Magvető Református Óvoda BETEKINTŐ


„  A többi pedig a jó földbe esett és mikor kikelt és szárba szökkent, termést hozott. Egyik a harmincszorosát másik a hatvanszorosát,sőt némelyek a százszorosát” MT.4. 8- 9

Több hónap előkészítő munka után, 2020 szeptember 1-ével a Református Egyház átvette a Tinnyén működő óvodát, így lett a neve Magvető  Református  Óvoda. Nemcsak a név változott meg hanem a tartalom, és a mindennapok rendje is.
Már az első héten a hétfői hét indító áhítaton, Szép Mónika lelkipásztor nagy szeretettel  kiváló pedagógiai érzékkel vetette el a magot a gyerekek szívében. Sok énekkel verssel, hiszen tudjuk a gyermeki lélekhez a versek mesék igen közel állnak és ez által jól motiválhatóak. Kedves személyisége révén nyitott szívekre talált az ige    . Hétről, hétre tapasztaltuk, hogy a hét kezdő áhítatok igen nagy hatással vannak a gyerekekre felnőttekre egyaránt.           
Hitbeli növekedésüket Mónika lelkipásztor, valamint Méhész Tímea és Banu Brigitta hitoktatók  segítségével közösen végezzük. Célunk hitoktatókkal , óvodapedagógusokkal  dadusnénikkel együtt, hogy a gyermekek megismerjék a  Teremtő Isten csodálatos alkotásait és váljanak az úr Jézus tanítványaivá. A keresztény erkölcsök elültetésével, hitben és hitre neveljük őket.
Minden nap imádságban köszönjük meg az ételt étkezés előtt és után. Napindító csendes perceket tartunk , ahol imádkozunk, elcsendesedünk. Imádságban megköszönjük az Úr Istennek hogy együtt lehetünk. Keresztény értékrendet közvetítünk gyermekeink számára: szeretetre, türelemre, bocsánatkérésre, egymásra figyelésre a másság elfogadására próbáljuk őket nevelni. 
Nyitott szívvel szeretettel irányítjuk figyelmüket arra hogy ez a csodálatos világ ami minket körülvesz, mind az Úr Isten munkája.

Rudi bácsi Pátyon várja a húsvétot

Hidasi Rudi bácsi néhány éve csatlakozott gyülekezetünkhöz. A 79 éves özvegy nyugdíjas bányász az elmúlt év októberéig Dágon egymagában élt családi házában, mivel feleségét, mindkét leányát és vejeit is elvesztette már. Korábban a pasaréti református közösség tagja volt, de idővel egészségi állapotának folyamatos romlása és a nem egyszerű tömegközlekedés akadályozta őt a budai gyülekezettel való rendszeres kapcsolattartásban. 2018 -ban éppen velük töltött hat csendes napot Piliscsabán, mialatt részt vettek a vasárnapi református istentiszteleten és az azt követő szeretetvendégségen. A pasaréti gyülekezet presbiterei beszélgetés közben elmondták Áronnak, hogy van egy testvérük, aki Dágon lakik, de a távolság miatt nem tud a közösségükbe járni. Tiszteletes urunk azonnal kijelentette, hogy azon tudunk segíteni, megoldjuk a problémáját.

Lelkipásztorunk (Csoma Áron) felajánlotta Rudi bácsinak, hogy megszervezi részére a vasárnapi istentiszteletek és egyéb rendezvényeink látogatásának lehetőségét. Gyülekezetünk szeretetszolgálatának tagjai vállalták Rudi bácsi fuvarozását Dágról Tinnyére és vissza, ő pedig hétről hétre elkötelezett résztvevője volt alkalmainknak. Azok, akik rendszeresen jártak templomba, volt alkalmuk megismerniük és megkedvelniük őt.
A velünk töltött időszakban Rudi bácsinak a mi közösségünk szeretetet, vigasztalást, segítséget és biztatást nyújtott, jól érezte magát köztünk, jól esett neki társaságban lenni, elbeszélgetni az istentiszteletek utáni szeretetvendégségeken és a nyugdíjas összejöveteleinken. Amikor egészségi állapota engedte, a családi napon még főzést is vállalt és teljesített a jelenlévők teljes megelégedettségére.
Otthon azonban magányos volt. Több súlyos betegsége aggodalommal töltötte el, szorongott attól; mi lesz vele, ki segít rajta, ha olyan rosszullét fogja el, hogy orvost vagy mentőt kell hívni hozzá. Együtt kerestük a lehetséges megoldásokat erre a problémájára. Többféle elképzelés felmerült gondolatainkban, végül Rudi bácsi úgy döntött, hogy kis házát eladja és beköltözik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Házába Pátyon. Segítettem őt a ház eladásában, az otthonban való elhelyezésben és a költözés nagy feladatát is megoldottuk gyülekezeti segítséggel. Ekkor már a vírusjárvány második magyarországi hulláma is elkezdődött, óvintézkedéseket vezetett be a kormány.

A beköltözést követően Rudi bácsi karanténba került. Személyesen nem találkozhattunk, de rendszeresen tartottuk a kapcsolatot telefonon, és ha tanácsra vagy más segítségre volt szüksége, igyekeztünk támogatni őt. Nem volt könnyű megszoknia az új körülményeket, idő kellett hozzá, amíg kényelmesen berendezkedett, kialakult az otthon szabályaihoz illeszkedő napirendje.
A bekerülését követően egy rosszul sikerült katétercsere miatt többször megjárta a kórházat, ahonnan visszakerülve újra és újra karantén várt rá, ami azt jelentette, hogy a szobáját sem hagyhatta el. A szigorú óvintézkedések ellenére elkapta a koronavírust, és mivel súlyos krónikus szívelégtelensége és tüdőbetegsége is van, a Szent János Kórház kovid részlegére szállították. December közepén a szakszerű orvosi ellátás és gondos ápolás ellenére fennállt a veszélye, hogy lélegeztető gépre rakják, de úgy tűnik, hogy az érte szóló imáinkat az Úr meghallotta és Rudi bácsi kigyógyult a vírusfertőzésből. A karácsonyt már az idősek otthonában ünnepelte és nagy örömmel fogadta a 2021. évi gyülekezeti falinaptárunkat, ami azóta is a szobáját díszíti.

A napokban meglátogattam őt az idősek otthonában és mivel már mindketten megkaptuk a kovid elleni védőoltásokat, maszkban és távolságtartással bátorkodtunk a szobájából nyíló teraszon személyesen találkozni.
Nagy örömömre szolgált, hogy jó körülmények között, jó hangulatban, megnyugtató egészségi állapotban láthattam őt. Érdeklődésemre elmondta, hogy a kezdeti nehézségek után sikeresen beilleszkedett az otthon lakóinak közösségébe, megszokta az előírt rendszabályokat, kialakult a mindennapi életvitele. Alapvetően mindene megvan. Megfelelően berendezett és felszerelt, saját fürdőszobával és kertkapcsolattal rendelkező lakószobában lakik. Teljes ellátást kap, folyamatos egészségügyi felügyelet alatt áll, rendszeresen tartanak részükre foglalkozásokat és hitéleti alkalmakon is részt vehet. Szabadidejében rejtvényeket fejt, TV – t néz vagy rádiót hallgat, sétál a parkban, kertészkedik, illetve dominózik vagy beszélget társaival. Időnként megtalálja a módját, hogy az otthon által nyújtott étkezést saját készítésű ínyencséggel (palacsinta, kocsonya, pörkölt) egészítse ki, mert hála Istennek az étvágya még mindig nagyon jó. Ilyenkor mindig megkínál másokat is az általa főzött vagy sütött finomságból, aminek a bentlakó társak nagyon örülnek.

Minden nap keresi a kapcsolatot Istennel, reggel és este imádkozik hozzá. Hálát ad az életéért, az eddig kapott támogatásért. Jézusnak ajánlotta az életét, mert átvállalta bűneinket. Kéri, hogy ő vezesse a hátralévő napjait, jelölje ki számára az utat, alakuljon úgy minden napja, ahogy Jézus akarja.
Úgy érzi, hogy Isten meghallgatja őt, segítette nehéz helyzetében, mielőtt az otthonba bekerült nagyon rossz lelki -és fizikai állapotban volt. Most pedig jól érzi magát, minden tekintetben megerősödött, elégedett a sorsával és önmagával, hálás mindenért.

A húsvét számára azt jelenti, hogy Jézus győzedelmeskedik a hálál felett. Hisz a feltámadásban, az élet megújulásában. A természet újjáéledése is ezt mutatja számára. Optimizmusát és lelki erejét jelzi az is, hogy a terasza előtti kb. 25 m2 gyepes területet – némi segítséggel – művelés alá vonta, az ott talált évelő dísznövényeket rendbe tette, a felszabadult szabad területet parcellázta, zöldség – és virágmagokkal bevetette.

Rudi bácsi így várja a húsvétot Pátyon, miközben minden nap gondol gyülekezetünkre, mert a velünk való személyes találkozás hiányzik a legjobban neki. Úgy érzi, hogy a köztünk töltött időben keresztyéni szeretettel elfogadtuk őt, jó érzés volt számára a találkozások alkalmával mosolyogva köszönteni egymást, és valódi érdeklődéssel fordulni egymás iránt.
A Magvető lapjain kíván gyülekezetünk minden tagjának áldott szép húsvéti ünnepeket, és türelemmel várja a járványhelyzet javulását, hogy mielőbb újra látogathassa a vasárnapi istentiszteletet, a személyesen találkozhasson szeretett testvéreivel.

                    Dr. Andorfer Miklós

Húsvét, igen és nem


Húsvétról szólva négy rövid verssor jutott az eszembe, jóllehet a vers inkább nagypéntekről szól, mint sem húsvétról:
„Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.”
(Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn)

Egy igen és egy nem. Másképpen mondva: amikor bemegyek a templomba vasárnap, még a falak is az igent, visszhangozzák: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Amikor kimegyek az utcára, bemegyek a boltba, beszélek a szomszéddal minden lélegzetvétel a nemet ismétli. Nincs feltámadás. „Feltámad a szél, feltámad a tenger, de nem támad fel egyetlenegy ember sem.” Ezt már egy kortársunk írta, akinek igen fiatalon halt meg a felesége. A házastársunk az életünk másik fele, szóval az életünk egyik fele hal meg ilyenkor. A halállal minden megváltozik. Az ember a gyászban nagyon magányossá válik. Egyszerűbb lenne a halált elkerülni, mint sem a feltámadást propagálni. Porból már nem lehet embert fabrikálni. Élőt végképp nem.
Valóban, az igen a nehezebb ügy. Az igen nem védhető, mert észérvekkel nem bizonyítható. Azt gondolom, hogy ezt már a tanítványok és az evangéliumok írói is tudták. Jézus feltámadása meghaladja az emberi lehetőségeket és az ésszerűség határait. Ebből következően meg sem próbálták leírni hogyan történt. Ha megtörtént, hadd maradjon az Isten saját titka. De mi marad akkor nekünk?
A „nem” után jön az „Ámde!”  „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.”  (1Kor. 15, 14,20) Mintha azt mondanánk: Gyászoltam, ámde Isten megvigasztalt. Elestem. Ámde Isten felemelt. Bezáródott előttem egy ajtó, ámde Isten kinyitott egy kaput.
A történettudomány nagypéntekig és a temetésig tudja követni Jézus életét. Ámde a húsvéti történetben van egy jelenet, amikor két tanítvány szinte versenyt fut az üres sírig. Ott megy aztán a hezitálás: menjünk be, ne menjünk be, merjünk, ne merjünk. Végül mind a kettő bemegy szép sorban. De csak az egyikükről jegyzik fel, hogy látott és hitt, mint aki egyszer csak megértette a történetet. (Jn. 20 1-10)
Egy idős lelkipásztor mondta egyszer, hogyha világosan akarunk látni és érteni valamit, nem ártalmas néha az ellentétét is meglátni és megérteni. Az ellenpont sokat segít. A világosságot a sötétség felől, az életet a halál felől, a kenyeret az éhség felől lehet igazán értékelni. A boldogságot is az fogja igazán becsülni, aki volt már boldogtalan, a szeretetet az, aki megélte a kiközösítést, a szeretetlenséget, az elutasítást és így tovább…Az üres sír: igen és nem egyszerre. De már az igen erősebb.
Jó lenne eljutni eddig a felismerésig. Húsvét így lehetne igazán felszabadult ünnepé. De ma mindent bizonyítani kell. A feltámadást pedig nem lehet bizonyítani csak elhinni. De ez már egy nagy ugrás. 
A húsvét héber neve Peszáh, mely az egyiptomi kivonulásnak az ünnepe. A szó jelentése: átugrik, kikerül, megkímél. A szó arra a történelmi eseményre utal, amikor Isten csapása elkerülte a bárány vérével megjelölt házakat Egyiptomban. Ezen az éjjelen a fáraó végül elengedte Izrael népét a fogságból, akik, elindultak azon az úton, ami sok megpróbáltatás, kaland és Istennel folytatott vita után egészen Jézus haláláig és a feltámadásig tartott. Éppen ezért nevezik húsvétot a szabadság ünnepének is. Itt tartunk most. Csak egy igen kell. Az igenhez pedig a hit nagyszerű ugrása.
Csoma Áron

Akkor és most

Annak idején még nyugodtan kántálhatta a kisfiú az éjszakai szobában, hogy „Nincs helyem, nincs hol aludnom” miközben rendületlenül körözött az egyetemista lány vendégágya körül. A kántálás addig maradt a selypítős szájon, amíg meg nem nyílt végre a takaró, és a kisfiú az anyához hasonló menedékre talált az ismerős csípőhajlatban. Kifli formába gömbölyödött, ahogy csak gyerekek tudják élvezni az álomba segítő biztonságot. Ez az éjszaka tehát rendben volt. Sikeresen kicselezte a szülőket. Megint nem kellett egyedül aludnia. Szóval helyére billent a világ rendje, mint Ábel lelke mielőtt haza indult volna Amerikából, szerinte úgy is azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Ma azonban olvastam a híreket. Azt írják, hogy újabb rekordot döntött a járvány, nagyon sokan vannak lélegeztetőgépen, és még többen félnek. Szép lassan mindenki csak vírushordozót lát a másikban. Mint nehéz kő elindult az elidegenedés is. Ki tudja megállítani? Nehéz lesz visszatalálni a normális, tehát emberséges életbe. Egy gyereknek könnyű. Elég kántálni és kikönyörögni az ismerős kifliformájú biztonságot ott a csípőhajlatban. Csak azóta az egyetemista lány nagymama lett, a kisfiú felnőtt, a vírus maradt, és márciusban havazik. Úgy látszik a tél olyan, mint a járvány, soha nem akar véget érni. Ami régen működött, ma már nem működik. Be kellett lássam, hogy amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Most tükör által homályosan látok, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. Mert egyszer, az akkor és a most, mint a végtelenbe futó párhuzamosok metszeni fogják egymást.(1.Kor. 13,11-13)

Adomány gyűjtés a Tinnyeieknek

Barátaim!Gyülekezetünkben nemrégiben száraz élelmiszer adományokat gyűjtöttünk a Kárpátalján élő embereknek. Oka, hogy Kárpátalján a helyzet egyre borzasztóbb és így szerettünk volna mi is hozzájárulni az ő támogatásukhoz. De nálunk, Tinnyén is vannak rászorult emberek, gyermekek, egész családok. Az elkövetkező két hétben gyülekezetünkben nekik gyűjtünk száraz élelmiszer adományt.Az adományokat 2 vasárnap: 2021 Március 28-án, az istentisztelet után 10 órától 11 óráig várjuk a református templomba, valamint Március 23-án kedden, és Március 30-án kedden 16-18 óra között. Az adományokat A Tinnyei önkormányzat segítségével juttatjuk el a tinnyei rászorult emberek számára.Bátorítunk Benneteket, hogy adományaitokkal támogassátok a Tinnyén élő rászorult embereket, hiszen ők is velünk élnek és ők is segítségre szorulnak. Ha kérdésed van, telefonon Csoma Áron (06 30 336 16 66, Vagy Banu Brigittát 06 30 544 55 19) keresheted.