy attól kezdve párhuzamosan dolgozhatott mindkét médiánál. Aktív éveiről humoros sztorikat mesélt, amelyekben felidézte egykori olimpiák, világversenyek és más sportesemények történéseit, kiemelkedő eredményeit. Jó volt látni az arcán az egykori alkalmak izgalmát, örömét, amelyeket láthatóan mesélés közben újra átélt és át is adott a hallgatóságnak.
A hivatásáról szóló beszámoló után a Tiszteletes úr a magánéletéről kérdezte, amelyről megtudhattuk, hogy evangélikus családban született. Hitét gyerekkorától kezdve gyakorolta, 1954-ben konfirmált, és az előző rendszerben is taktikusan ugyan (rendszertelenül és több templomot látogatott), de járt istentiszteletekre. Sőt pap lányt vett el feleségül, természetes módon az egyház szertartása szerint is összeházasodtak, de a fentiek miatt neki semmi bántódása, hátránya nem esett. Megtudhattuk róla azt is, hogy jelenleg a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke és a Budapesti Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, ő szervezi, illetve gyakran vállalja is az igefelolvasást az istentiszteleteken. Mélyebb hitvallásáról felolvasta a következő sorokat, amellyel zárta is a beszélgetést:
A reformáció lényege: visszatérés az élet egyedüli forrásához, a Bibliához és élni annak tanítása – a tízparancsolat, a hegyi beszéd, a szeretet himnusza – szerint.
A Biblia üzenetében és hatásában olyan felmérhetetlenül gazdag könyv, amely mindenkire egyéni és egyedi módon hat. Megszívlelendő a tanács: szánj rá életedből egy évet és olvasd el elejétől végéig a Bibliát.
Sokszor idézem egyetértően a dél-afrikai Elisabeth Marais vallomását: „Húszéves koromig alig volt egyebem, mint a ruháim, a büszkeségem és az étvágyam. Húszévestől ötvenéves koromig olyan voltam, mint a szarka, mindent hazahordtam, ami megtetszett, és amit meg tudtam fizetni. Ötvenévestől hatvanéves koromig ültem, néztem és élveztem, amim van, de hatvan és hetven között abban leltem örömömet, hogy elosztogattam mindenemet. Most, hetvenévesen csak a Bibliámhoz, a szemüvegemhez és a műfogsoromhoz ragaszkodom.”
A huszadik század második feléhez képest, amikor az európai emberek nagyon hittek a modernitásban, az utóbbi tíz-húsz évben mindinkább kiábrándulnak belőle. Előtérbe kerül a lelkiség, az emberi benső értékek keresése. És ebben szerepe lesz a Bibliának… Különösen, hogy a világháló minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál a bibliai világ megismerésére.
A Biblia ott van a világhálón, a Biblia ott van a magyar családok háromnegyedében. Korholva, ténymegállapítva, mégis reménykedve teszi fel kérdéseit az Evangélikus Élet cikkírója: Olvassák-e? Felismerik-e, hogy mekkora kincs van a birtokunkban? Értékelik-e végre, hogy saját anyanyelvükön kapnak útikönyvet, receptgyűjteményt az életükhöz?
A Biblia elsősorban nem betű, hanem lélek és élet.
A Lélek gyümölcse viszont Pál apostol szerint: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…
A léleknek mindig van tartaléka: a hit. „Kinek az ég alatt már senkije sincsen, / Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten” – olvashatjuk Arany János Toldijában. „Hiszek hitetlenül Istenben, / mert hinni akarok…” – írja dacosan Ady Endre.
Ahogy Gandhi hitt az erőszakmentességben, Szókratész az igazságban, Morus Tamás a tisztességben, Jézus a szeretetben, úgy kell hinnünk a békességben, tisztaságban, a világ szépségében, önmagunkban, a családban, a munkában, a hazában, a jövőben, és mindenekfelett az Istenben.
Ő „törődik velem, személyesen büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít, minden pillanatban ellenőriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban…” – írja Márai Sándor. Minden mögött a Gondviselés van – hiszem én is. Ha valaki hisz, az legyen nyilvánvaló cselekedeteiben.
A Deák téri evangélikus templomban is szokássá vált, hogy az oltári igét és az istentiszteleti hirdetést nem a lelkész mondja. Így aztán olykor én is az ambóhoz állok. Fabiny Tamás ezzel kapcsolatban többször hangoztatta, hogy a mikrofon mögött állok, ahogy megszoktam. Ő azonban zavarban van, amikor a templomban beszélek. A hirdetést záró doxológia után hiányérzete van. Valahol belül azt várná, hogy az ámen után azt mondjam: Ferencváros – Újpesti Dózsa 2:0”.
Október 17 – én még az előző hetinél is nagyobb érdeklődés várta a népszerű rockénekessel, Mező Misivel való találkozást. Noha a művelődési házba fértek volna még be, jó volt látni a sok falu- és környékbeli résztvevőt, sőt mint az est végén lezajlott hozzászólásokból megtudtuk, még Budapestről is jöttek érdeklődők.
Tiszteletes úr barátjaként köszöntötte és mutatta be vendégünket, akit először magánéletéről, zenei pályafutásának alakulásáról, majd világnézeti hovatartozásáról, hitéletéről és annak gyakorlásáról kérdezett.
Mező Misi nyíltan és őszintén válaszolt minden kérdésre. Megtudhattuk tőle, hogy a Békés megyei Gyulán született, négy gyermekes cigány családban látta meg Isten fényes egét. Gyermekéveit a család lakóhelyén, Dobozon töltötte, ott járt általános iskolába is. Szülei egyszerű, becsületes vidéki emberek voltak, édesapja a helyi TSZ-ben traktorosként dolgozott. Az iskolai oktatáson kívül éneket, zenét külön soha nem tanult, ének-zene tanárhoz nem járt. Azonban az ének és a zene szeretetét génjeiben, Isten által kapta. A család és a szűkebb muzsikus környezet támogató, tápláló hatása nagyban hozzájárult fejlődéséhez. Mivel nem voltak gazdagok, Misi először a nagybátyja gitárján próbálkozott a zenéléssel, amit nagyon szeretett. Mivel édesapja látta tehetségét és szorgalmát, egy kombájnos aratóversenyen nyert pénzéből igazi gitárt vásárolt a tíz év körüli fiának. „Egész Dobozon senkinek nem volt olyan gitárja, mint nekem!”
A fiú nagyon büszke volt a hangszerére, amely még elszántabbá tette a zene autodidakta módon való elsajátításában. Édesapja másként is segítette céljai elérésében. Művészeti vezetője volt egy hagyományőrző cigány együttesnek, amelyben Misi is szerepelhetett.
Élete első fellépésére 11 éves korában került sor. Az általános iskola elvégzése után Gyulára került középiskolába. Számára ekkor nyílt ki a világ. A tanulás mellett zenekart alapított, folyamatosan zenélt és énekelt két együttesben is. Asztalos szakmát, fafaragást, kosárfonást tanult, ezeket el is sajátította, de a zene mindennél jobban érdekelte.
1999-ben alakult meg a Magna Cum Laude zenekar, amelynek kezdettől fogva gitárosa és énekese volt és az a mai napig is. Országosan, sőt nemzetközileg ismert és népszerű zenekari pályafutásáról szerényen beszélt. Elmondta, hogy a kezdeti években, fiatalon és tapasztalatlanul ő is végigment azokon a buktatókon, amelyek a művészvilágban alkotó és élő zenészeket próbára teszi. Bevallotta, hogy nem mindig tudott ellenállni a különböző kísértéseknek, amelyeket az életmódja kínált. Akkor azt gondolta, hogy ez természetes, egy rockzenész nem is élhet másként.
Magánéletében komoly változást a 2005-ös év hozott, amikor megismerte későbbi feleségét. Kapcsolatuk 2010-ben házassággá érett. Boldog családi életet élnek, három gyermekük van.
Megtérését családi tragédia, konkrétan édesanyja halála után kialakult mély lelkiismeret-furdalása előzte meg. Misi évekig nem tudta megbocsátani magának a mulasztását, hogy a halála előtt nem búcsúzott el édesanyjától, pedig lett volna rá lehetősége. A hittel, a megváltással, a kegyelemmel és Szenczi Sándorral (a Baptista Szeretetszolgálat alapítója és vezetője) való találkozása segített kijönni lelki válságából. Isten mélyebb megismerésének igénye vezette ahhoz az elhatározáshoz, hogy elvégezze a Baptista Teológiát, amely idén sikerült is neki. Úgy érzi, és a megtapasztalt visszacsatolások megerősítik ebben, hogy más, jobb ember lett a hit által. Isten megbocsátott neki, mert az Úr előtt minden ember egyforma.
Megtérését, vallásának gyakorlását nyíltan vállalja. Családja, barátai (zenésztársai) és rajongói elfogadják, tiszteletben tartják kapcsolatát Istennel és a Baptista Egyházzal.
Én magam egy Papp László Sportarénában megrendezett koncerten személyesen tapasztaltam, hogy bár Misi nem kérkedett azzal, miszerint ő hívő ember, előadás közbeni viselkedésén, a nézőkhöz való viszonyulásán érződött és kifejezésre jutott Istennel való szeretetkapcsolata. Közvetlen és hiteles tolmácsolója volt Jézus legfőbb tanításának, a szeretetnek.
Tinnyei találkozásunk végén három dal előadásával ajándékozta meg a jelenlévőket, és az őszintén beszélgetős estéjével maradandó élményt adott nekünk. Köszönjük Misi!
Dr. Andorfer Miklós
presbiter
