Kategória: Ez történt a gyülekezetben

Beküldve:

A Kaláka és Pál apostol – Gryllus Dániel volt a vendégünk

Csoma Áron tiszteletes úr meghívására, a Tinnyei Református Gyülekezet Beszélgetős esték című rendezvénysorozatának keretében, 2018. november 28-án kedves vendégünk volt a tinnyei művelődési házban. A Kossuth-díjas zeneszerzővel és előadóművésszel: Gryllus Dániellel beszélgettünk. 

Gryllus Dániel szeretettel mesélt gyerekkoráról, s benne a legnagyobb és legfontosabb hatásról: a zenével való találkozásáról. Náluk, családilag a zene az életútjuk meghatározója.

A mára kultikussá váló Kaláka zenekart Mikó Istvánnal alapították még 1969-ben. A számos zenei koncert mellett Gryllus Dániel, rendszeresen foglalkozott zeneszerzéssel is, majd az 1990-ben megalapított saját kiadói háttér tette számára lehetővé, hogy munkájában a művészi és az irodalmi értékek népzenei ötvözése kiteljesedhessen.

A Kalákával mint „utazó zenekarral” eljutottak többek között (többször is) Japánba, Dél-Amerikába, Finnországba és sok határon túli magyar lakta vidékre. Az idei decemberi körútjuk Erdélyben volt. Gryllus Dániel emlékszik olyan éveikre, amikor 400 koncertet is magukénak tudhattak egy év alatt! Jövőre, az 50. évfordulóra is sok kicsit és nagyot terveznek megörvendeztetni, különböző témájú koncertkörútjaikkal.

Ezen a Beszélgetős estén azt is megtudtuk Gryllus Dánielről, hogy milyen jelentős szerepet tölt be életében az istenhit, a Biblia, és különösen az a mű, melynek versfüzérét Sumonyi Zoltán úgy írta meg, hogy alig akad benne olyan szó, amely ne Pál szájából hallatszott volna! A Dalok Pál apostol levelei szerint címmel kiadott lemez zenéjét pedig ő szerezte.   

Gryllus Dániel azt az élményét is megosztotta velünk, amely minden egyes alkalommal hatalmába keríti, amikor ez a mű szerepel a (többnyire templomokban tartott) koncertjeiken. Ezeken az előadásokon a létélményig ható impressziókban van része – mondta Gryllus Dániel –, amely mély töltekezésül szolgál számára is.

Dalolt nekünk és a gyerekeknek Szent Miklósról, de hazavihettünk CD-ket, könyveket is, hogy az ünnepi hangulatot „vele együtt” tegyük emlékezetessé az otthonunkban.

Igazán szép esténk volt, köszönet érte!

Huszár Anna

a tinnyei Kossuth Lajos Művelődési Ház

vezetője

Beküldve:

Vendégül láttuk Novotny Zoltánt és Mező Misit

Gyülekezetünkben továbbra is rendszeresen szervezünk hétközi alkalmakat, Beszélgetős esték címmel. Ezeken az összejöveteleken olyan kérdéseket vitatunk meg, amelyek általában mindannyiunk életében felmerülnek, így hasznos lehet, hogy ezekre a kérdéseinkre igyekszünk együtt válaszokat találni. Ráadásul olyan válaszokat, amelyek összeegyeztethetők lelkiismeretünk harmóniavágyával, hitünk tanításaival és a társadalmi normákkal is. Hogy beszélgetős estéinket még változatosabbá tegyük, időnként olyan vendéget is hívunk, aki közismert ember, és akiről tudjuk, hogy gondolkodása, cselekedetei alapján példaértékű életet él, keresztyén hitvallást követ. A legutóbbi alkalmakkor Novotny Zoltán sportriporter és Mező Misi a Magna Cum Laude zenekar énekese voltak a vendégeink.

Az első időszakban ezeket az alkalmakat csütörtök esténként a parókia irodájában, illetve nagyobb érdeklődés esetén a gyülekezeti teremben tartottuk. 2018. február 15-én az istentiszteleteinket vasárnaponként rendszeresen látogató Balczó Zoltán Európai Parlamenti képviselő úr volta vendégünk, míg a költészet napjára gyülekezetünk kántorának fiát, Dobai Bálint költőt hívtuk meg esti beszélgetésre. A nyár folyamán elkezdődött és még jelenleg is tartó egyházi építményeink tatarozása miatt azonban a Kossuth Lajos Művelődési Házban kaptunk helyet, és mivel annak rendezvényeihez igazodnunk kellett, a beszélgetések a szerdai napra kerültek át.

Ilyen előzmények után hirdette a plakát, miszerint 2018. október 10-én Novotny Zoltán sportriporter, október 17-én pedig Mező Misi a Magna Cum Laude együttes frontembere látogat hozzánk. Ahogy a meghívóban szerepelt, mindkét beszélgetős est pontosan 18.30 órakor kezdődött, és szép számmal voltak érdeklődők a művelődési házban.

Csoma Áron tiszteletes úr köszöntötte a megjelenteket és a vendégeinket, hogy elfogadták meghívásunkat, majd moderálta az estek beszélgetéseit.

Az első alkalommal bevezetésként érdemeit, elismeréseit felsorolva bemutatta az idősebb korosztály által amúgy is ismert és közkedvelt sportriportert, aki az első kérdésekre adott válaszában mindjárt egy személyes ifjúkori tinnyei élményével kezdte előadását. Elmondta, hogy egyetemista éveiben kisebb társasággal Tinnyén kutatták Kossuth Lajos emlékét, és bizony az akkori időkben Budapestről Pilisjászfaluig (régebben Szárazág) vonattal tudtak utazni, onnan gyalog tették meg az utat kis falunkba. (Szerencsére ma már több közvetlen buszjárat közlekedik hozzánk a fővárosból!) De olyan maradandó élményben volt része, hogy máig sem felejtette el Tinnyét. Tóth Eszti néni kérdésére válaszolva, azt azonban már nem tudta megmondani, hogy kutatásuk milyen eredménnyel járt. Talán ez ma már nem is olyan fontos… A lényeges a sok szép élmény…

A bevezető gondolatok után munkájáról kérdezte őt Áron, miszerint a magyar-történelem szakos tanári végzettséggel, hogyan lett belőle sportriporter. Vendégünk elmondta, hogy abban az időben csak vidéken kapott volna tanári állást, amihez pesti ifjú lévén nem volt alkalmazkodási képessége, ezért némi segítséggel jelentkezett a Magyar Rádióba, ahova a ’60-as évek elején fel is vették. Rá két évre „tudományos alapon” (éppen csak ő viselt aznap zakót és nyakkendőt a rádió stúdiójában) őt választották ki, hogy menjen át a TV-be kisegíteni. Ottani munkája olyan jól sikerült, hogy attól kezdve párhuzamosan dolgozhatott mindkét médiánál. Aktív éveiről humoros sztorikat mesélt, amelyekben felidézte egykori olimpiák, világversenyek és más sportesemények történéseit, kiemelkedő eredményeit. Jó volt látni az arcán az egykori alkalmak izgalmát, örömét, amelyeket láthatóan mesélés közben újra átélt és át is adott a hallgatóságnak.

A hivatásáról szóló beszámoló után a Tiszteletes úr a magánéletéről kérdezte, amelyről megtudhattuk, hogy evangélikus családban született. Hitét gyerekkorától kezdve gyakorolta, 1954-ben konfirmált, és az előző rendszerben is taktikusan ugyan (rendszertelenül és több templomot látogatott), de járt istentiszteletekre. Sőt pap lányt vett el feleségül, természetes módon az egyház szertartása szerint is összeházasodtak, de a fentiek miatt neki semmi bántódása, hátránya nem esett. Megtudhattuk róla azt is, hogy jelenleg a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke és a Budapesti Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, ő szervezi, illetve gyakran vállalja is az igefelolvasást az istentiszteleteken. Mélyebb hitvallásáról felolvasta a következő sorokat, amellyel zárta is a beszélgetést:

          A reformáció lényege: visszatérés az élet egyedüli forrásához, a Bibliához és élni annak tanítása – a tízparancsolat, a hegyi beszéd, a szeretet himnusza – szerint.

          A Biblia üzenetében és hatásában olyan felmérhetetlenül gazdag könyv, amely mindenkire egyéni és egyedi módon hat. Megszívlelendő a tanács: szánj rá életedből egy évet és olvasd el elejétől végéig a Bibliát.

          Sokszor idézem egyetértően a dél-afrikai Elisabeth Marais vallomását: „Húszéves koromig alig volt egyebem, mint a ruháim, a büszkeségem és az étvágyam. Húszévestől ötvenéves koromig olyan voltam, mint a szarka, mindent hazahordtam, ami megtetszett, és amit meg tudtam fizetni. Ötvenévestől hatvanéves koromig ültem, néztem és élveztem, amim van, de hatvan és hetven között abban leltem örömömet, hogy elosztogattam mindenemet. Most, hetvenévesen csak a Bibliámhoz, a szemüvegemhez és a műfogsoromhoz ragaszkodom.”

          A huszadik század második feléhez képest, amikor az európai emberek nagyon hittek a modernitásban, az utóbbi tíz-húsz évben mindinkább kiábrándulnak belőle. Előtérbe kerül a lelkiség, az emberi benső értékek keresése. És ebben szerepe lesz a Bibliának… Különösen, hogy a világháló minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál a bibliai világ megismerésére.

          A Biblia ott van a világhálón, a Biblia ott van a magyar családok háromnegyedében. Korholva, ténymegállapítva, mégis reménykedve teszi fel kérdéseit az Evangélikus Élet cikkírója: Olvassák-e? Felismerik-e, hogy mekkora kincs van a birtokunkban? Értékelik-e végre, hogy saját anyanyelvükön kapnak útikönyvet, receptgyűjteményt az életükhöz?

          A Biblia elsősorban nem betű, hanem lélek és élet.

          A Lélek gyümölcse viszont Pál apostol szerint: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…

          A léleknek mindig van tartaléka: a hit. „Kinek az ég alatt már senkije sincsen, / Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten” – olvashatjuk Arany János Toldijában. „Hiszek hitetlenül Istenben, / mert hinni akarok…” – írja dacosan Ady Endre.

          Ahogy Gandhi hitt az erőszakmentességben, Szókratész az igazságban, Morus Tamás a tisztességben, Jézus a szeretetben, úgy kell hinnünk a békességben, tisztaságban, a világ szépségében, önmagunkban, a családban, a munkában, a hazában, a jövőben, és mindenekfelett az Istenben.

          Ő „törődik velem, személyesen büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít, minden pillanatban ellenőriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban…” – írja Márai Sándor. Minden mögött a Gondviselés van – hiszem én is. Ha valaki hisz, az legyen nyilvánvaló cselekedeteiben.

          A Deák téri evangélikus templomban is szokássá vált, hogy az oltári igét és az istentiszteleti hirdetést nem a lelkész mondja. Így aztán olykor én is az ambóhoz állok. Fabiny Tamás ezzel kapcsolatban többször hangoztatta, hogy a mikrofon mögött állok, ahogy megszoktam. Ő azonban zavarban van, amikor a templomban beszélek. A hirdetést záró doxológia után hiányérzete van. Valahol belül azt várná, hogy az ámen után azt mondjam: Ferencváros – Újpesti Dózsa 2:0”.

Október 17 – én még az előző hetinél is nagyobb érdeklődés várta a népszerű rockénekessel, Mező Misivel való találkozást. Noha a művelődési házba fértek volna még be, jó volt látni a sok falu- és környékbeli résztvevőt, sőt mint az est végén lezajlott hozzászólásokból megtudtuk, még Budapestről is jöttek érdeklődők.

Tiszteletes úr barátjaként köszöntötte és mutatta be vendégünket, akit először magánéletéről, zenei pályafutásának alakulásáról, majd világnézeti hovatartozásáról, hitéletéről és annak gyakorlásáról kérdezett.

Mező Misi nyíltan és őszintén válaszolt minden kérdésre. Megtudhattuk tőle, hogy a Békés megyei Gyulán született, négy gyermekes cigány családban látta meg Isten fényes egét. Gyermekéveit a család lakóhelyén, Dobozon töltötte, ott járt általános iskolába is. Szülei egyszerű, becsületes vidéki emberek voltak, édesapja a helyi TSZ-ben traktorosként dolgozott. Az iskolai oktatáson kívül éneket, zenét külön soha nem tanult, ének-zene tanárhoz nem járt. Azonban az ének és a zene szeretetét génjeiben, Isten által kapta. A család és a szűkebb muzsikus környezet támogató, tápláló hatása nagyban hozzájárult fejlődéséhez. Mivel nem voltak gazdagok, Misi először a nagybátyja gitárján próbálkozott a zenéléssel, amit nagyon szeretett. Mivel édesapja látta tehetségét és szorgalmát, egy kombájnos aratóversenyen nyert pénzéből igazi gitárt vásárolt a tíz év körüli fiának. „Egész Dobozon senkinek nem volt olyan gitárja, mint nekem!”

A fiú nagyon büszke volt a hangszerére, amely még elszántabbá tette a zene autodidakta módon való elsajátításában. Édesapja másként is segítette céljai elérésében. Művészeti vezetője volt egy hagyományőrző cigány együttesnek, amelyben Misi is szerepelhetett.

Élete első fellépésére 11 éves korában került sor. Az általános iskola elvégzése után Gyulára került középiskolába. Számára ekkor nyílt ki a világ. A tanulás mellett zenekart alapított, folyamatosan zenélt és énekelt két együttesben is. Asztalos szakmát, fafaragást, kosárfonást tanult, ezeket el is sajátította, de a zene mindennél jobban érdekelte.

1999-ben alakult meg a Magna Cum Laude zenekar, amelynek kezdettől fogva gitárosa és énekese volt és az a mai napig is. Országosan, sőt nemzetközileg ismert és népszerű zenekari pályafutásáról szerényen beszélt. Elmondta, hogy a kezdeti években, fiatalon és tapasztalatlanul ő is végigment azokon a buktatókon, amelyek a művészvilágban alkotó és élő zenészeket próbára teszi. Bevallotta, hogy nem mindig tudott ellenállni a különböző kísértéseknek, amelyeket az életmódja kínált. Akkor azt gondolta, hogy ez természetes, egy rockzenész nem is élhet másként.

Magánéletében komoly változást a 2005-ös év hozott, amikor megismerte későbbi feleségét. Kapcsolatuk 2010-ben házassággá érett. Boldog családi életet élnek, három gyermekük van.

Megtérését családi tragédia, konkrétan édesanyja halála után kialakult mély lelkiismeret-furdalása előzte meg. Misi évekig nem tudta megbocsátani magának a mulasztását, hogy a halála előtt nem búcsúzott el édesanyjától, pedig lett volna rá lehetősége. A hittel, a megváltással, a kegyelemmel és Szenczi Sándorral (a Baptista Szeretetszolgálat alapítója és vezetője) való találkozása segített kijönni lelki válságából. Isten mélyebb megismerésének igénye vezette ahhoz az elhatározáshoz, hogy elvégezze a Baptista Teológiát, amely idén sikerült is neki. Úgy érzi, és a megtapasztalt visszacsatolások megerősítik ebben, hogy más, jobb ember lett a hit által. Isten megbocsátott neki, mert az Úr előtt minden ember egyforma.

Megtérését, vallásának gyakorlását nyíltan vállalja. Családja, barátai (zenésztársai) és rajongói elfogadják, tiszteletben tartják kapcsolatát Istennel és a Baptista Egyházzal.

Én magam egy Papp László Sportarénában megrendezett koncerten személyesen tapasztaltam, hogy bár Misi nem kérkedett azzal, miszerint ő hívő ember, előadás közbeni viselkedésén, a nézőkhöz való viszonyulásán érződött és kifejezésre jutott Istennel való szeretetkapcsolata. Közvetlen és hiteles tolmácsolója volt Jézus legfőbb tanításának, a szeretetnek.

Tinnyei találkozásunk végén három dal előadásával ajándékozta meg a jelenlévőket, és az őszintén beszélgetős estéjével maradandó élményt adott nekünk. Köszönjük Misi!

Dr. Andorfer Miklós

presbiter

Beküldve:

Új gondnok és új presbiterek a gyülekezetben

2018 novemberétől Erdős Hermina a Tinnyei Református Gyülekezet gondnoka. A presbitérium tagjai: Dr. Andorfer Miklós, Asbóthné Molnár Ildikó, Bäck Konstantin, Dobai Álmos, Erdős Hermina, Kiss Éva, Moroviánné Nagy Zsuzsanna, Naszvadi Jánoné.

2017 végén választottuk meg a következő hat éves ciklusra a nyolcfős presbitériumot és a gondnokot a Tinnyei Református Gyülekezetünkben. 2018 tavaszán a gondnokunk lemondott nem csak a gondnoki posztjáról, de a presbiteri feladatairól is, ezért új gondnokot és pótpresbitereket is választanunk kellett.

A gondnok megválasztása az egyházmegyei útmutatás szerint, a presbiterek ajánlása alapján, megbízott gondnok felkérésével történt. A gondnokválasztás presbiteri ülésen, a presbitérium tagjai közül való választással történt meg 2018. november 1-jén. A gondnoki feladatokat mostantól Erdős Hermina látja el.

Gajdó Delinkét és Maródi Pétert december 2-án választotta pótpresbitereknek a gyülekezet.   

Beküldve:

Jövőre veletek ugyanígy! Együtt – Egymásért családi tábor Szarvason

 Olyan, mintha évek teltek volna el az óta. Pedig csak három hónapja… Lepörgött a nyár, belevágtunk egy újabb tanévbe, őszbe, régi vagy új munkánkat folytatjuk/kezdjük, tapossuk a szokásost, s jó visszaidézni azt a béke-jókedv-szeretet-odafigyelés-tartalom szigetét, ami a szarvasi tábor volt. Bányászni kell az emlékeket, de csak az elején, mert hipp-hopp beindul a nosztalgia lavina, csupán győzni kell kiszemezgetni a lényegeset. Nem nehéz, csak a konkrétumok, meg a pontosság végett szükséges. Miért nem nehéz? Mert az érzés, a hangulat, a tartalom, mélységek és magasságok részemmé váltak kitörölhetetlenül. „Púpom” lett. A teve a vizet, én a lelki muníciómat viszem benne.

Szarvas. Ez is olyan szeglete az országnak, ahol még nem jártam. Várom. Várjuk a kisebbik fiammal együtt. Új hely, új helyzet, hisz először táborozunk a piliscsabaiakkal együtt, egyáltalán a gyülekezettel együtt. Nyár, víz, társaság felnőttnek-gyereknek, csak jó lehet! Bár a gyermek kis fenntartással vette tudomásul, hogy kötött programok vannak, ami ugyan nem kötelező, de erősen ajánlott, s mi van, ha nem fogja jól érezni magát ettől. Mire ezt végigbeszéltük, a GPS és némi telefonos segítség igénylése után meg is érkeztünk.

  • Ez? Anya, eltévedtünk! – tört ki Aporból és Gergőből is a kétségbeesés, amikor beparkoltam szállásunk udvarára.
  • Retro! – kacagtunk Angélával – most megtapasztaljátok, hogy „bezzeg a mi időnkben” milyen volt.

Visszafogottan elmajszolták a vacsorát, elfoglaltuk a szobáinkat (nagyon RETRO J! ) és elindultunk terepszemlére. Ettől a pillanattól kezdve csak a hangjukat hallottuk, vagy látni véltük, hogy ők is ott cikáznak a többi gyerekkel a ház körül még sötétben is, esetleg megjelentek az úszónadrágjukért, törülközőjükért. Csobbantak, csilingelt a nevetésük és egy este sem kellet altató nekik. Fellélegeztem, a gyermek jól érzi magát. Otthon van.

Minden kopottsága ellenére, vagy azzal együtt, a helyszín tökéletes. A ház és a víz (Holt-Körös) közötti kis terület egyik felén asztalok-padok, a másik meg pázsit (sátrak, tollasozók, hintázók). Itt zajlik az élet. Mindenki együtt, kisebb-nagyobb csoportokban, csecsemőtől nagyszülőig. Mónika és Balázs egy összeismertetős kvízzel készült az első estére. Minden táborozó felnőtt minimum egyszer szerepelt a játékban, a többieknek ki kellett találni, hogy kiről van szó, vagy azt, hogy melyik állítás illik rá a négy közül. Jó móka volt, sok munka, odafigyelés és szeretet az összeállításában. Nagyokat kacagtunk, korántsem ismertünk még mindenkit, de elindultuk, együtt, egymásért. Az első estét sikerült éjjel két óra körül befejezni. S ez így ment estéről estére. Hiába bíztattuk egymást, hogy le kéne feküdni, mert holnap korán kell kelni, hisz vár a „Kávézz velem” első beszélgetőtársa, nem kapkodtuk el a takarodót. Egyszerűen jól akartuk érezni magunkat, beszélni, hallgatni, látni, nem csak nézni, rezzenéseket érzékelni és reagálni lehetőleg mindenre, mindenkire. Így is tettünk.

Történt ezek után, hogy alig 4-5 órányi alvással vértezve – tétován ugyan, hogy van-e hozzád hasonló elvetemült –, távolról figyelted a vízpartot, vajon tényleg lesz-e reggeli úszás a kávézás előtt. Volt. Szerény létszámú, de annál lelkesebb csapatkával. Ezzel be is állt a rend. Már ami a szabadon választott időtöltést illeti: későn fekszel, korán kelsz! Teszed mindezt saját akaratodból, jókedvvel.

 Az első közös kávézással beindult a rendszer. A tervezett. Minden reggel, azaz négy alkalommal lehetőség volt megismerni, meghallgatni egyik táboros társunkat és kérdezni is tőle, bár ebben a műfajban kicsit szemérmetes volt a társaság. Aztán reggeli áhítat, közös éneklés, reggelizés és kiscsoportos beszélgetések, minden nap adott téma és adott helyzet kapcsán. A felnőttek önjáró módon, egy-egy moderátorral vonultak félre és másfél óra múlva minden csapat beszámolt a tapasztalatairól. Izgalmas feladat és nem könnyű, de nagyon hasznos.

A gyerekeknek ebben az időben szintén korosztályos foglalkozások voltak, a fiatalok (FÉK- Fiatalok az Élet Küszöbén) délután vonultak félre. Muszáj megemlítenem, mennyire jóleső tapasztalat volt, hogy nem csak a felnőttek figyeltek a gyerekekre, de ők maguk is egymásra, a gimisek odaadó szeretettel gardírozták az egészen kicsiket.

Az idő repült. Alig reggeliztünk, már jött az ebéd (mindig finom és túlságosan is bőséges), újra csobbanás és lehetőségként egy kis délutáni szieszta. Nem sokan éltek vele. Inkább kint voltuk ismét együtt. Mindegy, milyen napszak volt, ha lehetett ott ücsörögtünk kint az asztaloknál, figyeltük a gyerekeket, úsztunk, és újra meg újra beszélgettünk, (meg)hallgattunk, örültünk, hogy van ilyen. Hogy nem kell futni sehová, nem kell főzni, folyamatosan feladatokat megoldani… Egyszerűen csak léteztünk, figyelve és reagálva egymásra, ki-ki a maga habitusa, képessége szerint, de mindenki nagy szeretettel és odaadással. Mert jó volt együtt, egymásért lenni.

„Csak” Mónika, Áron és a segítőik – többnyire piliscsabaiak – dolgoztak. Nem keveset. Értünk. Tették ezt mindig mosolygósan, szeretettel, négy napon át, napi 18-20 órában. KÖSZÖNET érte!!! Még a titokzatos, senki által nem látott fekete bogár rettenetes csípése sem tántorította el őket. Pedig cudarul eredményesen működött minden este. Mármint a bogár. Is. Öröm az ürömben, hogy a gyerekekkel kíméletes volt. A felnőttek lába viszont vörös lett és iszonyatosan bedagadt. Fájt is. Persze mindezt lehet azért tette soha nem látott bogarunk, hogy ne feledkezzünk meg majdnem felhőtlen jókedvünkben az élet nem fenékig tejfel voltáról sem. Ki tudja?

Felhőtlenség. Igen. Annak, aki nem ment be az imasátorba, végig az lehetett. Aki bement, az bizony utazott napsütésben, sűrű sötét fellegek között, szélcsendben, viharban, kinek mit hozott elő az az út, melyen – ha belépett már nem volt meghátrálás – végigment. Magán, magában, szívében, lelkében, elméjében… Olyan volt, mint egy zarándoklat, vagy Canossa járás magadban, a Megváltóddal. Megjártad a bugyrokat, hogy még fényesebben süssön utána a Nap!

Nem igazság, hogy így telik az idő! Ez járt a fejemben az utolsó esti bizonyságtételt hallgatva. Mert az is volt mind a három este. Csodás embereket ismerhettünk meg, akik megvallották hitüket, merték vállalni önmaguk és mindannyiunk előtt életüket, sorsukat, tévedéseiket, útkeresésüket, vélt, vagy remélt célba érésüket.

Vége. Indulás napján az eső is eleredt. Nem tudta elmosni azt a rengeteg élményt, mellyel itt gazdagodtunk! Ki-ki vitte magával a neki legkedvesebbet. Vagy a napi programok tartalmát, az imasátor „camino”-ját, vagy egy-egy ember barátságát, az arborétumi sétát, esetleg a hajókázást, netalán a város és templomnézést, de az is lehet, hogy a kajakozást, focit, vagy egyszerűen ezt a négy napot mindenestől, szépen becsomagolva kedvenc emlékei közé.

Gajdó Delinke

Beküldve:

Presbitériumok találkozása

Ez a találkozás nem volt véletlenszerű. A Tinnye–Piliscsabai Református Társegyházközség Piliscsabai Gyülekezetének Presbitériuma meghívására, gyülekezetünk képviseletében 2018. április 22-én presbitériumunk teljes létszámával részt vettünk az ottani vasárnapi istentiszteleten.

Azt követően a csabai parókián vendéglátóink gondnoka, Tóth Tamás köszöntötte a rendezvény résztvevőit, majd Szép Mónika lelkipásztor bemutatta a csabai presbitérium működését, a különböző munkacsoportok feladatkörét és az abban szolgáló presbitereket, aktív segítőket.

Csabai testvéreink munkájának megismerése után mi is lehetőséget kaptunk arra, hogy az év elején szolgálatba lépett presbitériumunk megossza vendéglátóinkkal saját elképzeléseinket a gyülekezet életének szervezéséről, vezetéséről. Röviden elmondtuk a gondolatainkat arról, hogy presbitériumunk tagjai, személy szerint, hogyan képzelik el a vállalt közösségi szolgálatukat. Kiemeltük, hogy gyülekezetünk legfontosabb feladatainak a missziós tevékenység végzését és a gyülekezeti diakónia gyakorlását tartjuk.

A bemutatkozások után a két presbitérium együtt fogyasztotta el a vasárnapi ebédet, majd a desszertek élvezete közben, kisebb csoportokban folytatódott a tapasztalatok átadása, a kapcsolatok elmélyítésének tervezése, közös feladataink együttes megoldásának útkeresései.

A vendégeskedés nem volt minden előzmény nélküli esemény. Az elmúlt évben, éppen április végén az általunk Mórra szervezett kirándulásunkra hívtuk meg csabai testvéreinket, amelyre többen el is jöttek közülük. Az utóbbi időben ez volt az első alkalom, hogy a két közösség ne csak papíron legyen egy szervezeti egység, hanem valóságosan is kialakulhasson olyan emberi kapcsolat közöttünk, amelynek legfőbb értéke a Jézusi Tanítás. Ennek jegyében a móri kirándulás után egyre több közös eseményen vettünk részt, amelyek közül mindenképpen emlékezetes marad számunkra Mónika és Áron 25 éves szolgálatának megünneplése, Gajdó Delinke előadásában elhangzó Szabó Magda est, vagy a Pesti Vígadóban együtt látott és hallott Kárpát-medencei magyarok zenéjének gálaelőadása. 

De a hitéleti és kulturális események mellett együttműködésünk gyümölcsöző volt olyan fontos területen is, mint az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt pályázat elkészítése, amelyet – több éves próbálkozás után – idén végre siker koronázott. Ennek eredményeként ez évben jelentős anyagi forráshoz jutottunk, amelynek felhasználásával ingatlanjaink állagmegóvását tudjuk megvalósítani. A pályázati anyag elkészítésében végzett munkát hálásan köszönjük Széles Sándor csabai presbiter testvérünknek, akinek nagyarányú szakmai tudása nélkülözhetetlen volt a sikerhez .

Mindezekből jól látszik, hogy társegyházközségünk két gyülekezete jó irányba halad a kapcsolatépítés és együttműködés útján. Ha Jézus tanításának engedve, úgy szeretjük egymást, mint, ahogy ő szeret minket, akkor közösségünk ereje összeadódik és megsokszorozódik. Képesek leszünk másokon és magunkon is segíteni a földi élet ránk szabott nehéz napjaiban is. A kívánt cél és eredmény elérésének jegyében készülünk következő jelentős közös programunkra, a nyári családi csendes hétre, amelyet idén július 4-e és 8-a között Szarvason fogunk eltölteni együtt.

Dr. Andorfer Miklós

presbiter